Összetartó közösséggé érlelődött a Böszikert csapata
Mindössze két hónap telt el az első palánták elültetése óta, mégis, mára buján zöldellő területté vált a Hegyvidék első közösségi kertje a Böszörményi úton. Az ágyásgazdák bő termésre számíthatnak, és talán ennél is fontosabb, hogy a Böszikert-csapat összetartó közösséggé formálódott.
„Látszatra paradicsomot, karalábét, tököt, kaprot és kukoricát ültetünk, valójában kapcsolatokat hozunk létre, amik tartósabbak, mint az egynyári növények” – fogalmazott Pokorni Zoltán polgármester annak alkalmából, hogy Fonti Krisztina alpolgármesterrel, a kert létrehozásának kezdeményezőjével és Rosta Gábor szakmai vezetővel együtt hivatalosan is átadta a Böszikertet. Kiemelte, hogy egy közösségi kertben a legfontosabb a közösség, amit az együtt végzett munka élménye teremt meg a környéken élők számára.
A polgármester elmondta, évekkel ezelőtt Rosta Gáborral már „nekifutottak” annak, hogy megfelelő helyszínt keressenek a Hegyvidéken egy közösségi kertnek, ám eredménytelen volt a próbálkozásuk. A sűrűn beépített részeken – ahol egy ilyen kertre a leginkább igény van – nem találtak erre alkalmas területet. Aztán amikor a kialakult gazdasági válság miatt ideiglenesen felfüggesztették a Böszörményi úti irodaház helyén építendő lakótömb fejlesztését, Fonti Krisztina javasolta azt, hogy amíg nem indul újra a beruházás, itt működjön a Hegyvidék első közösségi kertje.
„Nem tudjuk, hány szezont él meg a kert, de azon vagyunk, hogy ha nem is maradhat itt az idők végezetéig, valahol máshol, vagy akár több helyen legyen majd folytatása. Minden ötletet szívesen fogadunk, mert elég nehéz jó helyszínt találni” – hívta fel a figyelmet Pokorni Zoltán.
„Örülök, hogy az önkormányzat a javaslatom mellé állt, és megszülethetett a kert” – mondta Fonti Krisztina, aki környékbeli lakóként egy ismerősével együtt maga is az egyik ágyás gazdájává vált, és szinte mindennap lejár ide. „A férjem mindig szól, ne maradjak sokáig, de aztán rendszeresen itt ragadok, mert beszélgetünk, ötleteket, praktikákat cserélünk, megnézzük egymás növényeit” – mesélte, hozzátéve: jó dolog kertészkedni, de a legjobb az egészben a közösségi élmény.
Az alpolgármester azt tapasztalta, hogy már az előkészületek során összeérett a csapat. A tagok többsége már az első, január végén megtartott kertindító fórumon megjelent, azt követően pedig több gyűlésen, foglalkozáson vettek részt együtt.
„Két hónappal ezelőtt, május közepén volt az első ültetőnap. Akkor még csak reméltük, hogy ilyen gyönyörűen megnőnek a növények, és ilyen sok termés lesz rajtuk. Egyetlen elhanyagolt ágyás sincs a területen, mindenki rendkívül gondosan foglalkozik a növényeivel, a közös részek is szépen gondozottak” – mutatott körbe büszkén a kertben Fonti Krisztina.
„Sűrűn beépített a Böszörményi út és környéke, nagyon jól jön itt egy közösségi kert” – hangsúlyozta Rosta Gábor, a Városi Kertek Egyesület elnöke, aki úgy látja, a közösség tagjai odafigyelnek, vigyáznak a helyre és egymásra is. A szakmai vezető köszönetet mondott a Böszikert megvalósításáért a tagoknak, továbbá az önkormányzat vezetőinek, munkatársainak és a kivitelezőknek. Kiemelte Szalai Orsolya tájépítész tervező, valamint a kerttagok számára képzést, személyes tanácsadást nyújtó növényorvos, Helfné Szabó Zsuzsanna munkáját, és szólt Balogh Tiborról, az Aqua-Matic Kft. ügyvezetőjéről is, aki az öntözőrendszer kialakítását szponzorálta.
„A kert kialakítása során környezetbarát, újrahasznosítható anyagokkal dolgoztunk” – mondta Szalai Orsolya, megemlítve, hogy az ágyások és a közösségi bútorok raklapokból készültek, a járófelületeket pedig faapríték borítja. A tervezés során ugyancsak szempont volt, hogy a katlanszerű terület közös részeire kerülő növények jól bírják a hőséget és a szárazságot, így például pozsgásokat, fűszernövényeket, talajtakaró rózsákat, díszfüveket, napraforgót és levendulát ültettek. A közösségi területen napvitorlák nyújtanak árnyékot, míg az ágyások fölött hálós takarás van, ami nemcsak a nap perzselő sugaraitól, hanem – ahogy arra már volt is példa – a jégeső ellen is véd.
A közösségi kertben összesen harmincnégy magaságyás épült, de a rézsű stabilizálására szolgáló, szintén raklapból készült támfal révén mindenkinek jutott pluszhely a növénytermesztéshez. Ki is használtak minden talpalatnyi termőterületet a tagok, szorgalmasan ültetik és gondozzák terményeiket – az ágyások közt járva már-már dzsungelre emlékeztet a lenyűgözően dús növényzet.
„Eddig leginkább az uborka és a paradicsom indult meg, utóbbiból már szüreteltünk is. A mángold is szépen növekedik” – adott rövid helyzetképet a közösség egyik tagja, a Szoboszlai utcában lakó Török Vazul. Mint mondta, a járókelők rendszeresen benéznek a kertbe, ennek köszönhetően sokakkal megismerkedhetett az elmúlt időszakban. A legtöbbször természetesen a többi ágyásgazdával találkozik, akik hozzá hasonlóan a környéken élnek. A közös témák és a sok együtt töltött óra pedig kiváló alkalmat biztosítanak ahhoz, hogy új ismeretségek szövődjenek.
n.