Szobrot kapott a „magyar irodalom székely realista táltosa”

„Tamásival, a legnagyobb erdélyi, székely íróval leggyakrabban Trianont, nemzeti tragédiánkat azonosítjuk. Nem véletlen, hogy most adjuk át ezt a szobrot” – fogalmazott Pokorni Zoltán polgármester a hegyvidéki Tamási Áron-emlékmű avatóünnepségén. Ezzel a két közeli évfordulóra, május 26-ra és június 4-re, Tamási Áron halálának és a trianoni békediktátum aláírásának napjára utalt.

A polgármester felidézte, 2010-ben Kövér Lászlóval közösen kezdeményezte a parlamentben, hogy június 4-e, Trianon évfordulója a nemzeti összetartozás napja legyen. Ekkor nemcsak a fájdalmas elszakításra emlékezhetnek a fiatalok az iskolákban, hanem arra az értékre is, amit a határon túli magyarság jelent az egész magyar nemzet számára. Azért, hogy ez ne csak plusz történelemóra legyen, vagy „egy vigyázzállásos, unt vagy utált iskolai ünnepség”, célul tűzték ki azt, amit a Hegyvidéki Önkormányzat már 2006-ban elindított programként: minden magyar gyerek az életében legalább egyszer jusson el osztálykirándulás formájában – a magyar kormány támogatásával – határon túli, magyarok lakta területre.

„Jó dolog tudni a történelmi adatokat, évszámokat, a fájdalmas tényeket, de ezek mind információk, amiket egy gyerek hamar elfelejt. Ellenben ha átélt élménnyel gazdagszik, hozzá hasonló, vele egykorú gyerekekkel találkozik, azt élete végéig megjegyzi” – mondta a polgármester. Megemlítette, hogy az elmúlt években, pályázati támogatással, harminchárom határon túli kirándulás valósult meg a tankerületi intézményekben, és ezeken közel kilencszáz diák vett részt.

Pokorni Zoltán szerint jó helyre került Tamási Áron szobra: a tanítóképző kapuja előtt arra emlékezteti a pedagógusokat és pedagógusjelölteket, hogy nemcsak regényeket, novellákat, verseket kell olvasni, hanem a mai gyerekeknek hiteles, élményszerű módon érdemes megvilágítani, mit jelenthet határon túli magyarnak lenni. „Ha ezt megérzik, akkor azt is megértik, mit jelent a határon belül magyarnak lenni” – jelentette ki.

„– Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – ismételtem el magamnak. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam, és azt mondtam: – Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon!” – idézte Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke Tamási Áron talán legismertebb sorait az Ábel Amerikában című könyvéből, hozzátéve: az író sokat emlegetett mondatai soha nem válnak közhelyessé, mert mély igazság rejtőzik bennük.

„Ha a mondatok forrása tiszta, akár egy áttetsző patak valahol a Kárpátok rengetegében, akkor azokat soha nem szennyezheti a történelem, az emberi gyarlóság semmiféle mocska” – folytatta az elnök. Tamási prózájának nagy varázslataként értékelte azt, hogy miközben a szülőföldről beszél, annak tájait és embereit idézi meg, mégis képes mindezt egyetemessé emelni, olyan irodalommá, amit a Föld bármelyik pontján megértenek.

Tamási Áron „a magyar irodalom székely realista táltosa” – így jellemezte az írót ünnepi beszédében Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Szerinte Tamási olyan korban élt és alkotott, amiben a székelyek és magyarok igazsága nem volt sem kimondható, sem elhallgatható. Úgy látja, ebből az „ellentmondásból fakadó drámaiság sugárzik végig az életművén, amelyben a létfeszültséget székely derűvel tette elviselhetővé”.

„Mint ismert, a farkasszemet nézni valakivel szólásunk azt jelenti, nem kitérni a rossz elől, hanem dacolni és szembeszállni vele. Aki farkaslakai, annak különösen jól kell tudnia mindezt” – utalt Kövér László Tamási szülőhelyére. Felelevenítette továbbá az író három nagy próbatételét: 1918-ban, az első világháborúban az olasz fronton nézett farkasszemet a halállal, majd 1937-ben az etnikai kirekesztéssel fenyegető romániai fasizmussal, 1956-ban pedig az ideológiai kirekesztést hirdető, nemzetáruló magyarországi kommunistákkal került szembe.

„Mindhárom esetben emberként, magyarként és írástudóként erkölcsileg ő került ki győztesen a szembenézésből. Az ő művészi igazságai azért váltak örök igazságokká, mert aranyfedezetük a valóságban, a nemzeti hűségben és az írástudói felelősségben, a jellemben rejlik” – hangsúlyozta az Országgyűlés elnöke.

Kövér László emlékeztetett arra is, hogy Tamási már 1937-ben arról beszélt: Európában 40 millió ember él kisebbségi sorban. Azóta a helyzet csak romlott – tette hozzá –, nem 40, hanem 50 millió európai ember él nemzeti kisebbségi sorban, és „napjainkra már az európai többségi nemzetek identitását és emberi méltóságát is hasonló veszélyek fenyegetik, mint a nemzeti kisebbségekét”. Szerinte már ott tartunk, hogy a transznacionális hatalmak az európai nemzeti többségeket is otthontalanná akarják tenni, mindezért „székely táltosunk azon megállapítása, mely szerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, napjainkban nemcsak magyar, hanem nagyon időszerű európai igazság is”.

Tamási Áron szobrát, Matl Péter kárpátaljai szobrászművész alkotását Kövér László, Pokorni Zoltán, Erős Kinga és Csibi Krisztina, a Tamási-emlékév programjainak lebonyolításával megbízott Magyarság Házának igazgatója leplezte le. Az eseményen sokak mellett jelen volt az író szülőfaluja, Farkaslaka küldöttsége, valamint a hegyvidéki Tamási Áron iskola diákcsoportja is.

A szobrot Jakab Gábor pápai káplán, szentszéki tanácsos, gyulafehérvári plébános, Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök, Ráduly-Baka Zsuzsanna kovásznai református lelkész, valamint a szintén Erdélyből származó, de Budapesten szolgáló Czire Szabolcs unitárius lelkész áldotta meg. A Hegyvidéki Önkormányzat nevében Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina alpolgármester koszorúzta meg az emlékművet.

Az erdélyi Farkaslakán 1897. szeptember 19-én született Tamási Áron 1944-ben költözött feleségével Kolozsvárról Budapestre. A főváros ostromának utolsó időszakát Bajor Gizi Stromfeld Aurél úti házában vészelte át. 1946-ban kiutaltak számára egy második emeleti lakást az Alkotás utca 51/b szám alatt, amely eredetileg a váratlanul elhunyt tehetséges íróé, Kádár Erzsébeté volt. Egészen a haláláig itt élt.

1956-ban, közel a forradalomhoz, az Alkotás utcai lakás igazi irodalmi gyülekezőhellyé vált. Megfordult benne többek között Németh László, Illyés Gyula, Féja Géza, Déry Tibor és a forradalomban fiatalon hősi halált halt Gérecz Attila is.

Tamási Áron 1966. május 26-án hunyt el. A Farkasréti temetőben végezték el a temetési szertartást, de végrendelete alapján hamvait később szülőfalujában, Farkaslakán helyezték örök nyugalomra. Emlékét eddig az Alkotás utcai lakóháza falán elhelyezett tábla, valamint a róla elnevezett utca és iskola őrizte a Hegyvidéken, most pedig már itt áll az első budapesti, egész alakos köztéri szobra is.

z.