A tehetség utat tör magának

Ha valami, akkor a Gyógypedagógiai Intézmények Kulturális Fesztiválja kiállta az idő próbáját. Mert melyik másik hasonló seregszemle sikere töretlen immár majd’ fél évszázada? 1974-ben rendezték meg először, akkor még szűk körben, majd egyre nőtt a résztvevők száma, és ma már komoly eseménynek számít. Minden évben sok százan versengenek egymással, a teljesítményüket arany-, ezüst- és bronzfokozatú oklevéllel értékeli a szakértő zsűri. Vannak külön tárgyjutalmak is, de mindenki kap valamilyen ajándékot.
A 47. Gyógypedagógiai Intézmények Kulturális Fesztiválján múltidézéssel kezdte köszöntőjét Osztián Doris, a programnak helyet biztosító Gennaro Verolino Általános Iskola és Speciális Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon igazgatója. Mint mondta, valószínűleg a fesztivál ötletgazdája, Takács Vali néni sem hitte, hogy az Almássy térről induló rendezvény ilyen hosszú időt megél. Pedig voltak nehéz pillanatok, amikor veszélybe került a fesztivál jövője, de „érkezett” Hajdú Béla, a Gennaro Verolino iskola akkori vezetője, és a fővárosi önkormányzattal közösen felkarolta a kezdeményezést. Így talált a Hegyvidéken új otthonra a program, amelyet az iskola következő igazgatója, Ammerné Nagymihály Emília folytatott.
„Mindketten rengeteget tettek azért, hogy most együtt lehetünk. Tudták, tudtuk, hogy ez a fesztivál milyen sokat jelent a pedagógusoknak és a gyerekeinknek” – emelte ki Osztián Doris. Annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy a gyógypedagógiai közösség rendkívül összetartó, szeretnek együtt lenni, és fontos számukra, hogy megmutassák tanítványaik tudását.
„Negyvenkilenc éves a fesztivál, és a mostani a negyvenhetedik alkalom, amire nagyon büszke az egész Hegyvidék. Mindnyájan bízunk abban, hogy még sokáig a kerületben üdvözölhetjük a város minden pontjáról érkező fellépőket” – jelentette ki Pokorni Zoltán polgármester, majd arról beszélt, hogy nehéz megmondani, ki miért tanul verseket, zenét, és miért adja elő ezeket. Valószínűleg a legtöbben azért, hogy ebben másvalaki a kedvét lelje, s hogy ezzel örömet okozzon.„Köszönet minden résztvevőnek, hogy ezt most megteszik. És köszönet a tanároknak, a felkészítőknek is, hiszen szinte mindig valakiért tanulunk, sokszor azért, hogy kivívjuk a tanárunk dicséretét, szeretetét, igenlését. Ehhez pedig bátorítás is kell, amit a pedagógusok nap mint nap megadnak” – zárta szavait a polgármester.
Bősz Anett főpolgármester-helyettes arra intett, hogy volt idő, amikor azt hitték, a kultúra valamilyen nem produktív munkák összessége. Pedig ez koránt sincs így. Mint fogalmazott, kultúra és művészet nélkül kiszárad a lelkünk, mint eső nélkül a virág, és úgy botorkálnánk a sötétben, mint amikor nem kel fel a nap.
Pontosan emiatt kell színpadra állni, megmutatni magunkat és a művészetünket mindazoknak, akik fontosak nekünk; hogy másnak is elhiggyük, van értelme felkelni, szép dolgokat teremteni. Ezek azok a küzdelmes pillanatok, amik egy boldogabb, bölcsebb jövőbe vezetnek, amelyben a mindennapok is befogadóbbak mindenki számára.
A főpolgármester-helyettes kiemelte: a gyógypedagógusok nem várják el, hogy hozzájuk forduljanak, hanem kinyújtják a kezüket azok felé, akik a segítségükre szorulnak. Ők tudják a legjobban, micsoda küzdelmeket vívnak a nap minden pillanatában. Ezért annyira különleges a Gennaro Verolino iskola, ahol minden nehézség ellenére folyamatosan előre lépnek. „A mi feladatunk, hogy a körülményeket bölcsebben teremtsük meg, és legyen nemcsak fizikai, hanem lelki akadálymentesítés is. Hogy ezzel aztán mindannyian előre léphessünk” – mondta Bősz Anett.
A fesztiválok eredetéről szólt röviden Hajnissné Anda Éva, a Közép-Budai Tankerületi Központ vezetője. A fesztivál egy nagyrendezvény, seregszemle, amely valamilyen hagyományt ápol, és az együvé tartozást szimbolizálja – márpedig a Gyógypedagógiai Intézmények Kulturális Fesztiváljára tökéletesen illik ez a meghatározás. Ráadásul ezúttal eljöttek a többségi általános iskolák tanulói is, ami mutatja, milyen közösségépítő ereje van ennek a programnak.„Mindenki egyedi és különleges, az viszont mindannyiunkban közös, hogy valamiben tehetségesek vagyunk” – hangoztatta Papp Gabriella, az ELTE dékánja. Külön köszönetet mondott a szülőknek, mert ők mindig ott vannak a háttérben, és támogatják gyermekeiket.
Dimanopulosz Andrea, a Németvölgyi Általános Iskola igazgatója elárulta, hogy amikor először járt a Gennaróban, betekintést nyerhetett a szakmai munkába, ami lenyűgözte. Majd helyet kapott a fesztivál zsűrijében, és ez meghatározó élményt jelent számára, mert láthatja, ahogy a tehetség utat tör magának. Szerinte pontosan ez a fesztivál üzenete: mindenki jó valamiben, sőt, nemcsak jó, hanem kiváló.
Ha valakiben bármilyen kétség felmerült volna ezzel a kijelentéssel kapcsolatban, nyomban felülbírálta magát, amint leült, és elkezdte nézni, hallgatni az előadásokat. Mert valóban mind mögött ott volt a talentum, és ezt az adományt a gyerekek a legnagyobb természetességgel mutatták meg. Örömet adva ezzel önmaguknak és a többieknek is.

sm.