A teremtés hetedik napjával ért véget a városmajori freskófelújítás

Az elmúlt években több cikkünkben is foglalkoztunk a városmajori templom impozáns ólomüveg ablakainak a rekonstrukciójával. Sztehlo Lili eredeti tervei alapján elkészült a második világháborúban megsemmisült, 18 képből és 18 kiegészítő elemből álló Szent Erzsébet-ablak, megújultak az életveszélyessé váló Szent Cecília-ablak és a Jézus Szíve-ablak egyes részletei, továbbá a Sztehlo Lili Kulturális Egyesület országos képzőművészeti pályázatot írt ki két még üresen álló ablak színes ólomüveg-díszítésére.

Kevesebb szó esett eddig Aba-Novák Vilmos egyik kiemelkedő alkotása, az 1938-ban készült mennyezeti freskó évek óta zajló, most befejezett felújításáról, pedig ez is grandiózus munka volt. Nemcsak az alkotás méretei, hanem a feladat összetettsége miatt is.

Az 1945-ös ostromot a templom freskója sem vészelte át sértetlenül – egy légitámadás során a légnyomás és a repeszek miatt megsérült a mennyezet, a budai kitöréskor pedig egy katona gépfegyversorozatot eresztett a képekbe –, ezzel együtt nem szenvedett helyrehozhatatlan károkat a műalkotás. Az elmúlt évtizedekben ugyanakkor olyannyira leromlott az állapota, hogy nem lehetett tovább halogatni a felújítási munkákat.

„A meggyengült festékréteg már a lehullás határán állt, aminek oka a korábbi beázásokra, a páralecsapódásra és a festési technikára vezethető vissza. Az alkotások beszürkültek, helyenként porlottak, foltosakká váltak” – beszélt a felújítás előtti állapotokról Fluck Dénes, a plébániai képviselő-testület tagja, aki már hosszabb ideje menedzseli a freskó helyreállítását.

A nyugdíjas gépészmérnök elmondta, hogy a mintegy 160 négyzetméteres freskót, ami a teremtést ábrázoló 7 nagy képből és 42 kis méretű, biblikus témájú képből áll, a Képzőművészeti Egyetemen oktató Forrai Kornélia és csapata restaurálta.

A szakemberek első lépésként Aba-Novák Vilmos különleges festőtechnikáját, az úgynevezett szekkó-freskót tanulmányozták: a művész száraz vakolatra festett, de nedves mészrétegre rakta fel a festéket. A restaurátorok 2018-ban egy kis részen, a „hetedik nap” egyik angyalfejénél próbálták ki, hogyan lehet az erősen porló felületeket konzerválni és tisztítani, valamint a kopott festést az alkotóra jellemző stílusban helyreállítani. Miután a kikísérletezett technika bevált, a kórus felől kezdve, a szentély felé haladva évről évre egy vagy két nagy képet és az azokhoz kapcsolódó tizenkét-tizenkét kis képet restaurálták.

Az idén a hetedik nap freskóinak rendbetételével fejeződött be a nagyszabású rekonstrukció. Ez a rész volt a legrosszabb állapotban, a károsodás mértéke miatt a képeket lényegében újra kellett festeni. A munkához – amit még Lambert Zoltán plébános indított el, majd pedig Forgács Alajos plébános vett át – a hívek adományai mellett a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott anyagi fedezetet.

Noha a teremtés utolsó napjának rekonstrukciója is elkészült, a plébánia közössége mégsem pihenhet meg, újabb sürgős feladatok várnak megoldásra. A Mária- és a Golgota-ablakon a deformációk miatt meghasadtak az üvegtáblák, fennáll a veszélye, hogy az üveglapok esetleg kiesnek és a padozatra zuhannak.

Fluck Dénes elmondta, hogy a sérült ablakelemek száma tíz fölött van, a javítás és a munkához szükséges állvány becsült összköltsége eléri a hatmillió forintot. A váratlan kiadás miatt az ablakok javításához a hívek segítségét és adományait kérik majd az ősszel.

n.