Az ember tragédiája két kortárs műalkotás tükrében

A 200 éve született Madách Imre fő műve, Az ember tragédiája egyetemes értékű, örök érvényű alkotás, a világirodalom egyik legmélyebb filozófiai költeménye. Szinetár Miklós 1969-ben tévéfilmet rendezett, 2011-ben Jankovics Marcell animációs filmet készített belőle.

A Hegyvidéki Kulturális Szalonban filmbejátszásokkal, beszélgetéssel idézték fel e két művet a résztvevők: Rubovszky Éva, Jankovics Marcellnek, a Hegyvidék díszpolgárának özvegye, az est moderátora, Huszti Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, a Nemzet Művésze, a Corvin-lánc kitüntetettje, a Hegyvidék díszpolgára, valamint Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező, író, a Nemzet Művésze. Menyhárt Éva, a szalon programvezetője a közönség körében üdvözölte Piros Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társaságának örökös tagját, Huszti Péter feleségét.

Madách pechje, hogy Petőfivel egy évben született – vezette fel az est témáját Rubovszky Éva, hozzátéve, hogy Madáchot nehezebb érteni. A Tragédiát világszerte ismerik, 45 nyelvre fordították le. A műfaja drámai költemény – szerzője nem színpadra írta, csak huszonöt évvel a halála után mutatták be.

A Tragédia fontos állomása az emlékezetes televíziós feldolgozás. A kis képernyők miatt szűk plánokban kellett gondolkodnia a rendezőnek, ezért nagyon fontos volt a színészválasztás. Huszti Péter, aki Ádámot játszotta, pályája során a Tragédia több szerepét is megformálta, ezekről meg is osztott emlékeket a beszélgetésben.

Először mindkét feldolgozásból a Teremtés és az Édenkert részeket nézhettük meg a szalonban, majd a rajzfilm és a játékfilm kétféle világáról esett szó. Mit képes hozzátenni a rajzfilm a műhöz? Jankovics filmje évtizedekkel később készült, így a kor is, a műfaj is más.

Orosz István szerint az animáció egy sor olyan trükköt tud, amit a színház nem, és a film is csak módjával. A rajzfilmben minden történelmi szín a megfelelő művészettörténeti stílusban készült el. Az animáció megvalósítja a morfológiát, például ahogy a rabszolgák teste fokozatosan átváltozik a piramist építő kövekké, vagy az athéni jelenetben a vitatkozó felek egy pillanatra kakassá alakulnak át.

„Ezzel a filmmel kellene tanítani a gyerekeknek Az ember tragédiáját, mert végigvezeti őket a korokon, amiket történelemből tanulnak majd” – mondta el a véleményét Piros Ildikó, aki arról is beszélt, hogy az unokáinál tapasztalta, a gyerekek tökéletesen értik a Jankovics-filmek absztrakcióit.

Madách az egyiptomi és a görög színben elemzi az egyén és a tömegek kibékíthetetlen ellentétét. „Milyen vihar volt a Nemzeti Színházban, amikor betiltották a Tragédiát! – fogalmazott Huszti Péter. – Kétségtelen, máig hatóan rengeteg szállóigévé vált gondolata van, például amikor azt mondja a rabszolga, »Milliók egy miatt«, mesélték a kollégák, hogy felhördült a nézőtér.”

A mű kicsengése optimista, vagy sem? Ezzel kapcsolatban Huszti a Madách Színház átalakulásának időszakára emlékezett vissza, amikor ismét bemutatták a Tragédiát. Kerényi Imre az Úr szerepét osztotta rá. Ez volt az utolsó évad. Küszködött, amibe óhatatlanul belejátszott a Madáchban töltött ötven év, az összes szerep, a fiatal, száműzött társulat sorsa. A darab végén nem tudta úgy mondani a „Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál” mondatot, mint ahogy a filmben Bessenyei.

„Az Úr nem szokott megváltozni, de ez az Úr, akit én játszottam, azt hiszem, megváltozott. Úgy éreztem, velem is megtörtént minden, ami Ádámmal. Megrendülve, együttérzéssel néztem fentről a kis társulatot. Olyasmit szerettem volna kifejezni az utolsó mondattal, hogy gyerekek, én is tudom, látom, mi történik velünk. De hát ti is azt mondtátok, hogy »az élet célja a küzdés maga«, úgy látszik, ez a sorsunk. Nem tudom megismételni, mindenesetre úgy mondtam, hogy továbbra is fönn kell tartanom: »…Mondottam, ember, küzdj és…, hát…, bízva bízzál…« Azóta is így érzem, így olvasom ezt a mondatot” – zárta gondolatát Huszti Péter, és ez lett a végszó az esten.

Sz. D.