Kerti béke az Árnyas úton

Az Árnyas út a Hegyvidék különleges, eldugott szeglete a forgalmas Budakeszi út és Zugligeti út közötti rejtett völgyben. Csak egy szűk évszázaddal ezelőtt parcellázták fel. Akkor a domborzat adta lehetőségeket figyelembe véve hosszú telkeket jelöltek ki, amelyek a völgyben futó utca déli oldalán meredeken másznak fel a domboldalon, majd széles szalagot hasítanak ki a sík dombtetőből. Egy ilyen mozgalmas domborzatú házhely ad otthont egy kilencven éve épült, fehér Bauhaus villának és a körülötte elterülő kertnek.
A „Kertemben a természet” pályázat zsűrije nehéz helyzetben van, hiszen a legmagasabb pontszámot azoknak a nevezőknek kellene megítélni, akik egyszerűen körülkerítenek egy darabot a Budai-hegység természeti környezetéből, mondván: ennél természetközelibb nem is tud lenni egy kert. Másfelől azért a szempontok között szerepel, hogy mégiscsak kert legyen a kert, azaz viselje a tulajdonosa kézjegyét és elképzeléseit.Az Árnyas úton a két szempont harmonikusan találkozik. A teraszon, az épület stílusához és korábbi arculatához igazodva, rekonstruált, szögletes medencében virítanak a tavirózsák, a víz pedig egyenes csatornán keresztül csordogál, míg a terasz szélén apró vízesésként bukdácsol pár lépcsőfokot, mielőtt eltűnik a szemünk elől. Amikor a rejtett szivattyú ismét a napvilágra hozza, már nyoma sincs vinklinek és vonalzónak, hiszen a hatalmas rét felől egy szépen megöregedő bambusztörzsön keresztül érkezik a tóba – a kert madarainak legnagyobb örömére.
Ha már itt tartunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy éktelen kuruttyolással visszatérő vendég egy barnavarangypár, amely tavasszal a tóba rakja végtelennek tűnő petefüzéreit. Korábban az ebihalakért és a békaporontyokért a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársai is ellátogattak ide üvegeikkel és hálóikkal, hogy a ritka, védett jószágokat természetes vizekbe költöztessék. Az idén erre nem kerülhetett sor, mert egy – szintén védett – vízisikló idejekorán megoldotta a békaszaporulat kérdését.A néhány lépcsővel a terasz szintje felett húzódó dombtető árnyas rétje az évi néhány fűnyírás között vadvirágoknak ad otthont, ami sokkal barátságosabb társaság, mint az éhes vaddisznókonda, amely után gátlástalanul összetúrt csatatér marad. A rókák sem tisztelik az ember közelségét, de legalább nem bántják a növényzetet.
A kert legérdekesebb hívatlan látogatója mégis az aranysakál volt. A Balkán felől hazánkat is lassan belakó, láthatatlan toportyánféreg, ezek szerint, már a XII. kerületben is feltűnt. Hacsak nem halljuk szürkületkor a csapatot összetoborzó vonyítását, nagyon kevés jelből következtethetünk jelenlétére.Egyébként a rét és a rajta álló kapitális fenyő inkább a Hunyad-oromra nyíló kilátás zöld kerete, mint önálló látványosság. A ház építésekor ültetett tűlevelű sötét lombtömege mellett nem feltűnők a hársak, mogyorók, juharok, és a gyöngyvirágszőnyeg is csak tavasszal, a virágzás napjaira tudja magára vonni a figyelmet.
A gyümölcsfák nem kedvelik a környék hűvös klímáját, még a hagyományos hazai fajták sem érnek be minden évben. A paradicsom és néhány fűszernövény viszont elégedetten hozza hajtásait és terméseit a gerendákkal szegélyezett konyhakertben. A lóherékkel, százszorszépekkel tarkított gyep szabálytalan lépőkövein sétálva és a szél zúgását hallgatva nehéz elhinni, hogy néhány perc távolságban egy nagyváros zajos élete lüktet szakadatlan.Merőben más képet fest az utca felőli oldal, amely teraszokkal és meredek sziklakerttel hidalja át a domborzat adta kihívásokat. A kő támfalak közelében sok talajtakaró cserje érzi jól magát, s felbukkannak a környék vadvirágai is, például a kányaharangvirág és a leánykökörcsin. A sziklakert tetején vörös lombú japán juhar és lila virágú nyáriorgona uralkodik, illetve szolgálja a beporzók bágyadtan döngicsélő és néma pillangószárnyakon röppenő tömegét.
A szivarfákból álló alacsony fasor és a hosszú hajtásaival kissé kamaszos látszatot keltő fiatal páfrányfenyő annyira szervesen illeszkednek a ház jellegéhez, hogy szinte észrevétlenek maradnak. Felettük a természetesség hangulatát a kert fölé boruló terebélyes platánkorona biztosítja. A másik famatuzsálemről már le kellett vágni veszélyessé váló ágakat, de így is impozáns méretű zöld sátrat terjeszt az utak és ágyások fölé.
Érdemes említést tenni a bejárathoz vezető kerti utat szegélyező ágyás árnyékliliom- és salamonpecsét-rengetegéről, ami itt, alacsony talajtakaróként, hatalmas tömegben díszlik. Az erdőben élő társai visszahúzódtak a nyári szárazságok során, de a kertben – az öntözés hatására – még mindig zöldellnek ívesen bókoló hajtásai.
A lágyszárú poloskavész fehér virágfüzérei az árnyékban is gazdagon nyílnak. Nevével ellentétben nem a kellemetlen özönrovarok, hanem zengőlegyek és poszméhek hintáznak a kellemes szélben hajladozó virágzatokon. A kertben megjelenő rózsák nem a kor forgandó divatját követik: egyrészt régi hazai fajták képviselői, másrészt ajándékba kapott cserepes növényekből felnőtt bokorrózsák.A hatalmas leveleket nevelő fügét akár tájidegennek is gondolhatnánk, ha nem tudnánk, hogy ez a délszaki növény már legalább ötszáz éve velünk él a kerületben. A védett környezetben itt is jól érzi magát és gazdagon terem a fügefa.
A „Kertemben a természet” pályázat egyik értékes hozadéka, hogy olyan pompás helyeket ismerhetünk meg a szomszédságunkban, mint ez a kiegyensúlyozott és elegáns pihenőkert. Nem homokozásra, fogócskára és bukfencezésre csábít, inkább arra, hogy némán hanyatt fekve figyeljük a madarak, majd a denevérek röptét, míg a fák koronájának kontúrja egészen bele nem vész az éjszakába.

(Barta)