Zene és képzőművészet találkozása
„Ilyenkor valahogy felértékelődik a képzőművészet varázsa” – jellemezte Balázs János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész az Antal–Lusztig-gyűjtemény Hegyvidék Galériában bemutatott új tárlatát, ami zenei témájú alkotásokkal csatlakozik a Cziffra György Fesztiválhoz. A legnagyobb magyar magángyűjtemény válogatott műveiből nyílt kiállítás – Beethoventől Steve Reichig, Márffy Ödöntől Nádler Istvánig – egyszerre mutatja meg a műgyűjtés generációkat összekötő szenvedélyét és a zene szeretetét, ami csak a képzőművészet világában válik igazán láthatóvá.
– A képzőművészet Cziffra Györgynek is szívügye volt – mesélte Balázs János, akivel a Hegyvidék Galériában találkoztunk.
– Az Antal–Lusztig-gyűjtemény zenei témájú alkotásokkal csatlakozott a Cziffra György Fesztiválhoz. Országszerte most is számos program várja az érdeklődőket, ön miért éppen ide látogatott el? – kérdeztük a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművészt, a Cziffra György Fesztivál művészeti vezetőjét.
– A sűrű programom ellenére igyekszem minden olyan rendezvényen részt venni, ami a Cziffra György Fesztiválhoz kapcsolódik. A Hegyvidék Galériával hosszú évek óta nagyon jól működő kapcsolatunk van, és a tizenkettedik kerület is fontos számunkra, hiszen innen indultunk tíz évvel ezelőtt.
– Mit gondol a kiállításról?
– Habár Cziffra György zeneművészként tevékenykedett, az alapítványa által iparművészeket, textilművészeket is támogatott – ezért is fontos számomra, hogy a róla elnevezett fesztiválon minden évben kiállításokat rendezzünk. Napjainkban, amikor szinte minden az online térhez kapcsolódik, különleges élményben lehet részünk itt: testközelből is átélhetjük azokat az érzéseket, amiket az alkotások közvetítenek.
– Zeneművészként milyen érzés látni és nem hallani a hangszereket?
– Megindító, hogy mennyire sokféleképpen viszonyulhatunk a művészethez. Egy zeneművész, aki állandóan a hangokkal dolgozik, mint például én, sokszor nem is veszi észre, milyen különleges világ a miénk. Megdöbbentő a felismerés, hogy mennyire testközeli a zenész és a hangszer kapcsolata. Itt van például Anna Margit műve: a hangszer az emberi test meghosszabbítása. Nem halljuk a zenét, a fülünkre nem hagyatkozhatunk. Ilyenkor valahogy felértékelődik a képzőművészet varázsa – zárta gondolatait Balázs János.
*
„Gyűjteni a szívünknek kedves dolgokat már gyerekkorban elvarázsolja az embert. A legtöbb gyermek átéli ennek izgalmát, azt a bizsergető érzést, amikor gyűjteményünk – legyen az bármi, szalvéta, bélyeg, képeslap – egy újabb darabbal gazdagodik. A mi gyűjteményünk olyan, ami másnak nincs. A magunk örömére gyűjtünk, de büszkén mutatjuk meg másoknak kitartó és elkötelezett gyűjtésünk eredményét. Antal Pétert is gyermekkorában varázsolta el a gyűjtés szenvedélye, amit először nagyapjával, Lusztig Sámuellel élt át” – fogalmazott a kiállítást megnyitó Fonti Krisztina hegyvidéki alpolgármester, aki az Antal-Lusztig-gyűjtemény történetét is felidézte.
Lusztig Sámuel Derecskén nőtt fel, majd az elemi iskola elvégzése után a paksi Jesiva iskola növendéke lett. Rabbinak tanult, de szülőföldjére visszatérve pékséget és fűszer-vegyeskereskedést nyitott. 1922-ben feleségül vette a vallásos zsidó családból származó Weinberger Jolánt, aki öt gyermekkel ajándékozta meg őt. Lusztig Sámuel a húszas-harmincas években műtermekbe és aukciókra járt, a gyűjtés hamar magával ragadta.
A békés időszakot a második világháború borzalmai váltották fel. Lusztig egy bécsi gyűjtőtáborba került; családja többi tagját az auschwitzi haláltáborba vitték, amit csak legidősebb lánya, Edit élt túl. 1955-ben Debrecenben megszületett Edit egyetlen gyermeke, Antal Péter. Lusztig Sámuel Debrecenbe költözött, trafikot nyitott. A nagypapa és az unoka közösen fedezték fel a műgyűjtés varázsát.
„A kollekció ma már több mint négyezer műtárgyból áll. Imponáló és elismerésre méltó munka van e gyűjtemény mögött, amelyért köszönettel tartozunk. Ez a negyedik alkalom, amikor is a legnagyobb hazai magánkollekció, a debreceni Antal–Lusztig-gyűjtemény anyagából mutathatunk be jelentős műveket – emelte ki az alpolgármester, aki arról is szólt, hogy a tárlatot több kísérőprogram színesíti. – A Hegyvidék Galéria ehhez a kiállításhoz kapcsolódóan is szervez művészetpedagógiai foglalkozásokat mind a családok, mind a kerületi óvodás és iskolás csoportok számára. Talán ez mutatja meg igazán, mennyire igaz a gyűjtemény hivatalos honlapján olvasható mondat: a művészet iránti vonzódás, »a gyűjtői akarat generációkat köt össze«.” 
*
„Ma beszédbe elegyedtem egy muzsikussal. Már vagy tíz éve együtt járunk a menzára. Végre teljesül rég óhajtott vágyam: tanítani fog zeneelméletre, s az ezzel összefüggő dolgokra. Nem tudom, honnan, de belém rögződött az érzés: lettem volna olyan muzsikus, mint festő, ha azt kezdtem volna el. Néha furcsa erejű hangok és képek keverednek bennem, de minthogy a zenéhez nem értek, a festésben transzponálom az egészet. Nagyon szeretnék annyira megtanulni, hogy legalább kis hangulatokat, zenei érzéseket lerögzíthessek” – olvasta fel Ámos Imre naplórészletét a tárlatot megnyitó Nagy T. Katalin művészettörténész, a kiállítás kurátora.
Köszöntőbeszédében elmondta, hogy a zene iránti vonzalom különösen nagy volt a Hegyvidék Galériában látható művek alkotói körében. A népdalokat nemcsak ismerték a festők, hanem gyakran dalra is fakadtak. „Barcsay Jenő, Vajda Lajos és Korniss Dezső az összejöveteleiken szerettek népdalokat énekelni. Barcsay és Korniss Erdélyből hozták a dalaikat, Vajda a magyar népdalokon kívül sok szerb népdalt is ismert” – tette hozzá Nagy T. Katalin, akivel a megnyitóünnepséget követően beszélgettünk.
– Az Antal–Lusztig-gyűjtemény több ezer darabból áll. Miért éppen ezeket az alkotásokat választotta a mostani kiállításhoz?
– Vannak itt olyan művek, amiken ténylegesen hangszerábrázolásokat látunk, és olyanok is helyet kaptak, amik zenei inspirációra születtek. „Ami az én szerény, Bartókkal, mármint a zenéjével való megismerkedésemet illeti, bizony már voltam vagy tizenkilenc éves, amikor egy házi hangversenyen az Allegro Barbarót hallottam, és olyan lázba hozott, hogy azóta is számos művem viseli e címet” – mondta Bálint Endre, akit az Allegro Barbaro ihletett. De a kortársak közül itt van például Nádler István, akiről köztudott, hogy zenére fest, míg Lakner László képén csendéletbe komponált hangszer jelenik meg. Nagyon érdekesek Ámos Imre rajzai, azokat is meglephetik, akik jól ismerik a munkásságát. Az „Egmontot hallgatom”, valamint a „Bach: V. Brandenburgi verseny” című tollrajzokról azt gondolhatják, hogy a művész csak absztrakt módon, tollal készített egy-egy vázlatot. Pedig Ámos tulajdonképpen a zenészek szabad szárnyalását mutatja meg, azt, hogy ők nincsenek a valóság elemeihez kötve. Ezek a művek nem azért kerültek Antal Péter gyűjteményébe, mert ő szándékosan zenei témákat szeretett volna a kollekciójába. Vajda Lajostól, Ámos Imrétől, Anna Margittól, Bálint Endrétől és Korniss Dezsőtől egyébként is átfogó, egész életművet lefedő anyaga van.
– Ámos Imre Ukrajnában készült vázlatfüzete szinte minden látogatót megérintett…
– A vázlat nagyon intim alkotás a művészek számára. Az elhurcolt Ámos Imrétől több füzet is megtalálható az Antal–Lusztig-gyűjteményben. A fogságban a zene segített neki a mindennapok elviselésében. Két rajz másolata a falon található, de itt van maga a füzet is, amely valóban mindenkinek megdobbantja a szívét.
– Márffy Ödön Egisto Tango olasz karmesterről készült portréját is elhozták a Hegyvidék Galériába. Mesélne erről az alkotásról?
– Ez az egyetlen a teremben, ami nem hangszerábrázolás vagy zenei inspiráció által készült. Bartók Béla műveiről azt mondták, nem aratnának nagy sikert a közönség körében. Tango azonban nagy tisztelője volt Bartóknak. Úgy hozta a sors, hogy az olasz karmestert meghívták a Magyar Állami Operaházba, ahol neki köszönhetően eljátszották A fából faragott királyfit, majd egy évvel később A kékszakállú herceg várát. A történet szerint Egisto Tango Olaszországban ismerte meg Márffy Ödönt, de az itt látható portré akkor készült, amikor a karmester Magyarországon járt.
– Június 1-jén zenés tárlatvezetéssel készülnek. Milyen érdekességek várják majd az érdeklődőket?
– Kiderül például, hogy a zene mennyire fontos volt a művészek számára. Kondor Béla autodidakta módon megtanult zongorázni, sőt, még templomi kisorgonája is volt. Hihetetlen történetek vannak arról, hogy Melocco Miklós szobrászművésszel egy kocsmában versenyeztek, ki tudna elfütyülni egy Bach-fúgát. Kondornak elképesztően jó memóriája és zenei érzéke volt, így könnyedén teljesítette a feladatot. A többperces előadásról hangfelvétel is készült.
Kallós Judit, a Hegyvidék Galéria vezetője szerint fontos, hogy a kiállított művek mögött meghúzódó gondolatokat is megismerje a közönség. „A május 10-én és június 1-jén 18 órakor kezdődő zenés tárlatvezetéseken a művészek zenéhez fűződő kapcsolatát mutatjuk be – mondta. – Nemcsak a felnőtteket, hanem a gyerekeket is sok szeretettel várjuk interaktív művészetpedagógiai foglalkozással.”
Boussebaa Mimi
A kiállítás június 3-ig, keddtől péntekig 10.00–18.00, szombaton 10.00–14.00 óráig látogatható a Hegyvidék Galériában (Királyhágó tér 10.).