„Elmozdulás” a Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelepen

A Hegyvidék ad otthont Budapest egyik legrégebb óta folyamatosan működő alkotótáborának. A Hegyvidéki Önkormányzat és a MOM Kulturális Központ által szervezett XXIV. Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelep augusztus 10–18-ig várta vendégeit. A pandémia miatti két év kihagyás után most a Hegyvidék Galéria adott otthont a programnak, amelyre hazai és határon túli, magyarok lakta területekről érkező alkotók mellett Franciaországban és Németországban élő magyar képzőművészek is meghívást kaptak.

Érdekesség, hogy a festő- és grafikusművészek mellett ezúttal két fotográfus és egy performanszművész is részt vett a táborban. Befejezésként kiállítás nyílt a tíz művész itt készült munkáiból, de az érdeklődők egy nyílt nap keretében már korábban betekinthettek az alkotói folyamatokba.

Nyitányként a vendégek közösen megnézték Lökös Péter, a Dél-Franciaországban élő képzőművész „Két lábon járó vérkeringés” című kiállítását, amelyet Kallós Judit művészettörténész, a telep vezetője nyitott meg a polgármesteri hivatalban. Lökös kevés motívummal, határozott kontúrvonalakkal és azokat kiegészítő erős színfoltokkal készült munkáit tudatosan válogatta a helyszínre, az anyakönyvi csoport földszinti folyosójára. A művekben ugyanis a létezés problematikája, az élet, születés és az elmúlás kettőssége, a halál elkerülhetetlenségének felismerése és a lét folytatása utáni vágy közötti feszültség fejeződik ki. A gesztusszerűen felvitt képi elemek a befejezetlenség érzetét keltik, a művész szándéka szerint a néző belső világában fejeződnek be.

A Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelep szervezői mindig egy tágan értelmezhető témát választanak, olyat, amire figurális és nonfiguratív alkotó egyaránt reflektálhat. Az idén ez az „elmozdulás” volt, és ez lett a Kallós Judit rendezésében megvalósuló közös zárótárlat címe is.

Meggyesházi Éda kurátor, a Viltin Galéria munkatársa a megnyitón elsőként az elmozdulás gesztusára utalt. Debreceni Éva „Debra” performanszművész több alkotással, köztük nem mindennapi akciójával reflektált a témára. Azzal a fóliával dolgozott, amivel a galéria egész tere le volt takarva a művésztelep idején, és a felszedésével mintegy összegyűjtötte az alkotói hét tapasztalatait, hogy mindezt magával tudja vinni, és ezzel elmozdulni…

Debra helyspecifikus performanszai egyébként mindig alkalmazkodnak a térhez, és hosszas megfigyelés, környezetének vizuális feltérképezése után születnek meg alkotásai. A kiállításon látható komplex installáció-performansza interdiszciplináris inspirációval is párosult, hiszen Bartók Cantata Profanájának, a kilenc csodaszarvas történetének átültetése jelent meg benne, amit a Hegyvidék Galéria melletti köztéri szobor is ábrázol. A kurátor utalt arra, hogy a Cantatában szereplő kilenc szarvas jelképezi a telep művészeit, akik mind a saját világukból érkeztek, és az itt töltött idő után – ahogy a műben a fiúk átalakulnak szarvassá – jelképesen szólva többé már nem térhetnek vissza oda, ahonnan indultak.

Lökös Péter papíralapú tanulmányok készítésével kezdett neki művésztelepi munkájának. A hivatalbeli tárlaton is láthattuk, hogy fontos visszatérő motívuma a szék, amely az emberi jelenlét és az emberi protézis szimbólumaként is értelmezhető, miközben a test egyfajta negatív kivonataként és támpontjaként is megjelenik.

A pop-artban gyökerezik Kusovszky Bea budapesti és Lőrincz Ágnes, a Németországban élő, erdélyi származású festőművészek alkotómunkája is, ennek ellenére ők különböző módon közelítik meg a festészet kérdését. Kusovszky Bea a pop-artból átörökített nyelvezetet és a digitális világ vizualitásának sokszínűségét képezi le, az optikai hatásokat vegyíti, a kompozíciókat vibrálóvá tevő komplementer színekkel dolgozik. A Hegyvidéken egy kompozíciót hívott életre több formátumban, ezzel mintegy felfedve munkafolyamata anatómiáját.

Lőrincz Ágnes textildarabokat eredeti formájukban ragaszt fel a képekre, majd kitölti a körülöttük lévő táblaképet. Festményei absztrakt, geometrikus színfoltelemekkel rendelkeznek, később kerülnek fel rájuk a figurák, például aktuális magazinok nőalakjai, összhangban a festett nonfiguratív felületekkel, vagy az anyagdarabok mintázataival. A pop-art sokszorosítási technikájának köszönhetően női figurái új jelentést kapnak friss környezetükben.

Csóka Szilárd-Zsolt, a Romániában élő erdélyi festőművész, Lak Róbert Budapesten élő vajdasági festőművész és Todor Tamás Budapesten élő erdélyi festőművész művészetét „olaj- és terpentinhű festői festészet” jellemzi. Csóka Szilárd-Zsolt „az absztrakt expresszionizmus és az álomvilágok megfoghatatlanságának ködzónájában mozog” – fogalmazott Meggyesházi Éda.

A kísérletező Lak Róbert munkái a figurálisból mozdulnak el az absztrakt felé, úgy, hogy „dinamikus gesztuslényei változatos festékfelvitellel, festékrétegekkel, ecsetmozdulatokkal nyerik el személyiségjegyeiket, belső működési rendszerüket”. Todor Tamás festményeiben – a művészettörténész szavait idézve – „a felismerhető részletek indirekten megjelenítve keverednek az önmagukba visszaforduló kavalkáddal. Centrális kompozíciói érzelemfolyamatokon keresztül kelnek életre, és a hozzájuk tartozó történet is velük egyidőben fedi fel magát.”

A két fotográfus számára fotólabort rendeztek be a szervezők a Hegyvidék Galéria egyik mosdóhelyiségében. Liszi Renáta a láthatatlant láttató esszenciát keresi, a kortárs fotóművészetben rejlő spiritualitás érdekli. Munkáin a szem, a fény és a víz a legfontosabb motívumok. A fizikából ismert hullámokkal és elektromágneses hullámokkal dolgozik, például a fénnyel, a hanggal és a vízzel.

A Németországban élő, erdélyi származású Szathmáry Lórántnak az analóg technika adja meg azt a szabadságot, amivel elmélyülhet az alkotás folyamatában. „Szürke tónusokban gazdag munkái, kifeszített képelrendezései és dúsra komponált fotói mély érzelmi tartalommal bírnak. Talán ez annak is köszönhető, hogy aprólékos gondoskodással viszi végig a fotókészítés összes lépését, a film előhívásától a levilágításig” – fejtegette a művészettörténész.

Szűcs Gábor, a Szlovákiában élő felvidéki festőművész inspirációs forrása a digitális forradalomból eredeztethető. Az animációs művész saját bevallása szerint a nyitott fogalom híve, azaz „az animációnak nincs kezdete és vége, a festmény is befejezetlen, vagy önmagát fejezi be, később…” Az alkotótáborban készült munkáin „a glitch művészet, vagyis a hibaművészet a digitalizáció esendőségéből adott vizuális elemeket ülteti át egy matériának kiszolgáltatott helyzetbe, ahol a változatosan felvitt festéket az idő elteltével a víz maga teríti szét a vásznon. Ez a tanulságos kísérlet a szem számára is feladatot ad.” Értsük ezt úgy, hogy a nézők különböző értelmezési lehetőségeket kapnak – miként a nyílt napon meg is tapasztalhatták, akik figyelték őt munka közben.

A résztvevők számára a legfontosabb alkotótábori élményt az együttlét jelentette. Lehetőségük nyílt közösségben dolgozni, együtt készülni a megnyitóra, emellett új ismeretségeket, kapcsolatokat teremteni. Közösen elmentek a Balatonhoz, Balatonfüreden megnézték a „Rippl-Rónai Józseftől Maurer Dóráig – Válogatás a Fővárosi Képtár modern gyűjteményéből” című kiállítást, valamint a Zsdrál Galériában Lantos Ferenc alkotásaiból rendezett tárlatot.

Ellátogattak a Garten Balaton Kortárs Művészeti Fesztiválra is. Megtekintették Verebics Ágnes „InVision” című kiállítását Csopakon, a ZM&G Zámbó Műterem és Galériában, valamint a Lovason, a Nagy Gyula Galériában rendezett kortárs csoportos képzőművészeti tárlatot, művészeti vásárt. Végezetül a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható Henri Matisse-kiállítás sem maradhatott ki a programok közül.

Szepesi Dóra

További részletek olvashatók a hegyvidekgaleria.hu weboldalon, valamint a Hegyvidék Galéria és a Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelep Facebook-oldalán.