Csankó Zoltán kapta a Kaszás Attila-díjat

„A Kaszás Attila-díj ma már nemcsak a névadóról szól. Sokkal inkább a szakmáról és a szakma önbecsüléséről, hiszen általa egymást ismerik el a színészek. Ha pedig megvan az önbecsülése, a belső kultúrája a szakmának, akkor a díj működni fog, és működik is” – ezekkel a szavakkal köszöntötte a Vígszínházban az idei Kaszás Attila-díj átadóünnepségén a jelölteket és valamennyi résztvevőt Pokorni Zoltán, aki tizenöt évvel ezelőtt Szűcs Gáborral, a Mozaik Művészegyesület elnökével alapította meg a díjat. A Hegyvidék polgármestere hozzátette, hogy a mondás szerint senki sem lehet próféta a saját hazájában, ám Kaszás Attila rácáfolt erre. Már életében példakép volt, és ez a halála után sem változott.A magyar ajkú színművészek elismerésén túl a Kaszás Attila-díj a névadó hagyatékának ápolását tűzte ki célul. Minden évben olyan színészeket jelölnek a társulatok, akik kiemelkedő mesterségbeli tudásuk mellett közösségépítő tevékenységet is folytatnak, azaz összekovácsolják, vezetik kollégáikat – miként azt a fiatalon elhunyt Kaszás Attila is tette. Szakmai kitüntetés, mégis közönségdíj, és ez teszi igazán értékessé. A mindenkori győztes pénzjutalmat és egy Kutas László által készített szobrot kap.
A társulatok – az idén 41 színház csatlakozott a felhíváshoz – egymás közti titkos szavazását követően ezúttal is négyen jutottak a döntőbe, és a közönségszavazatok alapján Csankó Zoltán, a Győri Nemzeti Színház színművésze érdemelte ki a díjat. A győztes a rekordnak számító csaknem 6000-ből több mint 2500 voksot kapott. Rajta kívül Fehér Lászlóra, a Forte Társulat, Fila Balázsra, a József Attila Színház és Nagy Cilire, a szombathelyi Weöres Sándor Színház művészére lehetett szavazni.Házigazdaként Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója arról beszélt, hogy a nagy színész nem feltétlenül nagy ember, Kaszás Attila esetében viszont az emberi és a művészi nagyság ugyanolyan magas szintű volt. A Vígszínházban lépett először a világot jelentő deszkákra, és már akkor is mindenki szerencsésnek érezhette magát, hogy ismeri, hogy vele dolgozhat, és még inkább, ha a barátjának mondhatja.
„A díj mindnyájunknak ad, mert a zaklatott jelenbe csempész egy lélegzetvételnyi tartalmas szünetet. Ilyen volt ő is: rendet és békét teremtett, harmóniát sugárzott, bármi is történt” – emlékezett pályatársára Rudolf Péter.
Szentmártoni János, a művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár azt emelte ki, hogy Kaszás Attila jó színész és jó ember volt, aki tudott közösséget építeni. Olyan közösséget, amihez mindenki szívesen csatlakozott. Színésztársai tisztelték és szerették, családfőként tekintettek rá. Személye szimbólummá vált, nem csupán a társadalmi összetartozás, hanem a nemzet összetartozásának szimbólumává. Határon túli magyar színészként egész életében azon dolgozott, hogy lebontsa a magyar szívek közötti határokat.
„A Kaszás Attila-díjat megkapó művészekben óhatatlanul jelen van valami Kaszás Attila lényéből, lényének legbensőbb lényegéből. Ahogyan az öröksége sem lehet idegen a díjazott számára, és ez valamennyi jelöltre igaz” – fogalmazott az államtitkár.
Hegedűs D. Géza, a MASZK Országos Színészegyesület elnöke szerint Kaszás Attila előtt fényes jövő állt, erőteljes alakításai bizonyítékai a megtalált új színházi nyelvnek. Érett, magabiztos, markáns művészként empátiával fordult az emberi sorsok felé. Sokszorosan hátrányos helyzetből indulva felért a színházi világ csúcsára, de akkor sem feledte azokat, akik közül útjára indult. Tizenöt évet töltött a Vígszínházban, majd számos társulat után végül 2003-ban a Nemzeti Színházban talált új otthonra, immár érett művészként.Kaszás Attila szelleme erős volt, testében azonban törékeny, és így, mint minden ember, kiszolgáltatott; 47 évesen derékba tört, torzóban maradt gazdag, sokrétű, nagy reményű pályája. Ezért is annyira fontos a Kaszás Attila-díj, amely alkalmat ad nekünk arra, hogy emlékezzünk rá – összegzett Hegedűs D. Géza.
A „kaszásodás” jelenségét elevenítette fel a Magyar Teátrumi Társaságot képviselő Oberfrank Pál: ez azt jelenti, hogy a kollégák óhatatlanul elkezdték a magukévá tenni Kaszás Attila megnyilvánulásait. Egyszerűen mindenki hozzá akart hasonlítani.
Csankó Zoltán elmondta, hogy a mostani a harmadik jelölése, és ezúttal nem is akart elindulni a díjért, de későn értesült a társulaton belüli szavazásról, így már nem tudott leiratkozni. A díjat tavaly elhunyt édesanyjának ajánlotta, aki személyesen ismerte Kaszás Attilát, és mindennél jobban szerette volna, ha fia elnyeri ezt az elismerést.
Csankó Zoltán korábban az Arany János Színház, a Radnóti Miklós Színház és a Nemzeti Színház társulatához tartozott, majd a Győri Nemzeti Színházhoz szerződött. A Jászai Mari-díjas színművész népszerű „szinkronhang”, Christoph Waltz, vagy John Travolta neki köszönhetően szólal meg magyarul.

sm.