A fel nem használt energia a legolcsóbb
A hőszigetelés miatt megjelenik a penész, és nem szellőzik az épület? Speciális vakolattal vagy festékkel helyettesíthető a hagyományos hőszigetelés? Milyen anyagokat érdemes választani? Az elszabadult energiaárak miatt a hőszigetelés kérdései aktuálisabbak, mint valaha, ezért talán nem is olyan meglepő, hogy rekordszámú érdeklődő kísérte figyelemmel a Hegyvidéki Zöld Iroda által szervezett legutóbbi épületenergetikai előadást.
Miért jó hőszigetelni? Egyszerűnek tűnik a kérdés, amit dr. Szalay Zsuzsa épületenergetikai szakértő, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense tett fel a polgármesteri hivatal tanácstermében megjelenteknek. A válasz azonban több annál, mint hogy sok energiát és pénzt takaríthatunk meg.
A hőszigetelés előnye, hogy az élettartama hosszú, legalább ötven év lehet – az 1970-es években induló hőszigetelési hullám idején megvalósított polisztirolos szigetelések még mindig kiválóan betöltik funkciójukat, az anyag hőszigetelő-képessége fél évszázad alatt sem romlott. Ez tehát egy hosszú távú energetikai beruházás, az épületgépészeti rendszerek várható élettartama ennél jóval rövidebb, átlagosan 15-20 év.
„A fel nem használt energia a legolcsóbb energia” – fogalmazott az előadó, aki szerint ha kevés a hőigény, szinte mindegy, miből állítják elő az energiát. Szalay Zsuzsa a hőszigetelés előnyei között említette azt is, hogy jelentősen megnövelhetjük ingatlanunk értékét, továbbá magasabb komfortérzetet érhetünk el. A hőérzetünket ugyanis nemcsak a levegő, hanem a körülöttünk lévő felületek hőmérséklete is befolyásolja, egy rosszul szigetelt épületben pedig a felületi hőmérséklet általában több fokkal alacsonyabb a levegőéhez képest.
Ha melegebbek a belső felületek, lassabban reagál az épület az időjárás változásaira, jobban megtartja a hőt, a penész is kisebb eséllyel jelenik meg a lakásban. Tévhit tehát, hogy a külső hőszigetelés növeli a penészedés kockázatát, a hatás épp fordított – a belső terek szellőzéséről viszont gondoskodni kell. Téves az a megközelítés is, hogy „ha lehőszigetelem a falat, nem szellőzik a ház”, egy épületnek ugyanis nem a falakon keresztül kell szellőznie. Egy jó légzáróságú épületben rendszeres ablaknyitásra, valamint gépi szellőztetésre van szükség.
Egy átlagos családi házból túlnyomórészt az épületszerkezeteken, azaz a falakon (35-45%), a padlásfödémen (10-15%), a nyílászárókon (10-15%) és a padlón (10-15%) keresztül távozik a hőenergia (a többi szellőzési veszteség). A jelenlegi előírásokból kiindulva – amik az úgynevezett U-értéket, azaz a hőátbocsátási tényezőt határozzák meg – a homlokzati falakra minimálisan 12-16, a tetőre 16-24, a padlásfödémre 20-24, a pincefödémre 12-15, a lábazati falra 8-14 centiméteres szigetelés helyezendő, de érdemes ennél néhány centiméterrel vastagabb réteget alkalmazni.
A szigetelőanyag lehet expandált polisztirol (EPS), ismertebb néven hungarocell, vagy ennek szürke, grafitadalékos változata, ami kisebb vastagságban nyújt azonos hatásfokú hőszigetelést. Az extrudált polisztirol (XPS), zárt cellás anyagként, leginkább a nedvességnek kitett helyeken használatos. Tudni kell, hogy a polisztirol éghető anyag, ezzel együtt kicsi a tűzvédelmi kockázata, ha szakszerűen van beépítve.
A polisztirolhoz hasonlóan elterjedt az ásványgyapot- (kőzet- vagy üveggyapot-) szigetelés is, ami az előbbieknél kicsivel drágább, de nem éghető, és magas a páraáteresztése, így akár vályogházakra is tehető. Az előadó említést tett még a befújással alkalmazható cellulóz hőszigetelésről is, ami a résekbe is könnyen bejut, emiatt például a padlás utólagos szigetelésére használható.
A nedvességnek kitett lábazatoknál XPS-t vagy formahabosított EPS-t lehet alkalmazni, ami ideális esetben 1 méterrel a járdaszint alá ér – a földmunka azonban meglehetősen sok költséggel jár. Jóval egyszerűbb és költséghatékonyabb a pince- és a padlásfödém szigetelése. Utóbbinál nem szabad kihagyni a párazáró fóliát, enélkül ugyanis a kicsapódó pára rövid idő alatt tönkreteheti a hőszigetelést.
Magas tetőnél, ha a cserepeket cserélni kell, érdemes a tetőszerkezeten kívülre helyezni a hőszigetelést. Amennyiben belülre kerül, a legjobb, ha nemcsak a szarufák közé, hanem azok elé is teszünk szigetelőanyagot. Lapos tetőnél sok problémát okozhat, ha meg akarjuk őrizni a rendben lévő vízszigetelést, és erre kerül rá a hőszigetelés. Arra törekedjünk, hogy a vízszigetelés felújítása a hőszigeteléssel egy időben történjen, ekkor a kiegészítő hőszigetelésre kerül az új vízszigetelés.
Egyre gyakrabban tűnnek fel a hirdetésekben hőszigetelő festékek és vakolatok, emiatt sokan felteszik a kérdést: valóban helyettesíthetik ezek az anyagok a hagyományos hőszigetelést? „Szeretünk hinni a csodákban, de sajnos ilyenek nincsenek” – oszlatta szét az illúziókat Szalay Zsuzsa. Mint mondta, a vizsgálataik nem igazolták, hogy a hőszigetelőnek nevezett festékeknek valóban lenne ilyen tulajdonságuk. Bizonyos vakolatoknak tényleg van hőszigetelő képességük, de mivel ezeket csak 3-5 centiméter vastagságban lehet felvinni, az elérhető energiatakarítás meglehetősen szerény mértékű.
További rendszeresen felmerülő kérdés, hogy a belső hőszigetelés ugyanolyan jó-e, mint a külső. Páratechnikai kockázatok miatt a belső szigetelést csak abban az esetben érdemes megfontolni, ha a külső nem jöhet szóba. Belső hőszigetelésre leginkább a kalcium-szilikát-tartalmú anyagokat ajánlja a szakértő.
A régi, igényesen kidolgozott ablakokat Szalay Zsuzsa szerint nem kell kidobni, ezeket általában fel lehet újítani, vékony hőszigetelő üvegek is beépíthetők. Ha az ablakcsere mellett döntünk, a hőátbocsátási tényezőt vegyük figyelembe, kevésbé lényeges, hány kamrája van az új nyílászárónak. Nagy páraterhelés esetén, a penészképződés megelőzése érdekében, résszellőző, páraérzékelős légbevezető beépítése javasolt. Amennyiben pedig nyílt égésterű gázkészülékünk van, a szén-monoxid-mérgezés megelőzése miatt méretezett, nem lezárható légbevezetőről kell gondoskodni.
sz.