Macskaművészet a Hegyvidék Galériában
Egyesek szerint a dorombolásuknak gyógyító ereje van, magával ragadó személyiségüknek pedig csak kevesen tudnak ellenállni. Persze a középkorban erről másképpen vélekedtek. Kilenc élet? Boszorkányság! Akárhogy is, bársonyos talpú kedvenceink ősidők óta fontos szerepet játszanak a mindennapjainkban. A Hegyvidék Galéria CICC! című kiállításán kortárs alkotások nyitnak ablakot a macskák titokzatos birodalmára.
2005. május 22. – a dátum, amikor 30 másodperc kellett ahhoz, hogy minden meg- vagyis inkább visszaváltozzon. Ezen a napon került fel ugyanis a világ legnézettebb videómegosztó platformjára a „Pajamas and Nick Drake” című kisfilm, amiben Pajamas, a cica egy lógó zsinórra vadászik. Ez volt az első videó, ami elindította a modern kor „macskamánia”-lavináját. Egy évvel később ugyanott jelent meg a „Puppy vs. Cat”. Ebben egy foltos cirmost láthatunk, aki vérbeli falkavezérként nyávogja le az őt figyelő kölyökkutyákat. A jelenetet azóta 16,5 millióan tekintették meg.„A macskák rejtélyes személyisége évezredek óta vonzza az emberiséget, s bár irányzatokat nem indítottak el, vagy uraltak bizonyos korszakokat, de a tőlük megszokott módon, csendesen, hang nélkül egyszer csak felbukkantak. Az ókori egyiptomiak szent állatként és erős istenségként tisztelték őket. Nemcsak a fal- és papiruszrajzokon jelentek meg, hanem családtagként is. Így sokszor ők is részesülhettek a túlvilágra utazáshoz szükséges temetési rituálékban, hogy aztán ugyanúgy a gazdájukkal maradhassanak, mint az életben” – mondta Meggyesházi Éda kurátor, a Hegyvidék Galéria nyári, CICC! című kiállításának megnyitóján. Kitért arra is, hogy a macskák a kínai kalligrafikus rajzok kimért és kiegyensúlyozott kompozícióiba is beosontak: „Bár ott már a legtöbb esetben azt csinálták, amihez a legjobban értenek: kisebb rágcsálókra vadásztak, nézelődtek, kakaócsiga-formában aludtak. A japán fametszeteken pedig a legváltozatosabb formában jelentek meg. Néha csupán macskaként, néha pedig emberi tulajdonságokkal felruházva, emberi tevékenységekbe bonyolódva.” Meggyesházi Éda felidézte azt is, hogy napjaink egyik legnépszerűbb kiskedvencét a középkorban a boszorkánysággal kapcsolták össze: „Üldözték őket, komikus ábrázolásuk sokszor a felismerhetetlenségig ment. Két lábon járó, furcsaságot csináló, csúnya teremtmények lettek. A legtöbb állatot elbeszélésekből vagy különböző vespáriumokból ismerték a művészek. Az európai üldöztetésük egészen a tizennyolcadik századig tartott, amikor is a felvilágosodás korában visszanyerték eredeti státuszokat, tehát az időszakokat és korszakokat átölelve lettek részesei nemcsak a művészet, hanem az emberiség történelmének is.”Érdekességként azt is elmesélte, hogy miután a népszerű brit művész, Tracey Emin Docket nevű cicája elveszett, a híres gazdi saját készítésű poszterekkel plakátolta ki a lakóhelye környékét. A rajzokat műtárgyként gyűjtötték az emberek – a limitált számú alkotások egyikére cikkünk megjelenése előtt 1095 fontért, azaz nagyjából 650 000 forintért lehetett licitálni. „Ahogy ezen a kiállításon láthatjuk, a kortás művészetben is jelentős inspirációt szolgáltatnak a macskák. Arról nem is beszélve, hogy az internettel és az internetművészet megjelenésével még a virtuális rétegekbe is bejutottak” – emelte ki Meggyesházi Éda, aki egyébként a Downing Street 10. hivatalos macskájáról, Larryről, az angol kormány mindenkori kritikusáról is szólt: ő rendszerint a Twitteren „csiripel” kalandos mindennapjairól.„Az elmúlt években nagyon sok képzőművésznél találkoztam macskákat ábrázoló alkotásokkal, így megfogalmazódott bennem, hogy milyen izgalmas lenne egy kiállítást rendezni erről a nagyon inspiráló háziállatról” – fogalmazott Kallós Judit, a kiállítás megálmodója és kurátora, a Hegyvidék Galéria vezetője, aki egyébként szintén cicagazdi. A CICC! című tárlaton a misztikus dorombolók különleges arcukat mutatják meg. Ódor Bence István „Ez a cica megkapta az egyedi rendszámát” képén egy elégedett macska szerepel, aki PUMA-01 rendszámú autójával a forgalommal szemben halad. „Az »Ezek a cicák ügyesen közlekednek« című munkán pedig három cica látható, akik épp egy tömegkarambolt hoztak össze különféle közlekedési eszközeikkel. Szerencsére senki sem sérült meg. A hírek szerint a villamost vezető cica nem tudott villamost vezetni, a BMW-s cicának nem volt jogosítványa, a bicikliző cica pedig ki tudja, hogy jutott el eddig” – magyarázta a művész. Elgondolkodtató Verebics Ágnes festménye is. Ő „Katonázó nagy kopasz macska” című művén egy szőrtelen macskát szívtelen diktátorként jelenít meg.„Kiskorom óta közeli viszonyom van a cicákkal. Sokszor úgy érzem, hogy eggyé válok velük, rajtuk keresztül valahogy jobban ki tudom fejezni az érzéseimet. Szinte minden művemben fontos szerepet kapnak” – mondta el lapunknak Gallai Judit Ágnes, aki emberarcú nagymacskákat festett.
A CICC! megnyitóján – amin egyébként egy kedves tacskó is tiszteletét tette – meglepetésekből sem volt hiány. A szervezők lekapcsolták a fényeket, majd vetíteni kezdtek. Olyan menhelyekre befogadott cicákról mutattak fotókat, akiknek csupán egyetlen vágyuk van: egy szerető gazdi mellett leélni mind a kilenc életüket.
B. M.
A kiállító művészek: Bencs Dániel, Demcsák Dóra Vanda, Domokos Ágnes, Elekes Károly, Gallai Judit Ágnes, Király Gábor, Maros Lili, Nagy Gabriella, Nemes Anna, Nyári Flóra, Ódor Bence István, Orr Máté, Rabóczky Judit Rita, Sipos Lilla Judit, Szalay Péter, Tayler Patrick, Töttös Kata, Verebics Ágnes, Wahorn András.
A kiállítás megtekinthető: augusztus 18-ig, keddtől péntekig 10.00–18.00, szombaton 10.00–14.00 óráig a Hegyvidék Galériában (Királyhágó tér 10.).