Emlékezés az áldozatokra

Budapest 1944 decembere és 1945 februárja közötti ostromának történetében a budai várnegyed ostroma volt talán a legtragikusabb esemény. A súlyos következményekre, a katonai és a civil áldozatokra emlékezett közösen önkormányzataik képviseletében Váradiné Naszályi Márta, az I. kerület polgármestere, Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere és Fonti Krisztina, a XII. kerület alpolgármestere.

Fonti Krisztina beszédében így fogalmazott: „Tízezrek estek áldozatul; katonák és civilek, magyarok és nem magyarok, nők és férfiak, gyermekek, és aggastyánok; meghaltak olyanok, akik maguk is bűnösök voltak a pusztításban, és olyanok is sokan, akiknek ártatlan életén átgázolt a történelem. […] Önzés, vérszomj és gonoszság ült tort akkor Budapesten. Ám mellette, vagy inkább mindezzel szemben ott volt a bátorság, az önfeláldozás, a hazaszeretet és bajtársiasság is. Mert voltak, akik emberek maradtak az embertelenségben, katonák és civilek egyaránt, akik hősei ezeknek az apokaliptikus napoknak. Mi, magyarok, nem a saját utunkat jártuk akkor. Magyarország megadta magát egy nagyhatalomnak, elárulva és kiszolgáltatva ezzel polgárait, megpecsételve a sorsukat. És ugyanezt tette később is egy másik nagyhatalom szolgálatában. […] Emlékezzünk a hősökre, és emlékezzünk az áldozatokra is, és halljuk meg síron túli közös üzenetüket, s mondjuk ki hangosan, hogy mindenki meghallja: Nem akarunk több háborút!”

(c.)