Mi fán terem az ananász?

A címben feltett kérdés sokszor elhangzik a trópusokon, hogy az ottaniak felmérjék az okoskodó fehér ember jártasságát. Rossz válasz esetén kuncogás és jóvátehetetlen presztízszuhanás következik. Pedig könnyű a megoldás, hiszen az ananász az egyszikűek között a pázsitfüveink közvetlen rokonságába tartozik, azon belül a dísznövényként ismert broméliák családjának a tagja. Termése nem fán, hanem egy keskeny, szúrós levelekből álló tőrózsa közepén – több száz gyümölcs összeolvadásával – érik, amely akár több kilót is nyomhat.
Nálunk nyersen inkább a kisebb példányok elérhetők, ezeket rendszerint éretlen állapotban szedik le, ezért fogyasztás előtt érdemes akár hetekig melengetni. Ha a gyümölcs megpuhul és kellemes illatot áraszt, akkor felbonthatjuk. A pikkelyes héj és a torzs közötti lédús gyümölcshúst fogyasztjuk frissen, vagy édességekben, koktélban, ragukban, pizzán.Az ananász Dél-Amerikából származik. Neve a mai Brazília és Argentína határvidékén élő bennszülöttektől származik, a nanas a nyelvükön kitűnő gyümölcsöt jelent. Ezt igazolja, hogy gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban, emellett tartalmaz egy bromelin nevű enzimet, amely a fehérjék emésztését segíti, valamint természetes fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és immunerősítő anyag. További előnye, hogy még túladagolás esetén sem jellemzők a mellékhatások, viszont sajnos a feldolgozás során lebomlik, így már hiába keresnénk a konzervekben, hűtött termékekben.
Az első ananászok a Santa Maria fedélközében kerültek Európába, majd innen terjedtek el a világban. Ma főleg friss fogyasztásra és konzervipari felhasználásra termesztik. Utóbbi számára kifejezetten konzervdoboz alakú és méretű fajtákat is nemesítettek. Olykor ízletes „pálinkát” főznek belőle, vagy a különböző törzsek cukornádból erjesztett italait ízesítik vele.
A forró égövi ananász nevelésével otthon is megpróbálkozhatunk. Egy érett gyümölcs tetejéről vágjuk le a levélkoronát, úgy, hogy a legalsó levelek alatt még nagyjából egy centi maradjon. Szedjük le a sárga pikkelyeket, ezek valószínűleg úgyis csak berothadnának a gyökeresedés során. A torzsa megmaradó tengelyét tegyük homokkal kevert, jó vízáteresztő képességű földbe, egészen a levélrózsa aljáig. Tartsuk nedvesen a földet, és várjunk – a gyökeresedés lassú folyamat. Sokszor a levelek felfelé már növekszenek, de a talajban még nem történik semmi.
Az ananász szereti a fényt, a meleget és a párát, de nem kifejezetten vízigényes. Nyáron a szabadban is jól érzi magát, és tetszetős levélrózsát nevel. Jelenlegi klímánkon nem terem, de ezt a kijelentést a klímaváltozás még felülírhatja... Addig is érdemes kísérletet tenni egy-egy gyümölcs elfogyasztásával és az egzotikus hangulatot árasztó levélrozetta hajtatásával.

B.