Városlakó madarak és alkalmi látogatók

Ritkán tapasztalt érdeklődés kísérte a Hegyvidéki Zöld Iroda által szervezett, A Hegyvidék madarai című előadást, közel 90-en látogattak el a Hegyvidéki Kulturális Szalonba, hogy ismerkedjenek a szárnyasokkal. A sok kisgyerek sem unatkozott, hiszen a kivetítőn megjelenő madarakról nem a szakember számára érdekes részletek, hanem a kirándulók és a környéken élők számára is használható információk hangoztak el.
Mint az előadó, Bajor Zoltán táj- és élővilágvédelmi szakértő elmondta, a hazánkban valaha felbukkanó 420 madárfajból a fővárosban is tiszteletét tette 276. Ezeknek szűk fele rendszeresen költ is, míg többségük inkább alkalmi látogató. Utóbbi csoportba tartoznak a vadlibák, amelyek vonulásuk során húznak át a XII. kerület légterén. Szabályos „V” alakba rendeződő csapataikat akkor könnyű észrevenni, ha a közlekedés zaja alábbhagy, mert olyankor jól hallatszik sajátos gágogásuk. A világviszonylatban is egyedülálló módon a Hortobágyon százezres tömegben összegyűlő darvak – ki tudja, miért – szintén rendszeresen berepülnek a Hegyvidék fölé. A nagy csoportokon belül még a vonulás időszakában is együtt tartanak a 3-5 tagú családok.
Szó esett az urbanizálódó madarakról is. Az örvös galamb például csak mintegy harminc éve merészkedik az emberlakta településekre, mára hétköznapi látványnak számít a kerület zöldövezeteiben. A varjak sem voltak mindig városlakók. A táplálékbőség miatt ma már sok pár városi környezetben költ. Haragudhatunk rájuk, de az asztalt mi terítjük meg a szemeteseinkkel, amiből a „nemszeretem” madarak vidáman jóllaknak.A bozótosokat kedvelő fekete rigó éppen miattuk kereste az ember közelségét, mert itt nagyobb biztonságban volt a fészekrablóktól. Amióta a varjak is a városban élnek, azóta egyre több rigó költözik vissza az erdőkbe. Felesleges azonban aggódni a legismertebb kerti madarakért, állományuk folyamatos gyarapodása mutatja, hogy akár más madár, akár mókus fenyegeti a fészkeiket, azért sikeresen felnevelik utódaikat.
A legutolsó beköltöző a szajkó. Ez a színes szárnyas éppen most követel magának helyet a városi élettérben. Néhány évtizede csak kirándulások alkalmával találkozhattunk vele, ma már költ is a hegyvidéki parkokban, kertekben. Szokása, hogy a bőség idején megtalált makkokat télire elrejti, majd készletei nagyobb részéről megfeledkezik, ezzel komoly szerepet játszik a tölgyesek újratelepítésében. Van, ahol ezt az ösztönt kihasználva, makk-kupacok kihelyezésével, erdőtelepítési munkára fogják a mátyásmadárként is ismert állatokat.
A Hegyvidék különlegessége a kakukk, amelyet valószínűleg mindenki hallott már, de megpillantani kevesek kivételes szerencséje. A ragadozószerű tollazat mellett érdekessége, hogy más madarak fészkébe tojja tojásait, ily módon áthárítja az utódnevelés fáradalmait. Persze a gazdamadár kiebrudalja a kakukktojást, ha felfedezi fészkében, ezért a kakukk próbálja alakban és színben a gazda tojásaihoz igazítani a sajátját. Megfigyelések szerint 135 fajhoz képes alkalmazkodni! Mostanában a Normafánál a kora reggeli órákban szinte biztosan meg lehet hallani összetéveszthetetlen hangját.
A jelentéktelen külsejű kerti geze szinte minden madár dalát tudja utánozni. Olykor még az afrikai telelés során gyűjtött egzotikus dallamok is visszaköszönnek énekében. A fekete harkály viszont nem az énektudásával hívja fel magára a figyelmet: kommunikációs célra is használt erőteljes kopácsolása, dobolása akár két kilométer távolságba is elhallatszik.
A sárgafejű királyka Európa legkisebb madara, mindössze öt grammot nyom, miközben egy hízott hernyó ennek akár a duplája is lehet. Az örvös légykapó pompásan öltözött hímje ritkán kerül szem elé, de jó, ha tudjuk, hogy a városban egyedül nálunk költ. Az őszapó – avagy a bennfentesek számára: nyalókamadár – szoros társadalmi kötelékben él. Ha egy pár elveszti az utódait, akkor készségesen besegít a szomszédos fészekaljak felnevelésébe.
A varjú olyan masszív fészket épít, hogy több évig is használható marad. Ráadásul a varjak költése után a megürülő fészekbe kék vércsék, erdei fülesbaglyok és kabasólymok telepszenek és költenek. Bár a kék vércse csak hazai pusztáinkban, a fülesbagoly és a kabasólyom akár a XII. kerületben is elfoglalhat egy-egy lakatlanná váló varjúotthont.Végezetül tegyünk említést a verebekről, amelyeket a Biblia is a leggyakoribb madárként említ! Mára a helyzet megváltozott, és a védelmük is napirendre került. A hagyományos mezőgazdálkodás visszaszorulásával számuk drasztikusan csökkent, ma a kihelyezett odúkból csak minden ezredikben költ veréb. Legyünk büszkék, ha veréb látogatja az etetőt, vagy költ a kertben, nagyobb kiváltság ez, mint sok kedvelt, színes madár jelenléte! – jelentette ki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület budapesti csoportjának elnöke.
Az előadás anyaga a Természeti kincsek a Hegyvidéken kiadványsorozat negyedik kötetében is megtalálható. A színes füzet megtekinthető és letölthető a Hegyvidéki Zöld Iroda honlapjáról (https://zold.hegyvidek.hu/dokumentumtar/olvasnivalok/megjelent-hegyvidek).A szerző negyvenötféle a XII. kerületben is előforduló madarat ismertet képpel és részletes leírással, amiből megtudhatjuk azt is, hogy hol és mikor lehet találkozni az adott faj egyedeivel. A kiadvány külön fejezetben foglalkozik a madarak védelmével, ami nem a szakemberek feladata, hanem mindannyiunké. Az etetés, itatás és az odúk kihelyezése által – akár a kertvárosban, akár a sűrűbben lakott városias részeken – sokat segíthetünk a helyi madárfauna megóvásában, gyarapításában.

(Barta)