Legendás precizitás a Csörsz utcából
A Hegyvidék híres gyárát, a Magyar Optikai Műveket és történetét mutatja be az a kiállítás, amely a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteményben nyílik meg augusztus második felében. A tíz tematikus tablón az üzem ipari termékeiről lehet majd olvasni, és szó lesz a MOM Kultúrházról, a társadalmi és a sportéletről is. A kiállítótér vitrinjeiben különleges műszereket vehetünk szemügyre, így tüzérségi tájolót, teodolitot, vagy éppen egy kevésbé ismert matematikai eszközt, a planimétert. Cikkünkben a MOM Emlékalapítvány kutatói által készített anyagokból válogatva igyekszünk kedvet adni mindenkinek, akit érdekel a téma, hogy látogasson el nyár végén a Lóvasút impozáns épületébe.
A XII. kerület egyetlen világszínvonalú üzeme, a MOM a 20. század kezdetétől az 1990-es évek közepéig működött. Emlékét elnevezésében máig őrzi a MOM Kulturális Központ, az egykori gyár helyén épült MOM Park Bevásárlóközpont és a MOM Sport is. Az üzem azonban nem szűnt meg teljesen, ugyanis több híres műszaki eszközét a mai napig gyártják az utódintézmények.
A Hegyvidék iparának története összefonódik a MOM történetével. Süss Nándor 1876-ban a kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem Mechanikusi Állomás vezetője lett. Híre hamar eljutott Budapestre, így – Eötvös Loránd ajánlására – 1884-ben Budapestre költözött, és létrehozta az Állami Mechanikai Tanműhelyt.
Süss tevékenysége elsősorban az oktatás során használt eszközökre irányult, majd fokozatosan rátért az egyéb megrendelésekre. A többi között nála készült a világhírűvé vált Eötvös-inga is. Az első évtizedekben több hazai és nemzetközi elismerésben részesültek műszerei.
Az intézet fejlődésével azonban egyre szűkösebb lett a hely a Mozsár utcában, ezért Süss Nándor megvásárolta az Alkotás utca 9. szám alatti házat, és a műhely 1891 nyarán átköltözött a mai Hegyvidék területére. Az itt tervezett és gyártott eszközök szintén számos elismerést vívtak ki, például a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert a geodéziai műszerekkel.
Hamar kicsinek bizonyult az Alkotás utcai hely is, ezért 1905-ben a Csörsz utcába költözött a gyár, amelynek dolgozói létszáma ekkor 80 fő volt. Az új telephelyen gyorsan bővült a gyártói kapacitás, de az első világháború a csőd közelébe juttatta a vállalatot, így 1918-ban részvénytársasággá alakult. Az optikai gyártás beindítását már nem élte meg Süss Nándor, aki 1921 tavaszán hunyt el. 
Szemüveglencsék
A MOM-ban az optikai lencsék gyártásának kezdete az 1920-as évekre tehető. Ennek elindítására és betanítására Süss Nándor német mestereket hívott. A cél a geodéziai műszerekhez szükséges optikák helyszíni elkészítése volt.
Ebben az időben a látszerészek külföldről szerezték be a szemorvos által felírt szemüveglencséket. A lehetőség a MOM-ban ugyan adottá vált, de az egyre növekvő geodéziai műszergyártás minden optikai kapacitást lekötött. A szemüveg iránti növekvő keresletet látva képzett optikusok váltak ki a MOM-ból, és a látszerészekkel társulva, otthoni körülmények között kezdtek a lencsegyártásba. Az önállósuló szakemberek leleményes megoldásokat találtak: gép gyanánt a pedálos varrógépeket, a lencséhez az italos palackok talpát, csiszolóanyagként pedig a Duna ülepített homokját használták.
A nagyüzemi sorozatgyártás a Csörsz utcában kezdődött el az 1950-es években. Nagy erők mozgósításával intenzív fejlesztésnek indultak olyan új konstrukciók is, mint a MENISCUS lencséké. A szükséges gépeket a MOM-ban gyártották le.
A többéves fejlesztések révén a lencsék minősége elérte a nemzetközi színvonalat, így exportképessé váltak. A fejlesztés megnövekedett igényeket táplált, amit a Csörsz utcában hely- és létszámszűke miatt már nem lehetett megvalósítani, így – a Vidéki Iparfejlesztési Program keretében – Mátészalkán új lencsegyár épült. Az üzem 12 000 négyzetméteren, 300 dolgozóval kezdte meg az üvegből készülő szemüveglencsék készítését 1975-ben. Volt, hogy éves kapacitása elérte a 6 millió darabot.
Szintén Mátészalkán, amerikai licenc alapján, 1973-ban indult el a műanyag szemüveglencsék gyártása. A MOM szemüveglencse az 1970-es évek végére elismerést szerzett a nyugati piacokon is, és jelentős exportbevételt hozott.
A rendszerváltozás idején a MOM több önálló részvénytársasággá alakult, viszont a további működéshez tőkeerős, lehetőleg szakmai befektetőkre volt szükség. A nemzetközi elismertség révén ez a folyamat szerencsésen lezajlott, így alakult meg az üveglencsék gyártására specializálódó Zeiss-Hungaria Kft, valamint a műanyag és receptúralencséket készítő Buchmann-Mom Kft. A cégek ugyan az idők során átestek bizonyos név- és tulajdonosváltáson (Carl Zeiss Vision Hungary Kft. és Hoya Szemüveglencse Gyártó Magyarország Zrt., Mátészalka), ám a mai napig sikeresen működnek, és már több mint 1000 dolgozót foglalkoztatnak.
A magyarországi szemüveglencse-gyártás tehát mintegy százéves múltra tekint vissza, és joggal nevezhetjük sikertörténetnek.
Vízmérők
Budapest éves víztermelési adata 1897 óta ismert. A vízdíjak számlázása átalánydíjak alapján történt, amit eleinte nehéz volt mérni, ezért a hazai ipar tudatos támogatása jegyében Kajlinger Mihály, a vízművek második igazgatója bevezette a fogyasztói vízmérést, és szorgalmazta, hogy a Süss Nándor által alapított Precíziós Mechanikai Intézet (a Magyar Optikai Művek elődje) fogyasztói vízmérőórákat gyártson. A vízórák tömeges beépítése 1921-ben kezdődött meg.
Az egyre fokozódó vízfelhasználás és a hálózati víz árának emelkedése indokolta, hogy folyamatosan javuljon a mérők pontossága és a felhasznált anyagok minősége. Az 1948-as MOM-katalógus szerint a gyár szárnykerekes, többsugarú, szárazon futó vízmérőket termelt, hideg és meleg vízre is, különböző méretekben.
A vidéki gyártelepek 1970-es években kezdődő létrehozása után a vízóragyártás a mátészalkai gyáregységben folytatódott. A MOM privatizációja során a DIEL Metering vette meg a vízóragyártást, ami 2016-ban került újra magyar kézbe.
Az elszámolás pontossága érdekében elsősorban a társasházi lakásokban szükségessé vált a „mellékmérők” felszerelése. Megjelentek a lakók zavarása nélkül, távolból is leolvasható víz-és hőmennyiségmérők. A MOM Vízmérés-technikai Zrt.-nek ma már a nagy pontosságú gyűrűdugattyús, a mozgó alkatrész nélküli ultrahangos mérő, valamint a távleolvasásra alkalmas, rádiózható, mérőkapszulás vízmérő is a terméklistáján szerepel.
Kiváló minőségű vízmérőivel a MOM Zrt. évtizedek óta piacvezető Magyarországon. A méréstechnikai innováció egyik központi elemét jelentő automatikus mérőadatgyűjtés kapcsán büszkén mondhatjuk el, hogy a magyarországi távleolvasó rendszerek 98%-át ettől a cégtől vásárolják, ami a több mint 300 000 rádiójeladós eszközállományával komoly volument képvisel.
Közszükségleti termékek
Az első világháború sok újdonságot hozott a haditechnikában, például a repülőgépek megjelenését. Erre válaszul megkezdődött a légvédelmi eszközök fejlesztése és gyártása. A légvédelmi ágyúból kilőtt gránátnál sem volt biztos, hogy eltalálja a repülőgépet, mert gyakran a saját védendő területre esve robbant fel. Ezért a légvédelmi gránátokat már a legelején ellátták valamilyen időzítővel, hogy céltévesztés esetén még a levegőben megsemmisüljenek. Ilyen szerkezet volt az óraművel felszerelt gyújtó is.
Külföldi licensz alapján, az angol, majd a magyar és a német hadiipar megrendelésére a MOM is gyártotta ezt a terméket. Ennek is köszönhető, hogy 1939-ben a – nevében is megújuló – Magyar Optikai Művek az akkor javában dúló világválság idején megmaradt, sőt fejlődhetett is. Erre az időszakra emlékeztet a mai MOM Parkban 2010-ben felavatott „égre íjazó férfi alak” szobor.
A háború után megszűnt az óraműves gyújtó gyártása. A meglévő eszközökkel, a jóvátételi szerződés keretében, megkezdődött az ébresztőóra-előállítás. Először a Csörsz utcai törzsgyárban készültek itthonra és a világ minden tájára különböző formájú ébresztőórák és egyéb időjelző szerkezetek, mint például a sakkórák és díszórák, majd ez a termékcsalád tovább fejlődött a Dunaújvárosban létrehozott óragyárban.
A MOM más közszükségleti termékek gyártásába is belekezdett, ami tovább növelte a hírnevét. Az ébresztőórák a technika fejlődésével háttérbe szorultak, de a mai napig szívesen használják az emberek, és jó szívvel emlékeznek a MOM termékeire, akárcsak az ugyanonnan érkező mérlegekre, mérőeszközökre, kávéfőzőkre. Ezek nemcsak Dunaújvárosban készültek, hanem a többi között Mátészalkán is, ahol a vízóra és a szemüveglencse is a gyártás része volt, míg például a horgászorsó és az autóteszter Battonyáról került a háztartásokba. 
Fényképezőgépek
1945 után új gyártási ágak jelentek meg a MOM-ban, megkezdődött a nagyüzemi óra-, szemüveglencse- és fényképezőgép-előállítás is. A magyar fényképezőgépek aranykorát a második világháború és a hatvanas évek közepe között eltelt közel húsz év jelentette, miután több ekkor készülő hazai modell világszinten is új fejlesztést eredményezett.
A MOM 1953-ban szabadalmaztatta az első fényképezőgépét. A vállalat célja olyan gépek gyártása volt, amik – a korábban más cégek által gyártott eszközökkel ellentétben – messzemenőkig megfelelnek az amatőr fotókészítési igényeknek, és széles társadalmi rétegek számára elérhetők. Az első gép prototípusa még a gyáron kívül készült, Szabó Sándor és Újvári Imre fejlesztette a Magyar Optikai Kutatólaboratóriumban. A Momikon gyártását 1954-ben kezdte meg a MOM. A név utal a fényképezőgép szellemi elődjére, az akkoriban népszerű Zeiss Ikonra. A Momikonból 1956-ig több mint 3000 darab látott napvilágot.
A Momikon továbbfejlesztett változata az 1955-ben piacra dobott Mometta volt, amelyből 1957-ig mintegy 11 500 darabot adtak el. Ezután kezdődött meg a Mometta II. gyártása, amelynél könnyebben ment a filmcsere, és az alján állványmenet volt. Az évek során több mint 12 000 kelt el belőle.
A már cserélhető objektíves Mometta III. 1958-ban került forgalomba, 1962-ig tartó gyártása alatt nagyjából 3000 darab készült. A Mometta-sorozat utolsó modelljéből, a Mometta Juniorból 2000 darabnál is kevesebb jelent meg az üzletekben, így ez a gyűjtők számára különleges érték.
A MOM által 1959-ben piacra dobott Fotobox az úgynevezett dobozgépek kategóriájába tartozott, és alacsony ára miatt hamar népszerűvé vált a lakosság körében. Tulajdonságait és eladási adatait tekintve (több mint 20 000 értékesített darab) ez a MOM legsikeresebb fényképezőgépe. A KGST iparpolitikája miatt az 1960-as évek közepére megszűnt a magyarországi fényképezőgép-gyártás, annak ellenére, hogy 1953 és 1962 között több mint 50 000 gép készült a MOM-ban.
F. G.