Bizalomra épült az Év Háza

• ̶ Kettőpera: mire utal az építészstúdiójuk szokatlan elnevezése?
• Vilics Árpád: Az elnevezés onnan ered, hogy az irodánkhoz közel, a Lejtő úton ezen a számon található egy nagyon szép Bauhaus-villa, ami 1932-ban épült Molnár Farkas tervei szerint. A név emellett arra is utal, hogy a feleségemmel ketten vezetjük a stúdiót.
• ̶ Irodájuk a Törpe utcában található, egy romantikus hangulatú, borostyánnal befuttatott, ódon házban. Kőhajításnyira a Hegyvidéki Kulturális Szalon új épületétől, ami egyes részleteiben a díjnyertes svábhegyi házukra, az A15-projektre emlékeztet minket. Mennyire van hatással a munkájukra a környezetük, a Hegyvidék építészete?
• Fazekas Katalin: Amikor építészként egy területtel foglalkozunk, természetesen körbenézünk, és megismerjük a helyi, épített örökséget, továbbá megvizsgáljuk, hogy az adott kategóriában milyen épületeket találunk a környéken. Mindemellett vannak kortárs hatások, amik az építészetünket befolyásolják. Lenzsér Péter, a Hegyvidéki Kulturális Szalon tervezője munkásságával is rokonságban vagyunk, az ő építészetét szintén nagyra tartjuk. Díjazott munkánk esetében egy kortárs villa megfogalmazásáról van szó, ami ide, a Hegyvidékre illik, hiszen fontos számunkra a környezet.
• V. Á.: Ez a ház rengeteg rétegből épül fel. Nem az építészeti örökség, vagy a kortárs építészet egy-egy példája, hanem ezek összessége hatott ránk. Mindig valamilyen erős alapkoncepció viszi előre az építészeti tervet.
• Mik voltak a főbb tervezési alapelvek?
• F. K.: A telek geometriája, a telken lévő növények, valamint a benapozottság alapvetően meghatározták az épületet. Nagyon fontos volt, hogy a lehető legtöbb fát megtartsuk, ezért is építkeztünk a lejtős telek felső részén. Az utca felől is látható átrium a minél nagyobb benapozottság érdekében lett a ház része. Főként ezek a tényezők és a helyi előírások – például a magas tető követelménye – határozták meg az épület kialakítását. A fenntarthatóság, az energiahatékony üzemeltethetőség szintén lényeges szempont volt tervezéskor.
• Milyen elvárásai voltak a megrendelőnek?
• V. Á.: A megbízó meghatározott néhány olyan sarokpontot, amihez alkalmazkodnunk kellett – például hány szoba legyen, vagy az alapvető funkciók hogyan kapcsolódjanak egymáshoz. További kérés volt, hogy rusztikus, anyagszerű legyen a ház. Az anyagszerűség abban mutatkozik meg, hogy az épületnek minden egyes eleme az, ami. Itt a tartószerkezet, a tetőszerkezet látszik, nincsenek dísztartók, álgerendák, elburkolt hibák.
• Minek köszönhető, hogy rövid időn belül három jelentős elismerést is kiérdemelt az épület?
• V. Á.: Nagyon sok olyan épület van, aminél a pénz, az akarat vagy a felkészültség nincs meg, és bizonyos távolságon belül felfeslenek a tervezői vagy a kivitelezői hibák. Itt nincsenek ilyenek, de ez nem csak a mi érdemünk. Ehhez a megbízó maximalista attitűdje, valamint a kivitelező, Kuknyó Lajos építész és csapata, az Architéma Kft. minőségi munkája és együttgondolkodása is kellett.
• F. K.: Szerencsés módon a tulajdonos részéről megvolt a bizalom felénk és a kivitelező irányába, emellett elegendő idő és anyagi keret állt rendelkezésre az építkezéshez. Ez így együtt azért elég ritkán szokott összejönni.
• Miképpen osztják meg a feladatokat egymás között? A házastársi viszony nem bonyolítja meg a munkájukat?
• V. Á.: Szerencsénk van abból a szempontból, hogy hosszú távon is együtt tudunk dolgozni. A három kisgyermekünk mellett nem mindig könnyű összeegyeztetni a munkát és a családi teendőket, ezzel együtt az A15 az egyik olyan házunk, aminek a tervezésében Kata nagyon intenzíven részt tudott venni, és ez látszik is a végeredményen. Van egy csomó olyan tulajdonságunk, ami az egyikünknek vagy a másikunknak az erőssége, és ezeket nagyon jól ki tudjuk egészíteni.
• F. K.: Majdnem az összes folyamatban közösen dolgozunk és gondolkodunk, így tudunk különböző perspektívákat vinni a tervezési fázisokba. A kivitelezés felügyelete volt az, amiben Árpád teljesen egyedül vett részt.
• Szakmai pályafutásuk során hogyan jutottak el a közös építésziroda megalapításáig?
• F. K.: Mindketten a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán végeztünk, onnan ismerjük egymást. A pályámat Zsuffa Zsolt és Kalmár László stúdiójában kezdtem, akiket a mestereimnek tartok, míg az egyetemen Karácsony Tamás volt rám nagy hatással. Mivel vonz a tanítás is, elvégeztem a doktori iskolát, Cságoly Ferenc vezette a kutatásomat. A mai napig tanítok a Budapesti Műszaki Egyetem Középület-tervezési Tanszékén, aminek adjunktusa vagyok.
• V. Á.: Az egyetem után az A4 Stúdióban dolgoztam. Miután Kati 2012-ben elnyert egy Fulbright-ösztöndíjat, Amerikába költöztünk, ahol egy jó nevű építészirodában találtam munkát. Két év után jöttünk haza, és alapítottuk meg az irodánkat. Azóta együtt dolgozunk.
• Jelenleg is vannak XII. kerületi megbízásaik?
• V. Á.: Most a Zulejka utcában épül egy házunk, valamint a Sion lépcsőnél egy épület átalakításában veszünk részt.
• A szakmai feladatokon túl milyen módon kötődnek a Hegyvidékhez?
• F. K.: Itt lakunk, az irodánk felett egy utcával. Már kinőttük az otthonunkat, és többször felmerült, hogy ezzel kezdeni kellene valamit, de nem tudunk elmenni innen. Nagyon szeretjük a környéket, fontos ez a hely az életünkben. Szeretjük, hogy sétatávolságra minden elérhető, és mint egy kis közösségben, ismerik egymást az emberek, ami igazán klassz dolog.

rt.