A sikerhez nem elég a tehetség

• Hét éve létezik a Budapest Musical Iskola, és ez a hét év nem volt nehézségektől mentes. Előbb a koronavírus-járvány, most pedig az energiaválság teremtett új helyzetet.
• Igen, az energiamegtakarítás érdekében átmenetileg bezárt az eddigi otthonunk, a Jókai Klub, így egy másik helyet kellett találni, ahol dolgozhatunk, próbálhatunk, tanulhatunk. Nem akartunk megint leállni, mint a járvány idején, már csak azért sem, mert jelenleg versenyekre, fellépésekre készülünk, sok meghívásunk van. Végül a második kerületi Baár-Madas gimnázium fogadott be minket, ahol minden adott a munkához.
• Azért majd visszatérnek a Jókai Klubba?
• Remélem, mert nagyon szeretünk ott dolgozni, van egy kulturális aurája annak a helynek.
• Amikor utoljára beszélgettünk egymással, egyéves volt az iskola. Akkor a végén felsorolta a kívánságait: „Szeretnék létrehozni táncprodukciókat, ezzel a csapattal, amely most körülvesz, és profi táncosokkal. Még több olyan növendéket kívánnék, mint a mostaniak! Azt is kérném, hogy azok a feltételek, amiket az új produkciómhoz elképzeltem és megálmodtam, megvalósuljanak.” Megvalósultak?
• Részben igen; van, amiben túl is szárnyaltuk az elképzeléseinket, de lényegében még mindig azon dolgozunk, hogy egyre különlegesebb és nagyobb produkciókat tudjunk létrehozni. Közben vannak komoly nemzetközi munkáim, koreográfusként, táncosként egyaránt, ezek töltenek fel és fejlesztenek. Az iskolával jó úton járunk. Párom, Németh Krisztina nagyon sokat segít, ő tartja bennem a lelkesedést, az esetleges nehézségek ellenére is. Vannak sikereink, a versenyekről első helyezéseket és különdíjakat hozunk el. Sokat dolgozunk, érdekes projekteket valósítunk meg, nemzetközi csereprogramokat szervezünk. Az alapkoncepció, hogy élményalapú táncoktatást, előadóművészeti képzést nyújtsunk, délutáni kikapcsolódásként, ám magas színvonalon. A gyerekeket „színfolttá varázsoljuk” társaik számára, de az is cél, hogy kitűnő munkát végezzenek a saját iskolájukban is. Ennyi idő elteltével, úgy érzem, már bizonyítottuk, hogy amit csinálunk, annak van létjogosultsága.
• Tehát a musicaliskolába járó gyerekek megváltoznak, és jobban teljesítenek az élet más területein is?
• Ha nem, akkor nagyon rosszul végzem a dolgom. De egyébként igen, kapok olyan visszajelzéseket, hogy magabiztosabbak, kreatívabbak lettek, bátrabban állnak ki a színpadra, a nyilvánosság elé, és volt, akit megdicsértek a hajlékonysága, vagy a fizikuma miatt. Tehát mind gondolkodásban, mind hozzáállásban, mind testfelépítésben változnak, fejlődnek. Nemrég kis videókat készítettünk együtt. Ez azért nem könnyű feladat, szükség volt jelmeztervezőre, operatőrre, sminkesre, fodrászra, ki kellett találni a sztorit, betanítani a gyerekeket, kimenni a helyszínre, próbálni, tehát nagyon komplex munka, de mindannyian élveztük, és jó érzés volt látni a végeredményt. A gyerekek betekintést nyertek abba, hogyan készül egy videoklip. Erre büszkék lehetnek majd évek múlva is, mutogathatják a felvételeket, hogy miben szerepeltek.
• Akkor ez máris több, mint egy musicaliskola.
• Régóta gondolkodunk azon, hogy új nevet találjunk, mert a mostani nem fedi le azt a munkát, amit végzünk. Sőt, sokakat el is riaszthat, hiszen az előadó-művészet ma nem túl vonzó perspektíva. Az ének- és táncképzés, színjátszás mellett olyan gondolatiságot, értékeket adunk tovább, amiket mi is szem előtt tartunk. Ezt a tudást nem csak akkor hasznosíthatják a tanítványaink, ha ezen a pályán maradnak, mert a sikerért – mindegy, hogy az ember táncos, újságíró, mérnök vagy pék – mindenhol hasonló módon kell megdolgozni. A személyiségfejlesztés mellett a kreativitás, a tehetség kibontakoztatása is fontos része az oktatásnak. Az alacsony csoportlétszám lehetővé teszi, hogy mindenkire odafigyeljünk. Egyénileg is foglalkozunk a gyerekekkel, felkészítjük őket a versenyekre, sokkal jobban tudjuk terelgetni mindnyájukat.
• A Budapest Musical Iskola 8–18 éves fiatalokkal foglalkozik. Kiket keresnek?
• Olyanokat, akiknek jók az adottságaik, extrovertáltak, magabiztosak, komolyan veszik, amit csinálnak, szeretik a kihívásokat. Elengedhetetlen a szülők támogatása, mert ők is hősök, annak ellenére, hogy a háttérben maradnak. Nélkülük nem sikerülne eredményeket elérni. Mert a sikerhez nem elég a tehetség. Volt diákunk, Marc Verhaelen nem tartozott a tökéletes fizikai adottságokkal megáldott növendékek közé, de a szülői támogatásnak, a céltudatosságának és a kitartásának köszönhetően odáig jutott, hogy az idén velem együtt lép fel Ausztriában, a Bregenzi Fesztiválon, Európa legnagyobb és legkülönlegesebb szabadtéri színpadán.
• A beszélgetésünk végén most megint megkérdezem: milyen álmai, kívánságai vannak a következő időszakra?
• Nagyon sok tervünk van még erre az évadra. Svájcban szeretnénk részt venni egy táncversenyen, azaz nemzetközi vonalon is elindulunk, újabb videóforgatásokat készítünk elő, és egy holland iskolát látunk vendégül a csereprogramunk keretében. A külföldi diákokkal való találkozás mindig nagy élmény a gyerekeknek, olyankor bemutathatják a saját kultúrájukat és megismerhetik másét. Új barátokra tehetnek szert. Azt kívánom tehát, hogy ezek a tervek sikerrel valósuljanak meg, mert ez kihatással lesz a következő néhány évünkre.

KA.

Bővebb információ az iskoláról: www.musicaliskola.hu