Mitől élhető egy város?

„A legfontosabb, hogy a lakók szeressenek itt élni” – ezzel a kijelentéssel indította a Hegyvidéki Kulturális Szalonban megtartott legutóbbi urbanisztikai beszélgetést Albrecht Ute, a Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft. ügyvezetője. A vezető tervező arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagyon sűrű, belvárosias részektől a lazán beépített kertvárosias övezetekig sokféle lakóterület megtalálható a Hegyvidéken, emiatt területenként eltérő, mit lehet tenni az élhetőség javítása érdekében.

Dúll Andrea egyetemi tanár, az ELTE Ember–Környezet Tranzakció Intézet igazgatója arról beszélt, hogy az emberekben kötődés alakul ki az otthonuk, a lakókörnyezetük, a kerületük, a városuk iránt. Szerinte itt sok minden adott a helyi kötődés kialakulásához, ami akár erősebb is lehet, mint a „budapestiség” – ezek a kötődések azonban nem egymás ellen hatnak, hanem inkább egymást erősítik.

„A város negyedik dimenziója a múltja, a helyek, házak, utcák, emberek története” – kapcsolódott az előtte szólóhoz Pokorni Zoltán polgármester. Mint mondta, a Hegyvidéki Önkormányzat igyekszik ezt a „negyedik dimenziót” is bemutatni, ennek továbbadása ugyanis a közösség feladata.

Bojár Iván András művészettörténész, építészkritikus, a „10 millió fa” közösség alapítója úgy véli, egy jól működő városhoz jó kommunikáció is kell. Példaként említette a legélhetőbb városok közé sorolt Bécset, ahol egy kommunikációs központ jól definiált célcsoportoknak közvetít üzeneteket a számukra elérhető szolgáltatásokról, valamint a visszacsatolás is működik, ezek a csoportok is pontosan tudják jelezni az igényeiket.

„Egy kerület mástól élhető a kisgyermekes családok, a nyugdíjasok vagy a fiatalok számára” – hangsúlyozta Gerendai Károly vállalkozó és kultúraszervező, XII. kerületi lakos. Szerinte a fiatalok által igényelt szórakozási lehetőségek terén a Hegyvidék nem jár az élen, ami nem feltétlenül baj. Ezzel együtt úgy látja, itt is lehetne „több élet”, de nem kell szélsőségekben gondolkodni.

„Korábban gyakran lehetett azt hallani, hogy ahol családi házak vannak, ott nincs szükség közösségi térre, ez azonban nem igaz. Minden településrésznek megvan az igénye a találkozóhelyekre, amik lehetnek a kávézók, vagy akár a játszóterek is” – magyarázta Albrecht Ute. Ehhez Pokorni Zoltán annyit tett hozzá, hogy játszótérre a Hegyvidék minden részén igény van, ezért is épül most a Lejtő úton egy újabb ilyen hely.

Szabó Árpád, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Urbanisztikai Tanszékének vezetője arról szólt, hogy a Hegyvidék, miközben az önkormányzat a „kisváros a nagyvárosban” érzést szeretné erősíteni, sok mindent nyújt a város egészének, például a Normafa a fővárosiak kirándulóhelye. „Az élhetőség ellensége a túlhasználat” – figyelmeztetett a Normafára leselkedő veszélyre Albrecht Ute, aki szerint a mérték a fontos, arra kellene törekedni, hogy ne mindenki egy helyre menjen.

A Hegyvidék polgármestere elmondta, hogy a Margitsziget után a második leglátogatottabb hely a fővárosban a Normafa, amit mintegy 1,2 millió látogató keres fel évente. Éppen ezért a terület használatának széthúzására törekszik az önkormányzat, hogy „ne csak a rétesező és a János-hegyi kilátó között sétáljanak az emberek”.

Hogyan lehetne elérni, hogy a lakók a magukénak érezzék az utcákat, a zöld területeket? – kérdezte beszélgetőtársait a moderátor, Kocsis János Balázs egyetemi docens, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke, a Hétfa Kutatóintézet tudományos főtanácsadója. Gerendai Károly szerint az emberek szeretnek játszani, versenyezni és közösségi élményeket megélni, ezért egy kihívás, játék mozgósíthatja őket.

„Mindenki jobban védi a saját territóriumát, mint a közöset” – jelentette ki Dúll Andrea, aki úgy gondolja, inkább a területi identitástudat teheti lojálissá a helyieket a közösségi kezdeményezések iránt. Pokorni Zoltán kiemelte, hogy az önkormányzatnak vannak kísérletei az itt élők mozgósítására, ilyen a „Fogadj örökbe egy zöld területet!” elnevezésű kezdeményezés is.

A Hegyvidék sűrűn lakott alsó részeinek fejlesztésére Albrecht Ute a Városháza teret hozta fel jó példaként, amely közösségi térré alakult az elmúlt években. „Személyesen is büszke vagyok a Városháza térre” – reagált a polgármester, hozzáfűzve: a közösségi térhez nem csak az kellett, hogy az útfelületekből gyalogosfelületek jöjjenek létre. Rendszeres programok növelik a hely vonzerejét, megépült az új Hegyvidéki Kulturális Szalon, továbbá a polgármesteri hivatal földszintje egy étteremmel „kinyílt” a tér felé.

„Minőségi anyagokkal kell kialakítani a közterületeket, úgy, mint mondjuk Prágában. Ez az emberek térhasználatára is kihat” – húzta alá Bojár Iván András, míg Albrecht Ute a padok kihelyezését és a fák ültetését emelte ki az utcák élhetőbbé tétele kapcsán. Pokorni Zoltán megjegyezte: nagyon fontos, hogy több fa legyen a közterületeken, de a közművek miatt ennek elérése manapság igen nehéz feladat, a cégek ugyanis irreálisan nagy védőtávolságokat határoznak meg, emiatt szinte lehetetlen növényeket ültetni. Nagy kérdés továbbá – tette hozzá –, hogy a gyalogosok vagy a parkoló autók elől vegyék el a helyet az újabb fák miatt, mivel mindkettő konfliktusos helyzeteket teremt.

n.