Egy különleges életmű különleges üzenetei

Csontváry Kosztka Tivadar születésének 170. évfordulója alkalmából a magyar festészet egyik legeredetibb alkotójának művészetét mutatta be Gimesy Péter művészettörténész, filozófus a Hegyvidék Galériában, telt ház előtt. Foglalkozott inspirációs forrásainak és szokatlan motívumainak hátterével, kevésbé ismert, sokszor rejtett jelentést tartalmazó képeivel is.

Érdekesség, hogy Csontváry egy évben született Van Goghgal, és mindkettőjük életműve nagyjából tíz év alatt alakult ki. A saját korukban sikertelenek voltak, ám manapság milliárdos tételek között kelnek el képeik az aukciókon.

Csontváry nem készült festőnek, patikus volt. Önéletírásából tudjuk, hogy egy sugallat – „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél” – hatására kezdett el festeni, negyvenévesen. Egész életében jellemezte őt a misztikus elhivatottság. Megnézte Raffaello képeit a Vatikánban, de „fázott”, annyira nem voltak színek, hátterek; fantáziáját inkább a legnagyobb magyar mester, Munkácsy ragadta meg. Legkorábbi zsengéi közé tartozik a sokáig magángyűjtőknél lapuló, „munkácsys” Vihar a pusztán.

Hollósy Simonhoz ment tanulni Münchenbe. Egy fotón festőtanoncok között látható a negyvenéves diák, társai becenevén „az öreg”. A „napút” és a „napszín” motívumokat kezdettől kereste.

Az előadáson az első vetített kocka egy 1896 körüli önarckép volt, amelynek rendkívül modern hátterére hívta fel a figyelmet Gimesy Péter. Tükrözéssel, a tükörhengeres anamorfózis technikájával is eljátszott Csontváry, ezenkívül figyelemre méltó a vásznat érintő kéz körül irizáló fény mint régi toposz: a művész, aki éppen megteremti a művet. A panorámatájat ábrázoló Selmecbánya látképe után néhány úti kép jelezte, hogy Csontváry vándorolt, délvidéken, északon, majd Közel-Keleten kereste a nagy motívumot. A Vihar a Hortobágyon a szelektálásra, sűrítésre jó példa.

Felvetődik a kérdés: honnan származnak az ötletek? Képeslapok, fotók hatottak rá, érdekelték a korabeli technikai vívmányok, az akkoriban megnyíló Uránia Tudományos Színház vetített képes és más előadásait látogatta. A Villanyvilágított fák Jajcéban, A Jajcei villanyerőmű éjjel, a Keleti pályaudvar éjjel című művein a természetes és a mesterséges fény hatásait feszegette.

Óriás méretű festménye, A Nagy Tarpatak völgye északot összefoglaló kép, de a naputat délebbre kereste. Megfestette a Holdtölte Taorminában, a Mandulavirágzás Taorminában című vásznait; ez korát megelőzően erősen szürreális előkép későbbi leghíresebb képéhez, A taorminai görög színház romjaihoz.

Szerette a régi helyszíneket, ahol erős motívummal, napszínekkel foglalta össze a történelmet. Sűrítette a nap misztikus erejét – az energia és a művészet két kulcsfogalom nála, erről könyvet is írt. Önéletírásában olvasható, hogy a következő kép egyfajta önkívületi állapotban készülő mű lesz.

Eljutott a Közel-Keletre. A Naptemplom Baalbekben című képpel megfestette a sugallatban hallott „legnagyobb napút” (vagyis plein air) motívumot. Ez az egyik leghatalmasabb méretű magyar festmény, 28 négyzetméteres, nagy tájkép és összefoglalás a napszínekről. Rengeteg elemzés született erről a képről. Több szinten van horizontja, benne foglaltatik az idő és a tér játéka. Egyenként felfedezhető rajta minden, ami a festőművészt érdekelte, például az áldozókő, a cédrus és a naptemplom.

Másik sorozata a cédrusképek, amik egy meg nem értett életmű szimbolikájaként, önarcképként működnek. Köztük a fő mű, a Zarándoklás a cédrusokhoz összefoglalja mindazt, amit Csontváry tud.

Gimesy Péter több elemzést ismertetett, köztük egy olyat is, amely szerint régi sámánista beavatási szimbólum is lehetne, amin a fa az egyik világból a másikba átlépő tengely, és körülötte forog az élet tánca, különböző szimbolikákkal. A festő stílusára azt mondják, hogy naiv, de értelmezhető a szimbolizmus, a szürrealizmus előfutáraként. Fontos képe a Marokkói tanító is, aki maga a művész.

Hagyatékával kapcsolatban Csontváry három dolgot kért: egyben maradjon, legyen külön múzeuma, és ne lehessen eladni. Egyik sem valósult meg. Képeinek sorsa legalább annyira furcsa, mint életműve. Vásznait, amiket kocsiponyvának akartak eladni, távoli rokona, Gerlóczy Gedeon építész mentette meg a hagyatéki tárgyaláson. Neki köszönhetjük azt is, hogy a gazdag írásos hagyaték egy része szintén hozzáférhető.

Az előadás az Öreg halász című kép elemzésével zárult. A művészettörténész felhívta a figyelmet a figura kéztartására. Ez jelzi, hogy a festő megteremtett valamit az életműben – ami első önarcképén teremtő gesztussal indult. Csontváry mintha elérné ezt a harmóniát. Egy különleges életmű különleges üzeneteként is tekinthetünk erre a képre.

Sz. D.