Az okos természetbarát kertje

• Mit jelent a permakultúra szó, és honnan ered a szemlélet?
• A szó az angol permanent agriculture, vagyis az állandó mezőgazdaság szavak összevonásából jött létre. A felismerés Bill Mollisonhoz köthető, aki Ausztráliában az ottani őshonos népesség tagjaival élt együtt, és megfigyelte, ők hogyan művelik a földet, miként állítják elő az élelmüket. Ezek alapján később, már egyetemi oktatóként, diákjával, David Holmgrennel együtt dolgozta ki a permakultúra koncepcióját, a tizenkét alapelvet és a három alapetikát.

  Blunck Réka humánökológus

• Miről szólnak ezek az alapelvek?
• Az alapelv ökológiai kérdéseket feszeget, például azt, hogy mindent hasznosítsunk. Tehát ősszel a leveleket ne szállíttassuk el műanyag zsákokban, hanem tartsuk a területen, komposztáljuk. A permakultúrás kertben a természettel együtt dolgozunk, törekszünk a diverzitásra, és kihasználjuk a szegélyeket, mert ezt látjuk a természetben is. Mi csak leutánozzuk! Sok különböző növény és élőlény él egymás mellett interakcióban, és ezeket a hasznos kölcsönhatásokat is be akarjuk vinni a permakultúrás kertekbe. Például ha elszaporodnak a levéltetvek, akkor élőhelyet teremtünk a katicabogaraknak és az énekesmadaraknak, amelyek kordában tartják a rovarokat ahelyett, hogy „nekik mennénk” valamilyen vegyszerrel.
• És miről szólnak az alapetikák?
• Összefoglalva: a Föld és a bioszféra védelméről, aminek az ember is a része. Ez azt is jelenti, hogy nem használhatunk glifozátot, mert az borzasztó hatással van az élőlényekre, és rákos megbetegedést okoz. A javak igazságos elosztását is jelenti. Úgy tervezünk meg egy rendszert, hogy az élőlények, a vadvilágok igényeit is figyelembe vesszük, és nagyon sok különböző növényt ültetünk. Így – a klímaváltozás még részben ismeretlen hatásait is figyelembe véve – be vagyunk biztosítva. Olyan rendszert hozunk létre, ami „önmagában elvan”, az embernek csak alkalmilag kell beavatkoznia.
• Miben különbözik a permakultúrás kert egy természetes növényzettel benőtt kerttől?
• Az egyik alapelv azt kívánja, hogy „érj el hozamot”. Célunk, hogy produktív rendszert teremtsünk, és kihozzuk a területből a maximumot. Persze nem kell mindent egyszerre csinálni, inkább „haladj kis lépésekben”. Először egy sarkot alakítunk, utána egy másodikat, majd egy harmadikat. A permakultúrás tervezésnél egy évet szoktak ajánlani a megfigyelésre – ez nagyon más, mint amit egy átlagos kertészmérnök javasolna.

  Egy kis tó nagyon sok élőlényt „kiszolgál”

  
  
  
• Szokták mondani, hogy a permakultúrás kert a lusták kertje.
• Teljesen igaz, mert a gondos megfigyelésre alapozunk, információkat gyűjtünk, és csak utána kezdünk bele a kivitelezésbe. Előszeretettel használunk évelő növényeket. Ezzel tudjuk elérni, hogy ezeket és más elemeket oda tegyünk, ahol a legjobban érzik magukat, így hosszú távon nem sok fenntartási munkánk lesz velük.
• Ausztráliában talán jobb a helyzet, de a Hegyvidéken ősszel mindent elárasztanak a poloskák. Van erre „permakultúrás” válasz?
• Igen! Az én beállt permakultúrás kertemben nincs poloskaprobléma, mert nagy diverzitásra törekedtem. Ha sok különböző élőlény van jelen, akkor lesz köztük olyan is, amelyik megeszi az élősködőket. Ugyanígy a kullancs sem gond, mert rengeteg énekesmadár és más alkalmi rovarfogyasztó – lábatlan gyík, sikló, róka, borz – látogatja a kertet, és ezek megoldják a problémát.

  Madárodúból sohasem elég!

• Hogyan csalogassuk kertünkbe a hasznos állatokat a permakultúra eszközkészletével?
• A legjobb, amit tehetünk, hogy változatos élőhelyet teremtünk. Ezt azzal tudjuk elérni, hogy meghagyunk levélkupacokat, madárodúkat helyezünk ki, egy sarokban farakást, napos területen kis kőépítményeket készítünk, ahol a gyíkok és a melegkedvelő állatok meg tudják húzni magukat, vagy kis tavat létesítünk – amelyben ne legyenek díszhalak, mert azok megeszik a rovarok lárváit!
• Ajánlana három olyan növényt, ami permakultúrás szempontból is kedvező, és otthon érzi magát a hegyvidéki kertekben?
• A terület pontos ismerete nélkül nehéz ajánlani, de például én szeretem a bodzát, mert nagyon sok különböző funkciója van: lehet belőle szörpöt csinálni, ehető, jó a vadvilágnak, szép növény, és még őshonos is. A kökörcsin az egyik első virág tavasszal, amely a Hegyvidék rétjein is virít. Mivel ritka és védett, csak kertészetben szaporított példányokat vásároljunk! De azokkal is támogatjuk a helyi élővilágot. Harmadiknak pedig a ribizlit, az egrest vagy a jostát ajánlom. Ezeknek a bogyósoknak tényleg nem kell nagy hely, akár egy előkertben elférnek, teremnek. A termést frissen megehetjük, vagy sokféleképpen feldolgozhatjuk, másrészt a madarak és a rovarok is jóllaknak vele.

  A jól kitalált permakultúrás kertben nem sok fenntartási munka van

• Ha pedig nem növényben gondolkodunk…?
• …akkor egy kis tó létesítését ajánlom, ami nagyon meg tudja dobni az élővilág változatosságát. Egy néhány négyzetméteres víznek olyan magas lehet a biodiverzitása, mint egy természetvédelmi területnek, szimplán azért, mert annyira sok fajnak van rá szüksége. Amióta a kertemben van egy napos tavacska, rengeteg új élőlény, köztük több különböző szitakötő jelent meg, bronz, piros, türkiz. Pedig előtte egyáltalán nem láttam őket a környéken.

B. I.

A permakultúra tervezési elvei

1. Figyeld meg, és válj cselekvő részesévé a természetnek!
2. Gyűjtsd össze, és tárold az energiát!
3. Érj el hozamot!
4. Gyakorolj önmérsékletet, és figyelj a visszajelzésekre!
5. Használd és becsüld a megújuló forrásokat és szolgáltatásokat!
6. Mindent hasznosíts!
7. Tervezz mintáktól a részletekig!
8. Elkülönítés helyett törekedj egységre!
9. Alkalmazz kis léptékű, lassú és fokozatos megoldásokat!
10. Használd és becsüld a sokféleséget!
11. Becsüld meg a szegélyeket, és hasznosítsd a peremterületek adta lehetőségeket!
12. Kövesd a változást, és használd kreatívan!