A tradíciók és a huszonegyedik század találkozása

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában 1970-ben érettségiző 4. c osztályból többen kerültek az Iparművészeti Főiskolára és lettek textilesek – kezdte Makkai Márta A textil vonzásában című kiállításának szakmai megnyitóját Feledy Balázs művészeti író. Ez az évfolyam azért is érdekes, mert Makkai Márta a többiekkel ellentétben díszítőfestő szakra járt, szülei és baráti köre révén inkább a festőkhöz, képzőművészekhez kapcsolódott, az Iparművészeti Főiskola és az 1970-es évek közepe óta mégis a kortárs magyar textil aktív résztvevője lett. Abban az időszakban, amikor a magyar textilművészet elindul a nemzetközi sikerek útján; a textilgondolkodás fal- és tértextilben eltávolodik a közvetlenül értelmezhető iparművészettől, jóval több jelenik meg benne.

Makkai Márta kitűnő mesterektől tanult, Bakay Erzsébet, Szilvitzky Margit, valamint Eigel István festő és rajztanár egyengették útját. Döntően fontos – mint ahogy ez a tárlat is példázza –, hogy gondolkodási ívében a képzőművészetet képviseli. Ővrjébe a 90-es évek közepén kapcsolódtak be az ikat és más távol-keleti technikák, de igazodott a textiles közélet lehetőségeihez, pályázatokon indult, festett, applikált munkákat készített, öltözködési kultúrával, vállkendőkkel foglalkozott, függönyöket, zászlókat, lakástextilt tervezett.

Izgalmas nyomokat látunk ezen a kiállításon – fogalmazott a művészeti író –, ahogy ez az erősen manuális művészet, az ikat eljut a számítógépes grafikáig, míg maga az ikat mint műegyüttes jelenik meg. A szakirodalom részben malájnak, részben indonéznek, másutt indiainak, kínainak tartja az ikatot, mindenesetre lényege a távol-keleti gondolkodás. Technikai szempontból vagy a láncfonalat, vagy a vetülékszálakat, vagy mindkettőt csomóba fogva festi meg a művész, keretre erősítve növényi rosttal köti körül a be nem festett részeket, tehát egészen más az alkotói módszer a textil egyéb technikáihoz képest. Makkai Márta láncikatot készít, jellemzően gyapjúra dolgozik.

Van benne valami elrendelés, ha egy textilművész az ikat felé fordul – fejtegette Feledy Balázs. Egyik hipotézise szerint annak, aki spirituális értékek iránti vonzalmát is bele akarja szőni az életművébe, az ikat sejtelmessége, költőisége nagyon alkalmas a szellemiség megjelenítésére. Az ikatnál varázslatos, szinte egyedüli a fényábrázolás. Fontos az is, hogy alapvetően távol áll a konkrét ábrázolástól, viszont olyan technika, ami a természet közvetlen atmoszférájának ilyenfajta visszaadására képes. Általában nonfiguratív, természetközeli, nem közvetlen látványábrázolással képes visszaadni emelkedett és spirituális mondanivalókat.

Figurális-e, vagy sem, erre jó példa a Csendes éj című hármas kompozíció, amin felsejlenek a háromkirályok, Gáspár, Menyhért és Boldizsár. A Homokóra az egyik legdrámaibb darab: az ikat technikája lehetővé teszi, hogy konkrét is, még sincs túlhangsúlyozva, és a maga jelképes értelmében rendkívül szuggesztív, műfajtiszta.

A Fénytörés és a Metamorfózis című digitális nyomatok mutatják, hogy aki a tradíció alapján alkotva így képes haladni a huszonegyedik század technikájával, valamit tud! – emelte ki Feledy Balázs. Megemlítette az Eucharisztia, a Belső fény, az Ars Sacra pályázatokat, amelyeken Makkai Márta részt vett. „Ebből is látszik, hogy egy konkrét megfogalmazás nélküli világnézeti azonosság lengi át az életművet. Jó helyre került 2019-ben a Fereczy Noémi-díj” – mondta, hozzátéve, hogy a kiállítás címét maga a művész adta, de mindannyian érezhetjük, hogy a kiállítóhelyen a textil vonzásába kerülünk.

A textilmunkákra ráhangolódásként és az idén kerek születésnapját ünneplő Makkai Márta köszöntéseként Szikora Borbála fuvolaművész Telemann e-moll szólószonátájának első tételét játszotta el a megnyitón.

SzD

Makkai Márta kiállítása megtekinthető április 10-ig, mindennap 16–22 óráig (vasárnap zárva). Cím: Galéria 12 Kiállítóhely, Kávézó és Borbár – XII., Hajnóczy József utca 21.