„Megpróbálunk olyan hálókat szőni, amikbe bele lehet kapaszkodni”

• A beszélgetésünk előtt kíváncsi voltam arra, Magyarországon mennyi egyszülős család él. A 2020-as adatok megdöbbentettek: mintegy háromszázezer családból hiányzik az anya vagy az apa.
• Ráadásul az egyszülős gyerekek száma ennél is magasabb! Emlékszem arra a húsz évvel ezelőtti pillanatra, amit most ön is átélt. A KSH adatait bogarásztam, és először azt gondoltam, nem tudok statisztikát olvasni. Nem akartam hinni a szememnek. Ez valóban döbbenetes! Főleg úgy, hogy nagyjából 500 ezer gyermek él egyszülős családban. Tehát Magyarország lakosságának a közel tíz százalékáról van szó! Ez nem az a probléma, ami magától elmúlik.
• Mire gondol pontosan? Túl sok a félresiklott házasság?
• Ha egyszülős családról van szó, automatikusan a válásokra gondolunk, pedig ennél jóval árnyaltabb a helyzet. Vannak, akik már egészen fiatalon megözvegyülnek, nem ritka, hogy a várandósság alatt történik meg a tragédia. Vannak egyedülálló örökbefogadók is. Különböző élethelyzetek. Szerencsére a válások száma az elmúlt években drasztikusan csökkent.
• Miért döntött úgy húsz évvel ezelőtt, hogy megnézi az egyszülős családokról szóló statisztikát?
• Mert én is egyedül maradtam a gyermekemmel. Ha az emberrel sokkoló dolog történik, megpróbál valamilyen kapaszkodót keresni, ami kihúzza a gödörből. A fiam ma már huszonegy éves. Akkor nem értettem, miért nincs olyan támogató közösség, ahová elmehetek, és ahol a hozzám hasonló embereknek elmondhatom, milyen nehéz helyzetben vagyok. Ahol kibeszélhetem a problémáimat.
• Ezért hozta létre az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítványt?
• Pontosan! 2018-ban pedig megnyitott az első Egyszülős Központ, amely azzal a céllal jött létre, hogy egyenlő esélyt teremtsen az egyszülős gyerekeknek, és támogató közegként segítse az egyszülős családok mindennapjait.
• Mi játszódik le a szülőben, amikor egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozik az élete, mert egyedül kell felnevelnie a gyermekeit?
• Olyan, mintha a munkahelyünkön azt mondanák, hogy mostantól nem napi 8, hanem 16 órát kell dolgozni, mert a kolléga feladatait is át kell vállalni. Majd feltesszük magunknak azokat a bizonyos kérdéseket. Képes leszek úgy dolgozni, ahogy ezelőtt? Hol fogunk lakni? Hogyan érek majd oda a gyerekért a bölcsődébe, óvodába, iskolába? Milyenek lesznek az ünnepek? Elmehetünk nyaralni? Hogyan finanszírozom a szakköröket, a sportolást, a különórákat? Ha elváltunk, milyen lesz a kapcsolat a másik szülővel? Mert férfiként és nőként különváltunk, de akkor is szülők maradunk. Ez olyan krízis, amit fel kell dolgozni. Nem megy egyik napról a másikra.
• Egy személyben lehet valaki egyszerre anya és apa?
  • Mi erre soha nem leszünk képesek. Mindig anyák vagy apák maradunk. Az egyedülálló szülőre nagyon sok feladat hárul: a gyereknevelés, a háztartás vezetése, a munka, és még folytathatnánk a sort.
• Mit tanácsolna azoknak a szülőknek, akiknek segítségre lenne szükségük, de valamiért ezt nem akarják beismerni maguknak?
• Nem könnyű kimondani, hogy én ezt már nem bírom tovább egyedül. Úgy élhetjük meg, hogy gyengék, tehetetlenek és alkalmatlanok vagyunk. Pedig ez egyáltalán nincs így! Mert – visszautalva az imént említett példára – ha a kollégám helyett is dolgoznom kell, akkor muszáj segítséget kérnem, egyedül képtelenség mindenben helytállni. Ez nem gyengeség! Ezért is érdemes az Egyszülős Központhoz fordulni, hiszen ott nem az az érzése az embernek, hogy itt mindenki normális, csak én nem vagyok az. Nagyon sokszor éljük meg így a szerepünket. Ez egyszerre nehéz és végtelenül fájdalmas érzés. Az Egyszülős Központban ez a fajta stigma, megkülönböztetés nem létezik. Részben azért, mert nálunk mindenki egyszülős. Ugyanolyanok vagyunk. Az Egyszülős Központ az a hely, ahol ki lehet mondani az érzéseket, ahol nem szégyen segítséget kérni.
• A Hegyvidéken, a Magyar jakobinusok tere 1. szám alatt is van már Egyszülős Központ, amely segítő térként várja az egyszülős családokat. Miért érdemes csatlakozni ehhez a közösséghez?
• Vannak önsegítő csoportjaink. Nemrég ért véget az özvegyek csoportja, de apacsoport, várandóscsoport, a gyerek leválását segítő és a sérült gyereket egyedül nevelők csoportja is volt már nálunk. Nyáron napközis táborral várjuk a gyerekeket. Itt meg lehet találni azokat az embereket, akiknek nem kell elmagyarázni, milyen helyzetben vagyunk, mert ők is pontosan tudják. Valós segítséget kapnak a szülők és a gyerekek is. Jogi támogatás, állásközvetítés, pszichológus, közösségi programok, korrepetálás... – hetvenféle szolgáltatásunk van.
• Nemrég az apák napját ünnepelték. Hogyan sikerült?
• Süveges Gergő, az Apakulcs című könyv írója apatréninget tartott, míg a pesti központban anyák napja volt, aminek a részeként szépségnappal kedveskedtünk a hölgyeknek. Sminkest, fodrászt és masszőrt is hívtunk. Mindenkinek szüksége van énidőre, egy szusszanásnyi szünetre.
• A honlapjukon, a www.egyszulo.hu-n láttam, hogy támogatókat keresnek. Milyen segítséget fogadnának szívesen a hegyvidékiektől?
• A pandémia idején rengetegen jöttek hozzánk számítógépért, mert a gyereknek nem volt min tanulnia. Az ilyen típusú segítség mindig jól jön! Az 1 százalékos adó nekünk ugyanolyan fontos, mint a többi alapítványnak. Az iskolakezdés és az ünnepek kifejezetten azok az időszakok, amikor mindig elkél az adomány, hiszen az egyszülős családoknak több mint a fele szegény, ami azért nem meglepő.
• Nemzetközi példaként is szoktak beszélni az Egyszülős Központról. Milyen megvalósításra váró terveik vannak még?
• Például hogy úgy terjeszkedjünk, mint a kis pókok! Megpróbálunk olyan hálókat szőni, amikbe bele lehet kapaszkodni. Amikor négy évvel ezelőtt Pesten elindítottuk az első központunkat, a megnyitón azt mondtam, hogy ez nem az Egyszülős Központ, hanem az első Egyszülős Központ. Az elmúlt négy évben huszonhatezer család fordult hozzánk, amelyeken segíteni is tudtunk. De bőven van még mit tenni! A magyar lakosság közel tíz százalékáról van szó, ami persze nem azt jelenti, hogy mindenkinek segítségre van szüksége. Sokan még mindig csonkának nevezik az egyszülős családokat. Az egyszülős család nem csonka! Országszerte vannak önkéntesek által vezetett klubjaink, amelyekben különböző programokkal, táborokkal várják az érdeklődőket. Büszkék vagyunk arra, hogy már Erdélyben és a Felvidéken is tudunk segíteni. Örülök, hogy ma sokkal több szó esik az egyszülős családokról, mint korábban! Nagyon pozitív, hogy január 1-jén két fontos új törvény lépett életbe. Az egyik az árvaellátás minimumát emelte több mint a kétszeresére. A másik egy évtizedek óta fennálló probléma orvoslása: a tartásdíjak rendezése. A gyerekek közel negyede nem kapja meg ezt az összeget. Ennek köszönhetően, ha a szülő nem fizet, január 1-je óta közbelép az állam, és ötvenezer forintig kifizeti azt. Ez a két törvény több mint 130 ezer gyerek életét teszi könnyebbé. Megjelentünk a közvélemény és a döntéshozók radarján, ami óriási előrelépés, hiszen csak akkor lehet segíteni ezeknek a családoknak, akkor lehet bárkinek segíteni, ha kimondjuk a problémát.

B. M.

Az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítványt az adónk 1%-ával is támogathatjuk. Adószám: 18258590-1-02.