Márton-naptól András-napig hódolunk a hagyományoknak
Az év vége különösen gazdag ünnepekben és a kötelezően hozzájuk tartozó ételekben. A novemberi Márton-nap a lúd és az újbor ideje, a hó végi András-nap pedig a disznótoré. A disznóvágások ideje távolabb van még, ám Márton-nap itt van a sarkunkban. Ilyenkor emberemlékezet óta libát eszünk a Kr. u. 4. században élt Szent Márton tiszteletére, akit hívei meg akartak választani püspöknek, ám ő szerénységből inkább elbújt a ludak óljában. Végül a szárnyasok a gágogásukkal árulták el hollétét. Ezekben a napokban tehát illene libát, kacsát falatozni, de lehet, az idén – takarékossági meggondolásból – a nagy pecsenyék helyett észszerűbb a leleményesen felhasznált aprólék, a töltelékkel gazdagított libamell, a drága libamájat helyettesítő kacsamáj mellett dönteni. Van rá példánk.
LIBALEVES LÚDGÉGÉVEL
Ez a leves a takarékosság jegyében készül, csupa aprólék és elérhető zöldség. Ünnepi és igazán Márton-napi egyszerre.
Hozzávalók (4 személyre):
2 libaszárny, -nyak, -zúza és -farhát
1 nagy csomó leveszöldség
1-1 kicsi zellergumó és karalábé
4 gerezd fokhagyma
1 kisebb vöröshagyma
só, 10 szem egész fekete bors
csipetnyi őrölt szegfűbors
félmaroknyi metélőhagyma
…a levesbetéthez:
10 dkg lúdgégetészta
A libahúst megmossuk, és amelyik darabról lehetséges, a bőrét lefejtjük, nehogy a leves túl zsíros legyen. Fazékba rakjuk, és annyi hideg vizet öntünk rá, amennyi bőven ellepi. Ha felforrt, a habját kanállal óvatosan leszedjük, és a levest kis lángon még fél órán át főzzük.
Ezalatt az összes zöldséget megtisztítjuk, kis kockákra vágjuk, és egészben a leveshez adjuk. Megsózzuk, a fűszereket beleszórjuk, és kis lángon, éppen csak gyöngyöző forrással, puhára főzzük. Közben a lúdgégetésztát lobogva forró vízben kifőzzük. A kész levest főtt zöldséggel és a csíkokra vágott libahússal kínáljuk. Tálaláskor megszórjuk az apróra vágott metélőhagymával.
FENYŐMAGOS, ALMÁS KACSAMÁJ
A pecsenyekacsa mája sem olcsó mulatság, de a libamájéhoz viszonyítva elfogadható az ára, ráadásul ehhez a fogáshoz elég csak fél kiló. Az almapálinkához, ami, lássuk be, ritkán van kéznél, nem kell ragaszkodnunk.
Hozzávalók (4 személyre):
5 dkg fenyőmag
50 dkg pecsenyekacsamáj
őrölt fehér bors
1 evőkanál liszt
3 savanykás alma
1 evőkanál citromlé
1 evőkanál vaj
1 evőkanál olaj
só
1,5 dl húsleves (biokockából is jó)
3 dkg mazsola, cukor
2 evőkanál almapálinka
2,5 dl tejszín
A fenyőmagot serpenyőben, zsiradék nélkül, aranyszínűre pirítjuk. A májat megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, és leszárogatjuk. Borssal meghintjük, a lisztben megforgatjuk. Az almákat meghámozzuk, a magházukat eltávolítjuk, a gyümölcsöket cikkekre vágjuk, és citromlével meglocsoljuk, nehogy megbarnuljanak. A vajat és az olajat együtt nagy méretű serpenyőben megforrósítjuk, a májdarabokat beledobjuk, és nagy lángon, meg-meg forgatva, néhány perc alatt megsütjük. Megsózzuk, majd tálalásig melegen tartjuk.
Visszamaradt zsiradékába a levest beleöntjük, a megmosott mazsolát beleszórjuk, pár percig főzzük, majd az almagerezdeket is hozzáadjuk. Leheletnyit sózzuk, borsozzuk, és ha kell, egy csipet cukorral „szelídítjük” az ízét. A pálinkát és a tejszínt is ráöntjük, és időnként megkeverve 5-7 percig főzzük. Ezalatt az alma megpuhul, és a mártás krémszerűvé válik.
A megsült máj alatt összegyűlt levet a mártásba keverjük, a májat tányérokra porciózzuk, és a forró, mártásos almával körülöntjük. Végül megszórjuk a pirított fenyőmaggal, és azonnal tálaljuk. Friss franciakenyérrel az igazi!
VAGDALT LIBAMELL
A libamellvagdalt a polgári konyha nagy klasszikusai közé tartozik. Talán ezért, talán mert munkaigényes, szinte el is felejtkeztünk róla. Most ideje felidézni, mert túl azon, hogy rendkívül finom, még kiadós is, hiszen a húsát zsemlével szaporíthatjuk! Egy liba melléből akár hat ember is jóllakhat.
Hozzávalók (kb. 6 személyre):
1 hízott libamell
1 fej hagyma
1 zsemle
2 dl tej
1 tojás
1 kanál zsemlemorzsa
2 evőkanál libazsír
só, őrölt bors
csipetnyi reszelt szerecsendió
1 kiskanál morzsolt majoránna
A libamell bőrét a húsról egy éles késsel mindkét oldalon egészen a középső mellcsontig lefejtjük, de nem vágjuk le, csak visszahajtjuk, mert a tölteléket majd ezekkel fedjük be. A bőr alatti húst a csontról gondosan levágjuk, és egy kevés hájjal együtt ledaráljuk. A zsemlét tejbe áztatjuk. A megtisztított vöröshagymát a libazsíron megfuttatjuk, majd a kinyomkodott zsemlét belemorzsoljuk.
A ledarált mellhúst megsózzuk, borssal, majoránnával, reszelt szerecsendióval fűszerezzük, és a tojással, a hagymás zsemlével és egy kanál zsemlemorzsával összedolgozzuk. A mellcsontot megsózzuk, és a fűszeres darált húst rápúpozzuk (az eredeti mellhez hasonlóra formázva). A bőrt mindkét oldalról a töltelékre visszahajtjuk, és amennyire tudjuk, hústűvel az aljához erősítjük. A tetejét ezután egy nagyon éles késsel csíkosan beirdaljuk. Ezeknek a vágásoknak a mentén szeleteljük majd.
Egy tepsit kizsírozunk, a libamellet beletesszük, egy kis vizet öntünk alá, és alufóliával befedve, közepes lángon (180° C, légkeveréses sütőben 165° C), puhára sütjük. Végül a fólia nélkül nagy lánggal megpirítjuk. Pihentetés után szeleteljük. Párolt káposzta illik hozzá.
ASZALT SZILVÁS LILA KÁPOSZTA
A liba- és kacsasültek elmaradhatatlan kísérője a párolt káposzta. Az egyszerűségében is finom eredeti mellett számos változata ismert: almás, boros, lila hagymás, karamellizált, és még folytatható a sor. Ez most egy új változat, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók (4 személyre):
1 fej, kb. 1 kg lila káposzta
1 kis fej vöröshagyma
3 evőkanál kacsazsír
1 biocitrom reszelt héja és leve
só, késhegynyi őrölt szegfűszeg
1 babérlevél
1,5 dl vörösbor
cukor
15 dkg beáztatott aszalt szilva
A lila káposzta külső leveleit lefejtjük, és eldobjuk, a fejet negyedekbe vágjuk, kitorzsázzuk, majd nagyon vékonyan felszeleteljük. A vöröshagymát megtisztítjuk, lereszeljük, és a kacsazsíron megpároljuk. A káposztával összekeverjük, citromlével meglocsoljuk.
Megsózzuk, a citrom reszelt héjával és csipetnyi őrölt szegfűszeggel fűszerezzük, a babérlevelet hozzáadjuk, megcukrozzuk, végül a borral leöntjük. Jól összekeverjük, és fedő alatt félpuhára pároljuk, majd az aszalt szilvával összekeverjük, és addig hagyjuk a tűzön, amíg a káposzta kellemesen roppanósra puhul, a szilva pedig megduzzad.
LIBACOMBOS, KÁPOSZTÁS TÉSZTA
Egyetlen libacombból némi merészséggel kiadós, fűszeres fogást varázsolhatunk. A neve ugyan kicsit megtévesztő, mert nem fejes káposztáról, hanem kelről van szó, de éppen ettől izgalmasabb, merészebb ez az étel.
Hozzávalók (4 személyre):
1 vöröshagyma
7-8 dkg vékony szelet húsos szalonna
3 evőkanál olívaolaj
1 szép libacomb
1 sárgarépa
1 dl száraz fehérbor
2-3 dl húsleves (biokockából is jó)
só, őrölt bors
30 dkg szép, zöld kelkáposzta
35 dkg rövidcsőtészta
fél csokor zellerzöld
1 csokor petrezselyem
A megtisztított hagymát finomra, a szalonnát kis kockákra vágjuk. Együtt az olajon, kis lángon, 8-10 percig pároljuk-pirítjuk. Akkor jó, ha a szalonna zsírja kiolvadt, a hagyma pedig szép aranysárga színt kapott.
Közben a libacombot kicsontozzuk, a bőrével együtt 3x1 centis csíkokra vágjuk. A hagymás szalonnára dobjuk, és kevergetve fehéredésig sütjük. A sárgarépát megtisztítjuk, felkockázzuk, és ezt is hozzáadjuk. A borral és egy kevés levessel felöntjük, megsózzuk, megborsozzuk, és lefedve, kis lángon, kb. puhára pároljuk, közben az elfövő levét időnként levessel pótoljuk.
Amíg a hús fő, a kelkáposztát kisujjnyi csíkokra metéljük. A tésztát lobogva forró vízben kifőzzük, de 3 perccel azelőtt, hogy megpuhulna, a kelt is beleszórjuk. Ha megfőtt, leszűrjük, jól lecsöpögtetjük, majd az ízes libaraguval összekeverjük. Végül felaprított zellerzölddel és petrezselyemmel megszórjuk.
(pákozdi)