Megújulnak a hegyvidéki méhlegelők

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Hegyvidéki Önkormányzat zöld irodája az elmúlt években úttörő szerepet játszott a beporzó rovarok nagyvárosi védelmében. A méhlegelők kialakítása is e törekvés részeként kezdődött meg.

Az évek alatt összegyűjtött szakmai tapasztalatok és lakossági visszajelzések alapján az idén újabb előrelépés megtételére nyílt lehetőség. A külföldről behozott magkeverékek használata után egy hazai méhlegelő-keverékkel is kísérleteztek a szakemberek, most pedig eljött az idő a teljesen a Hegyvidék klimatikus és talajadottságaihoz hangolt keverékek gyakorlati tesztelésére.

Máté András természetvédelmi biológus lapunknak elmondta, hogy a XII. kerület összes – mind a tíz – méhlegelőjét megvizsgálták benapozottság, alapkőzet, kémhatás és talajminőség szempontjából. A cél az, hogy olyan vadvirágos réteket lehessen kialakítani, amik már nemcsak a Kárpát-medencében vagy általánosságban hazánkban honos növényekből állnak, hanem kifejezetten lokális élőhelyű, azonos flórajárásból származó, a Hegyvidéken is előforduló növényeket sorakoztatnak fel.

Végül összeállt egy közel száz fajból álló lista, de persze nem minden faj jelenik meg mindegyik méhlegelőn. Az egyes területeken ebből a – lényegében termőhelyazonos – tágabb fajkészletből csak az oda legjobban megfelelő virágfajok magjait vetették el a szakemberek, szinte minden hegyvidéki méhlegelőre más fajösszetételben. Van, ahol szűkebb, 20 fajból álló listát, máshová viszont akár 60 tagú keveréket javasolt a biológus.

A magokat egyébként nem a természetből gyűjtötték be, hanem kisüzemi körülmények között termesztik őket, így a méhlegelőkben felbukkanó ritka – de nem védett – növények esetében sem kell semmiféle természetkárosítástól tartani. Erre garanciát jelent a természetvédelmi biológus személye, továbbá a települési zöld területeken szerzett korábbi munkatapasztalatok összessége is.

A májusban elvetett magkeverékek alapvetően két típusba sorolhatók: az egyikbe egynyári fajok, a másikba kétévesek és évelők kerültek. Az egynyáriak – nevükből is következően – már a vetés évében elérik teljes fejlettségüket, néhány hét alatt virágoznak, és a tudatos válogatásnak köszönhetően, egymást váltva, egészen őszig táplálékot biztosítanak a viráglátogató rovaroknak. Ezeknek a magkeverékeknek jellemző, látványos fajai például a nyári hérics, a kék búzavirág, a keleti szarkaláb, a sebforrasztófű, az Orlay turbolya, a mezei fejvirág vagy a közkedvelt pipacs.

A kétéves és évelő fajok hátránya, hogy a vetés évében csak a leveiket fejlesztik, így se nem különösebben mutatósak, se nem nyújtanak virágport és nektárt a rovaroknak. A második-harmadik évtől viszont korábban és nagyobb tömegben virágoznak, mint az egynyáriak, valamint a magjaikat elszórva hatékonyabban újulnak meg azzal, hogy a következő években új példányok csíráznak. A vadvirágos rét lassan beáll egy természetközeli fajösszetételre, és ha a bolygatott körülmények között versenyképesebb pázsitfüvek nem nyomják el, akkor hosszú távon is fennmarad. Ilyen magkeverékek kerültek a Városmajorba, valamint a Roskovics utca–Ráth György utca, az Alkotás utca–Győri út és a Mátyás király út–Hollós út sarkára is.

Az egy- és többéves fajok erényeinek ötvözése érdekében az évelő ágyásokat egynyáriakkal szegélyezték a kerület több pontján, így már az első évben is nyílnak virágok, de a jövőbeni értékekről sem kell lemondani. Ilyen kiültetés látható a Szent Orbán téren, a Mártonhegyi út 5. szám alatti bölcsőde bejáratánál, az Agancs út–Karthauzi utca sarkán, a Zólyomi lépcsőnél lévő villamosmegállóban, a Hegyalja út–Kálló esperes utca sarkán, a Rácz Aladár úton és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem előtt. Ezeken a termőterületeken egyebek közt magyar szegfűt, imolafajokat, mezei varfüvet, szarkalábakat, magyar macskamentát, zsályákat, homoki baltacímet láthatunk majd.

A természetközeli rétek kialakításának előnye, hogy a fajok a helyi adottságokhoz, akár a száraz klímához is alkalmazkodnak, ezért kevés gondozást igényelnek. A nagy területű pünkösdfürdői magvetés tapasztalatai alapján azonban a csírázás időszakában a „gyomok” – ebben az esetben az olyan mezőgazdasági növények, mint a lucerna, a mustár vagy a fűfélék – elnyomhatják a vadvirágokat. A látványos megjelenés és a hasznos ökológiai szolgáltatások mellett az önkormányzatok és a FŐKERT is nagy előnynek értékeli a kevés kézimunkaigényt, amivel a méhlegelők fenntarthatók.

A Hegyvidék méhlegelőin vetett magkeverékek már az idén nagyon mutatósak lesznek – összegezte az elvégzett munka remélt eredményét dr. Máté András. Mint mondta, a következő években már a kerület városias pontjain is kialakulhatnak a viráglátogató rovarok szempontjából is ideális vadvirágos foltok.

(Barta)