Száztíz év a gyerekekért a Városmajorban

• Hogyan festett ez a környék száztíz évvel ezelőtt?
• Annyit biztosan tudunk, hogy az 1900-as években kaszáló és majorsági épületek voltak itt. Innen ered a Városmajor elnevezés. Aztán ideért a nagybetűs város, megkezdődött a városrendezés, így épülhetett meg 1912-ben az óvoda- és iskolakomplexum, az erdélyi gyökerekkel rendelkező Kós Károly és Györgyi Dénes tervei alapján. Különleges épületek ezek, amelyek magukon hordozzák a népművészeti elemeket. Az óvoda egy csoporttal indult, és fokozatosan bővült, valamikor a hetvenes évek táján lett ötcsoportos. Annak idején a később önállósodó Mackós és a már megszűnt Csaba utcai óvoda is hozzánk tartozott, nem csak a Csermely. Ez utóbbi ma tagóvodaként működik.
• Mennyire határozza meg az óvoda arculatát a története és az épített környezete?
• Biztosan befolyásolja, megadja azt az alaphangot, amire építkezni lehet. A műemlék épület élő történelem, a megjelenése, az apró részletei egyet jelentenek a néphagyományok továbbadásával. A romantikus, ősfás kert és a szomszédos Városmajor pedig a környezettudatosságra hívja fel a figyelmet. Igen, nyugodtan mondhatjuk, hogy maga az óvoda hordozza ezeket az értékeket.
• Mindez azonban önmagában nem lenne elég az óvodapedagógusok nélkül.
• Valóban így van! Az épület és a környezet a keretet adja, motivál, de a mindenkori szakembergárda tölti meg tartalommal. Az 1990-es évektől jelen van az intézményben a néphagyományok művelése, mi csak alakítjuk ezt a vonalat. A pásztorjáték, a háromkirályok-járás, a Mihály-nap, a pünkösdölés mind-mind egy szelete ennek a törekvésnek. Ahogyan a névnapokhoz társuló hiedelmek megjelenítése is: a gyerekek Erzsébet-napon kenyeret sütnek, András-napon túrógombócot főznek, Orsolya napján káposztasaláta van a menüben, és még sorolhatnám. Kázmér napja, ami régen a méhek kiengedésének ideje volt, jó alkalom a mézzel való foglalkozásra, a méhekkel kapcsolatos tudnivalók átadására. Ilyenkor elmondjuk, hogy nélkülük nem lenne az asztalon a sok finom gyümölcs, zöldség, nem lennének a kertben virágok, ezért kell védenünk őket.
• A néphagyományok ápolásának nagyszerű színterei lehetnek a családi programok.
• Ezt mi is így gondoljuk, ezért a családok bevonásával évente több nagyobb rendezvényt tartunk. A Mihály-napi őszi vásáron a gyerekek portékákat készítenek, hozunk be zöldségeket, gyümölcsöket, van sütis pult. Az óvodások úgy vásárolnak, mint a régi piacokon, a bevétellel a szülők az óvoda alapítványát támogatják. A lényeg, hogy megéljük a vásárok, vigadalmak élményét. Aztán ott van Márton napja, amikor Szent Márton püspökre emlékezünk. Tüzet gyújtunk, a gyerekek mártonos és libás énekeket, verseket mondanak, az egyik csoport bemutatja a szent legendáját. Közösen eszünk libazsíros kenyeret, együtt éneklünk. A harmadik nagy közös ünnepünk a pünkösd, amikor megválasztjuk pünkösd királyát és királynéját. A falvakban olyankor végigjárták a házakat, mi ezeket asztalokkal helyettesítjük, a vendégek jókívánságokat mondanak a „ház népének”, cserébe jár a pogácsa. Végül egy óriási néptáncos vigasságot tartunk.
• Mi a valódi haszna a hagyományőrzésnek?
• Egyrészt múltidézés, a gyökereink megismerése, másrészt legalább ennyire fontos a közösségi életre gyakorolt hatása. Annak idején a vásárok, a fonók a társadalmi érintkezés színterei voltak. Most is összejönnek a családok az óvodában, és ha vége a programnak, senki sem megy haza azonnal, inkább maradnak beszélgetni. Ez óriási dolog a mai elidegenedő, digitális világban. A születésnapon is este tízig itt voltunk, a felnőttek leültek a fűre, társalogtak, ismerkedtek egymással, közben a gyerekek játszottak, mindenki boldog volt. Kell ennél több?
• Mint említette, a másik fontos vonal az óvodában a környezetvédelem.
• Ez az elköteleződés nem annyira régi, de ma már hagyománynak számít nálunk. Büszke vagyok arra, hogy másodszor nyertük el a „Zöld Óvoda” címet, úgyhogy nemsokára meglesz az örökös cím. Sikeresen pályáztunk az óvodakertprogramra, már megvettük a magaságyásokat, és szakemberek segítségével a gyerekekkel közösen termesztünk zöldségeket, fűszereket. Most ott tartunk, hogy az ágyások a helyükön vannak, a föld is megvan, ősszel minden a helyére kerülhet. Pályáztunk környezettudatos kültéri játszópark létesítésére, ez még folyamatban van, remélem, sikerrel járunk. Méhbarátpont vagyunk, ami azt jelenti, hogy az egész évünket átszövi a méhekkel való foglalkozás. Télen a mézeskalács-készítés, tavasszal a méhek kiengedése a kapcsolódási pont, aztán következnek az ültetések. Mindig megtartjuk a jeles napokat, az állatok, a Föld, a víz világnapját, az adott témát felölelő játékos feladatokat szervezünk, és persze előtte sokat beszélgetünk a gyerekekkel a tudnivalókról. Az idei Föld napján volt komposztáló- és gyógynövényes állomás, aminek pedig nagyon örültünk, hogy a programra megérkeztek a saját repoharaink. Igaz, akkor még nem tudtuk használni ezeket, de a születésnapi ünnepségen már igen. Jó dolog, mert alakítja a gyerekek gondolkodását, illik az óvodánkhoz. Van egyébként környezetbarát táskánk is, a logónkkal – ha sétálni, kirándulni megyünk, ezt visszük magunkkal.
• Mit szólnak a gyerekek a programokhoz?
• Rendkívüli módon élveznek minden rendezvényt, főleg ha a szüleik ott vannak, és ez fordítva is igaz. A természetben való játékos tapasztalatszerzés nagyon motiváló a gyerekek számára. Ha ilyen foglalkozást tartunk, biztosan nem szélednek szét, mindenki részt akar venni benne. Imádják a kísérleteket, rájönni az ok-okozati összefüggésekre.
• Meg is fogadják azt, amit tanulnak?
• Igen! Ráadásul rajtuk keresztül egy kicsit a szülők is nevelhetők. A gyerekek elmesélik, ők bizony szólnak otthon apunak, anyunak, hogy kapcsolják le a villanyt, ne folyó vízben mosogassanak. A környezettudatos viselkedés, amit megtapasztalnak a komposztálással, vagy a repohár használatával, ragadós, a családok átveszik ezt. Mindig azt mondjuk, ideje visszaadni valamit a természetnek. Arra törekszünk, hogy a gyerekeink számára ez a tudatosság magától értetődő legyen, és majd ugyanígy neveljék a saját gyerekeiket.
• Hogy érzi, nem nagy teher megfelelni a száztíz éves múltnak?
• Egyáltalán nem! Nekünk az a dolgunk, hogy megóvjuk a műemlék épületünket és azt a hagyományt, hogy itt minőségi oktatás folyik. Remek, innovatív közösség dolgozik nálunk, nincs fluktuáció, stabil a gárda. Talán ennek is köszönhető, hogy népszerű az óvoda, évről évre egyre többen jelentkeznek hozzánk. Azt hiszem, ennél nagyobb dicsérete nem is lehet a munkánknak.

sm.

Születésnap kőlevessel

Mesével, tánccal és persze tortával ünnepelte a 110. születésnapját a Városmajori Óvodák közössége. Sőt, volt kőleves is, ami kivételesen nem kőből készült, hanem csupa finomságból – no meg szeretetből.
A gyerekek és az óvodapedagógusok mellett a családok is hivatalosak voltak a programra. Bálint Beáta óvodavezető köszöntője után Gidófalvy Dénes, az önkormányzat oktatási és kulturális bizottságának elnöke arról beszélt, hogy ő a szomszédos Kós Károly iskolába járt, óvodába viszont nem. Emiatt a mai napig hiányérzete van. „Amikor bekerültem az iskolába, kiderült, hogy a többieknek már vannak közösségi tapasztalatai, méghozzá az óvodából. Ez a korai szocializációs élmény, sajnos, nekem nem volt meg” – mondta. Szerinte az óvoda már csak azért is fontos, mert ezt a társas élményt mindenkinek át kellene élnie.
Bálint Beáta bejelentette, hogy a születésnap egyben névadóünnepség is. Megfogadták ugyanis a korábbi óvónők tanácsát, és a jubileum alkalmából átnevezték az óvodai csoportokat. A Zöldből Pipacs, a Kékből Csicsergő fülemüle, a Sárgából Napraforgó, a Pirosból Levendula, a Rózsaszínből pedig Kökény lett. A Csermely tagóvodában a Lila csoportot Vackornak, a Narancssárgát Pitypangnak nevezik ezentúl. A keresztelők után mesemondás következett, majd a játékos akadálypálya, aminek az állomásain a versenyzők pecsétet kaptak, az út végén pedig a már említett, bográcsban rotyogó kőleves és más finomságok várták őket.