Szobanövényeink tél végén

Január első heteiben megváltozik a lakásban tartott növények viselkedése, hajtani kezdenek, esetleg virágokat hoznak. Mindeközben mi csak a sötétséget és a hideget tapasztaljuk, s ha a naptárra nézünk, akkor sincs sok okunk az örömre.
Növényeink a nappalok hosszúsága alapján tájékozódnak, és számukra elég néhány világosabb nap, hogy érzékeljék a tendencia megváltozását. Bár a trópusokon a nappalok és éjszakák hossza szinte egyenlő, és az éves változás is csak percekben mérhető, kedvenceink mégis „veszik” a jeleket, és változtatnak a növekedésükön. A hosszabbodó nappalok a nyugalmi időszak végét jelentik, azaz a növekedés kezdetét, akkor is, ha trópusi növényünk egy állandó éghajlatú lakásból üvegablakon át nézi a mérsékelt övi napjárást.
Némely trópusi vagy mediterrán faj ilyenkor érthetetlen módon ledobálja leveleit. Hajlamosak például a citrusfélék, a bougainvillea, a fukszia vagy a magról nevelt avokádók is teljesen felkopaszodni, miközben gazdájuk abban reménykedik, hogy a tél nehezét már sikeresen átvészelte féltett növénye. Ne feledjük, hogy az örökzöldek levelei sem élnek örökké, csak mindig van rajtuk zöld levél! E fajok egy része ilyenkor, a növekedés megkezdésekor szabadul meg a már elöregedett levelektől.A nagyobb növények esetében egyébként sem szokott végzetes lenni a lombvesztés. Ha átültetés után, április közepén, végén kitesszük őket a teraszra, gyorsan kihajtanak, és szebbek lesznek, mint előtte. A fikuszfélék esetében a lombhullás oka – különösen akkor, ha ez fiatal leveleket is érint – inkább a huzat vagy a túlöntözés szokott lenni. Miközben a növény erőteljesen hajt, a legrosszabbkor éri a néhány perces szellőztetéssel beáramló csípős levegő.
Persze vannak olyan növények is, amik nem örülnek a nappalok hosszabbodásának. A télen piros levelű mikulásvirág sajátosan reagál a tél végi napsütésre: zöld leveleket nevel. Számára az éltető napsugarak így hasznosíthatók leginkább, és ez fontosabb, mint az esztétika. Ha a díszét vesztő növényt nyáron árnyékos helyre a szabadba tesszük, akkor a következő októberben-novemberben ismét piros levelekkel készül majd a decemberi ünnepnapok köszöntésére.A kifejezetten árnyékkedvelő zámia is az év első hónapjaiban kezd hajtani. A meleg égöv árnyékos aljnövényzetében honos faj számára aztán tényleg közömbös, hogy a fölötte szorosan összezáródó lombkoronákon túl mennyit süt a nap, mégis ilyenkor hozza új leveleit. A vaskos levelek lassú, de megállíthatatlan kibontakozása kifejezetten érdekes folyamat. Mire az ujjnyi, világoszöld rügyből közel méteres, fényes, sötétzöld levélpárokat tartó hajtás lesz, hetek is eltelnek.
Előfordul, hogy a hosszabb ideje sötétben sínylődő szobanövények legyengülnek, és tél végén kártevők támadják meg őket. A szubtrópusi, mediterrán származású fajokkal kapcsolatban (ilyen például a leander) sokan javasolják a hidegkezelést. Ezek még az enyhe fagyokat is károsodás nélkül elviselik – vannak, akik be sem viszik őket télire –, miközben a kártevők alaposan megtizedelődnek, vagy teljesen eltűnnek a hidegben. A márciusi időszak alkalmas lehet az ellenállóbb fajok óvatos hidegkezelésére.
A tél végén jelentkező problémák megoldása mellett ilyenkor a szobakertészek is a közeljövő feladataival foglalkoznak, az átültetéseket tervezik, vagy a palántázást készítik elő. A kertekben már virítanak a legkorábbi virágok – a Hegyvidéken az első hóvirág január elején virágzott –, nem kell már sokáig várni a tavasz beköszöntére.

-ba-