A „csupa-üveg, nagyon ízléses és értelmes” Páger-villa
A még 1930-ban is az I. kerület külterületének számító Tamás utca 16/a (mai számozással: 40.) alatti 635 négyszögöles szőlőskertet dr. Komár Rudolf, a temesvári pénzügyigazgatóság segédtitkára és felesége, Csutak Julianna tulajdonolta. Miután lányukat, Komár Júliát eljegyezte Páger Antal, megengedték nekik, hogy a befektetésnek szánt üres ingatlanon építsék fel közös otthonukat. A telek azonban továbbra is a nevükön maradt, viszont a házzal kapcsolatos ügyek Komár Júlia nevén futottak.
Págerék modernista villáját a beregszászi születésű, a szomszédos Ung vármegye egyik legrégibb törzsökös nemes családjának leszármazottja, csicseri Orosz György (1903–1972) műszaki tanácsos, okleveles építészmérnök tervezte, akit az Ybl-díjas Roth János akadémiai székfoglalójában hétköznapi építészként említ. A vörös téglával burkolt épület rajzai 1933. április 17-én készültek el, és amikor egy hónap múlva (május 16-án) Páger Antal és Komár Júlia házasságot kötött, már javában folytak a munkálatok. A kettős eseménnyel a Színházi Élet is kiemelten foglalkozott, négyoldalas beszámolót szentelt boldogságuk „tető alá hozásának”:
„Az elmúlt héten esküdött örök hűséget Páger Antal, a Belvárosi Színház népszerű művésze, ugyancsak a Belvárosi Színházban játszó kolleganőjének, Komár Júliának. A színpatikus fiatal művészházaspárt az egész pesti színészvilág ünnepelte, egy sereg nászajándék is befutott, de a Belvárosi Színház tagjai úgy érezték, hogy ünneplésen és ajándékon túl is hozzá kell még járulniok valamivel Págerék boldogságához. […]
Murátinak eszébe jutott, hogy most épül Págerék villája a Svábhegy oldalában, a Tamás-utcában. Annál könnyebben eszébe juthatott, mert Páger állandóan az új házról ábrándozik, erről beszél a felvonás-közökben és próbaszünetekben, hogy hol mit kellene még csinálni, hol lesz a tulipán- és árvácska-ágyás, hogyan fogja berendezni az úriszobát, milyen legyen a fürdőszoba. Nodehát a ház még nem kész, az esküvő már megvolt és a fiatal pár átmenetileg kénytelen volt ideiglenes lakásba költözni. […]
Páger Antal és P. Komár Julia vezetésével Muráti Lili, Ákos Erzsi, Simon Zsuzsa, Baróthy és Apáthy Imre kiautóztak a Tamás-utcába, hogy tető alá hozzák Págerék boldogságát. A pallér és a kőművesek nagyot néztek, amikor egy túraautóra való vidám társaság munkára jelentkezett az épülő villa előtt. […]
A szereposztás megtörtént. Akinek hajlama volt az intrikára és pletykára, azt odaállították maltert kavargatni, mert az intrikusnak kavarás a mestersége. A hölgyeket beállították téglát rakni és talicskázni. Vidáman énekeltek is a hivatásos kőmívesek örömére. Ugy nézett ki, hogy késő estig nem hagyják abba a munkát, de pontban tizenkét órakor belebődült valahonnét a közelből egy gyár szirénája és abban a pillanatban a professzionisták egyszerre letették a kanalat. […]
Leültek tehát a készülő ház tövébe és nézték, hogyan falatoznak a kollégák a szélkéből, amit a kőműves-feleségek hoztak, ők is alaposan megéheztek, hiszen megdolgoztak az ebédért. […] ott ebédeltek a csupasz földön. Ha hinni lehet a hölgyek és urak szavának, soha életükben olyan jó étvággyal nem ettek még, mint Págerék készülő háza tövében.”
A fényképek alapján a színészek munkája inkább jól szervezett reklám volt, mintsem segítség: fehér ingben, nyakkendőben és lakkcipőben aligha lehetett rendesen dolgozni, de egy jól beállított fotóhoz tökéletesen megfelelt.
Amilyen elánnal indult a villa építése Félix József építőmester kivitelezésében, olyan lassan haladt, csak októberben vált lakhatóvá. Orosz a szuterénbe egy 30 négyzetméteres kerti szobát (nappalit), két konyhát, cselédszobát, mosó-, szárító- és vasalószobát, továbbá gépkocsiszínt tervezett Páger fekete Alfa Romeo kabriójának. A magasföldszint elrendezését még praktikusabban oldotta meg, a Tamás utcai főbejárattól tölgyfa lépcső vezetett a teraszra néző központi hallba, ahonnan az úr, az úrnő szobája, a fürdő, az öltöző és egy vendégszoba nyílt.
Dr. Komár Rudolf és felesége lányuk második házassági évfordulójára neki ajándékozták a ház telkét, és ezzel 1935 májusától Komár Júlia lett az ingatlan százszázalékos tulajdonosa, férje semmiből sem kapott részhányadot. Az, hogy ez a Komár szülők bizalmatlansága vagy adóelkerülés miatt történt, ma már kideríthetetlen.
Zsolt Béla, a Színházi Élet riportere sem kérdezősködött, amikor 1936 októberében meglátogatta a házaspárt: „Págerék az Istenhegyen, a Tamás-utcában laknak, pirostéglás csupa-üveg, lapostetős modern villában. A ház saját tulajdon, három éve épült, de a környék vasárnap délelőtti sétálói még most is megállnak a kapuja előtt, firtatják a nagyon ízléses és értelmes épületet, a muskátlitűzben izzó őszi kertet s nem utolsósorban arra kíváncsiak, hogy mit csinálnak e pillanatban a ház lakói? […]
Komár Juliska, aki egyébként a színpadon is vidéki földbirtokos eladósorban levő rendkívül bájos bakfis-lányának hat, a konyhából jön elő. Érzi is, hogy védekeznie kell, nehogy leírjuk a banális békebeli dicséretet: »a művésznőt a konyhában találtuk, a főzéstől kipirult arccal...« Nem, nem ő főz, de mert lány korában kétéves főzőtanfolyamot végzett, délelőttönként többször is benéz a konyhába, hogy ne legyen baj. Páger, mint minden egészséges, a valóságos életben gyökeredző s nagy energiával és optimizmussal dolgozó férfi, szeret jól enni. Ő a pompás kert végéből, az elkerített kutya-udvar drótajtaja mögül üdvözöl bennünket […] egyik kezében bot van, a másikban fényképezőgép.”
Páger Antal csaknem negyvenévesen kezdett fotózni, talán ezzel kompenzálva, hogy gyermekkori festőkedvét apja drasztikusan elfojtotta benne. Ezerpengős gépet használt, amit még a hivatásos fényképészek is alig engedhettek meg maguknak: „…mint vérbeli amatőrhöz illik, még a képek kidolgozásához szükséges kellékeket is beszerezte. Igaz, hogy ez a tanulmányi időszak és a berendezkedés elég tekintélyes összeget emésztett fel. Hiszen a lakásukat is átalakították Págerék a fotografálás kedvéért. Villájukban az egyik megfelelő nagyságú szobát átépítették, új lámpákat, vízvezetékeket szereltettek fel, fényvédő függönyöket, ezernyi vegyszert és kelléket vásároltak…”
A házat Engel Zoltán építőmester „szabta át”. Az alagsori faraktárak helyére került a két helyiségből álló sötétkamra, és a személyzeti konyhát is megszüntették, amelyből az időközben felvett sofőr szobája lett. A földszinten a vendégszobát számolták fel, létrehozva ezzel az egész épületet átérő, ötven négyzetméteres hallt, ahol Páger gyakran üldögélt hintaszékében, a hatalmas ablak előtt, a fenyők szegélyezte kertben gyönyörködve, ahová a „Csapó Kálmán és fia” cég faházat épített.
Az idill azonban hamarosan véget ért. Páger nem politizált, épp ezért elvállalt bármilyen szerepet, háborús propagandafilmben is játszott. Felesége szélsőjobboldali nézeteket hangoztatott, ami 1945-ben a házaspár önkéntes, mégis kényszerű emigrációjához vezetett.
Mint minden disszidensnek, vagyonukat elkobozták, dr. Hajdu István kormánybiztos, az Országos Földhivatal ügyvezető igazgatója indoklása szerint azért: „…mert megállapítottam a rendelkezésemre álló rendőri jelentésekből, hogy […] Páger Antalné 1944. évi október hó 15- napja után lakóhelyükről önként, vagy az úgynevezett Szálasi kormány utasítására, de egyébként személyükre egyénileg megállapítható kényszerhelyzet fennállása nélkül Németországba, illetőleg a németek által megszállott valamely más ország területére távoztak és 1945. évi október hó 31- napjáig lakóhelyükre vissza nem tértek.”
Házukat ugyanakkor Balázs Béla író, filmrendező és felesége, Hamvassy Anna tulajdonába adta.
Az igazolóbizottság távollétében bűnösnek találta Páger Antalt, az új politikai vezetés mégis fontosnak tartotta az ország egyik legnépszerűbb művészének hazatérését Argentínából, bár ezzel a lépéssel leginkább saját humánusságát akarta bizonyítani… A titkos tárgyalások 1953-ban indultak meg a Művelődésügyi és a Belügyminisztérium részvételével, de Páger nem adta könnyen magát. Kevésnek találta, hogy visszatérhet a színpadra és a filmvászonra, valamint visszakapja a lelakott, sérült és beázott hegyvidéki villát. Kérte, hogy az elkobzott házat állami pénzen hozzák rendbe, és hogy addig a Gellért Szállóban lakhasson a családjával, ingyen. További feltételként balatoni és egyéb vidéki telkeit is visszakövetelte, legfőbb kívánsága pedig az volt, hogy ne kelljen belépnie a pártba.
A lassan haladó egyeztetések után végül mindenbe beleegyezett a hatalom, és 1956. augusztus 30-án külön repülőgépet (!) küldtek a Bécsig hazautazó Páger Antalért. Felesége és Júlia lánya végleg Argentínában maradtak, Judit is csak később követte édesapját.
Páger három évig élt a Gellért Szállóban, mivel nehezítette a villa visszaadását, hogy abban még a súlyos beteg özvegy Balázs Béláné lakott. Csak 1957 telén sikerült neki megfelelő cserelakást találni, és lemondatni az ingatlan tulajdonjogáról. Ezután az épületet a felújítás időtartamára ideiglenesen bekebelezte az állam, Páger Antal pedig 1959 októberében beköltözhetett a földhivatalnál a saját nevére bejegyzett házba.
1986. december 14-én az esti előadására készülve otthonában rosszul lett, de hiába szállították kórházba, néhány óra múlva elhunyt. Egy hónap híján 88 éves volt.
Verrasztó Gábor
BÚCSÚ VERRASZTÓ GÁBORTÓL
Sajnos utoljára olvashatják lapunkban Verrasztó Gábor egyik írását, mert a kiváló helytörténész, újságíró váratlan hirtelenséggel 57 éves korában elhunyt. Több mint 30 könyve és 3000 publikációja jelent meg különböző budai témákban; 2015 óta sokszor gazdagította cikkeivel lapunk helytörténeti rovatát. Vidám, jó humorú, nagy tudású ember volt, aki mindig szívesen segített bármilyen helytörténeti rejtély megoldásában, vagy akár a Hegyvidéken rendezett kiállításokkal kapcsolatban. A Páger-villáról írt cikke talán egyike volt utolsó munkáinak.