Fényfogások a fotográfia és a festészet határán

Gábor Enikő többnyire fényképezőgép használata nélkül, közvetlenül a fényérzékeny felületen dolgozik, analóg vagy digitális technikával hozza létre fotográfiáit és fotóplasztikáit. A Hegyvidék Galériában most látható Fényfogások című kiállítása a korai munkáitól kezdve a legújabb sorozatokig – Camera Reluxa, Fotogramok, Hiteles Másolat, Szférák, Introverziók – az elmúlt harminc év fotóiból válogat.A Hegyvidék Galéria az idén először csatlakozott a Fotóhónap Fesztiválhoz, amely a Magyar Fotóművészek Szövetsége rendezésében 2000 óta kétévente, 2019 óta pedig évente valósul meg – mondta köszöntőjében Kallós Judit művészettörténész, a kiállítás kurátora. Reményét fejezte ki, hogy olyan fotókedvelők is megnézik ezt a különleges bemutatót, akik korábban még nem jártak a galériában, továbbá köszönetet mondott a Magyar Fotográfiai Múzeumnak, a Bolt Galériának és magángyűjtőknek, hogy a tárlatra kölcsönkaphattak Gábor Enikő munkáiból.
Valamikor harminc évvel ezelőtt Gábor Enikő egyfajta belső kíváncsiságtól hajtva elhatározta, hogy valami olyat szeretne csinálni, amit senki más. Minden innen eredeztethető – kezdte szakmai megnyitóját A Fehér Vera fotográfus, a Hibaista csoport alapítója. A művész akkoriban elsősorban festőként gondolt magára, de amikor a végét járó Forte gyárból végtelenített fotópapírtekercseket szerzett, nekilátott fotóalapú kísérleti festményei elkészítésének.A klasszikus fotográfus korlátaitól mentes, felszabadult örömmel kezdett dolgozni, és a fotográfiai léptéket egy festőhöz méltó táblaképi léptékre váltotta. Azzal a gesztussal, hogy a fényt mint alkotóelemet vonta be a festészet eszköztárába, egy akkor még nehezen befogadható dolgot hozott létre. Technikai kalandjainak tapasztalata a mozaik, a zománc és a freskó után a fotóban is hasonló próbálkozások felé hajtotta; az archaikus, kézműves technikák meg is engedik a kísérletezést a felülettel, az eljárásokkal. Örömét leli benne, milyen sokféle lehet egy felvétel absztrakciója, ha más és más módon ülteti át azt a valóságba.Már kezdeti műveiben is kevésbé érdekelte a fotográfiai valóságtartalom vagy a kép mint dokumentum. Erre egy példát is felhozott A Fehér Vera: korábbi, Egyiptomban született felvételeit is, saját bevallása szerint, azért volt ilyen könnyű elkészíteni, mert kedvenc Yashicájába felülről belenézve a portréalany zavartalan, a helyzet, a fotografálás aktusa konfrontálódásmentes lehetett. Munkamódszerében a figuralitás kerülése is egyfajta attitűd, ami ritka a fotográfia valóságmásoló gyakorlatában.
A fotográfia felé kacsingató Gábor Enikő nem kapott megfelelő támogatást a főiskolán, ugyanakkor 1993-ban megrendezte első önálló kiállítását – idézte fel a kezdeti éveket elemzője. Munkáit értő szemek előtt mutatta be: Barta Zsolt Péter meghívta a Pozsonyi Fotóhónapra kiállítóként, majd bekerült a fotográfia és festészet között alkotó sorstársi körbe, a Detvay Jenő által vezetett Bolt Galéria művészei közé. Tetteire, ötleteire – a műfaji biztonság mellett – ösztönzőleg hatott a művésztársak útja is, és ezzel elkezdődhetett a kísérletek hosszú sorával, kitartó munkával építkező, lassú, olykor nehézkes, fokozatos, de biztos letisztulás.Kezdetben a fotografálás és a táblakép elkészítése két külön eredőjű, mesterségesen összefésült folyamat volt, azonban a harminc év alatt ezek párhuzamossá nőttek. Mint elhangzott, Gábor Enikő inkább „fejben fotózik, nem direkt irányít, hanem hagyja, hogy az anyag felszólaljon a folyamatban. Párbeszédbe elegyedik a fotópapírral, s ehhez a véletlenek és a hibák erejét hívja segítségül.” A művész szavait idézve: „Mindig történik valami!” – mintha nem is ő tehetne róla… Érdekes kitétel, hogy az adott anyagot néha fel kell sérteni, meg kell vágni, ki kell fordítani saját, zárt dimenziójából ahhoz, hogy szóra lehessen bírni.„Úgy hiszem, egy holisztikus szövet részeként mindannyian egyfelé sodródunk a világban, akár tudat alatt is. Közös valóságunkban nemrég létjogosulttá magyarázták a kvantumfizika alapjait. Az idén a foton-összefonódásokkal kapcsolatos kísérletekért kaptak Nobel-díjat” – hívta fel a figyelmet zárásként A Fehér Vera, hozzátéve, ezek után magától értetődik, hogy Gábor Enikő ebben az évben készítette el kvantumfotogramjait az Introverziók sorozatban. Az sem véletlen, hogy e munkáit illusztrációnak választották az Útikalauz a fizikához című könyvekhez.

Sz. D.

A Fényfogások című kiállítást 200 forintos regisztrációs jegy megvásárlásával lehet megtekinteni november 26-ig, keddtől péntekig 10.00–18.00, szombaton 10.00–14.00 óráig (Hegyvidék kártyával ingyenes). Jegyek kaphatók a hegyvidekgaleria.jegy.hu oldalon és a Hegyvidék Galériában (Királyhágó tér 10.).