Az MTK-ban pallérozódik a hegyvidéki labdarúgó

• Már kislányként is a foci volt a mindened?
• Igen, teljes mértékben! Játszótereken, óvodában, ahol csak lehetett, mindig fociztam a többi gyerekkel. És persze a bátyámmal is nagyon sokat játszottam. Voltak nyarak, amikor a napi menetrendem abból állt, hogy délután lementem a pályára, aztán egészen sötétedésig ott rúgtam a labdát. A szüleimnek szinte le kellett szedniük onnan, magamtól talán nem is mentem volna.
• Voltak más sportágak is az életedben?
• A foci mindig előnyt élvezett, nem gondolkodtam másban. Viszont a szüleim nem engedték, hogy ezt a sportágat űzzem, azt mondták, túl „fiús”, és egy lánynak veszélyes. Előtte dzsúdóztam, karatéztam, így aztán végül ki tudtam könyörögni, hogy engedjenek el az első fociedzésemre. Utána már nem akartak visszatartani, mert látták, mennyire fontos nekem.
• Mi fogott meg a fociban?
• Ez érdekes kérdés, és nem is tudom rá a pontos választ. Talán az, hogy a foci fontos kapocs volt a testvérem és köztem. Le akartam nyűgözni azzal, hogy labdarúgó vagyok.
• Mikor fordult komolyra a dolog?
• Nagyjából tízéves korom körül, amikor igazolt sportoló lettem. Legalább ennyire fontos volt számomra, hogy ebben az időszakban már az idősebb fiúk között játszhattam.
• Volt előtted családi példa? Focista rokon, vagy akár közös meccsnézés?
• Nemigen. Bár a bátyám focizott, és kijártunk a meccseire, de sajnos nem űzte komolyan a sportágat. Persze otthon már akkor is mindig megnéztük a nagyobb meccseket a tévében.
• Hogyan alakult a további karriered?
• Először fiúk között játszottam egyesületi szinten, nagyjából nyolcévesen. Egy idő után ez fizikálisan nagy hátrányt jelentett, így nem volt meg a kellő sikerélményem. Ezért elkezdtem komolyan azon gondolkodni, hogy vagy abbahagyom a játékot, és kipróbálok valami mást, vagy átigazolok egy lánycsapatba. Ez utóbbi nem tűnt egyszerűnek, mert abban az időben nagyon kevés volt a lehetőség, nem is találtunk semmit a környéken, ezért egy évre elmentem kosarazni. Anyukám viszont látta, hogy azt nem élvezem úgy, mint a focit, ezért felkereste a volt edzőmet, ajánljon egy egyesületet, ahová igazolhatnék. Így kerültem a Kelen SC-hez, amelyben nagyjából öt évet töltöttem. Egészen a mostani idényig, amit már az MTK színeiben kezdtem.
• Milyen poszton játszol?
• A középpályán. Van, amikor támadó, van, amikor védekező középpályás vagyok, de néha alakul úgy is, hogy csatár, vagy akár belső védő.
• Mit gondolsz, mi a legfontosabb különbség a férfi- és a női foci között?
• A legfontosabb egyértelműen a biológia, vagyis a fizikai adottság, a férfiak gyorsabbak, erősebbek. Azonban mivel a női labdarúgás lassúbb, ezért nálunk talán jobban előtérbe kerülnek a taktikai elemek, a játék finomságai, a trükkök. Utóbbiakra több a hely, az idő, úgyhogy sokszor sokkal szebb dolgokat lehet látni a női meccseken, mint a férfiaknál.
• Van példaképed, kedvenc játékosod, csapatod?
• Tudom, hogy ez egy kicsit furcsa, de nincs példaképem, legalábbis a játékosok között. Viszont nagyon szeretem a brazil focit, tetszik benne a játékosság és a könnyedség. Az a játék közel áll hozzám, és törekszem is arra, hogy én is képes legyek valami hasonlóra.
• Az osztálytársaid, a barátaid mit szólnak hozzá, hogy versenyszerűen focizol?
• Az biztos, hogy aki nem ismer, és kiderül, mit csinálok, megdöbben. Vannak olyanok is, akik picit lenézően nyilatkoznak a női fociról, de ha meg tudom mutatni, hogy egy lány igenis helyt tud állni a fiúk között, mindig megváltozik a véleményük.
• Hogyan tud támogatni az iskolád a sportolásban?
• Szerencsésnek mondhatom magam, mert a tanáraim tekintettel vannak arra, hogy versenyszerűen sportolok. Ha esetleg meccs miatt ki kell hagynom egy napot az iskolából, vagy nem tudok rendesen felkészülni egy órára, azt elfogadják, amiért rettentő hálás vagyok nekik. Természetesen mindent megteszek, hogy ez minél kevesebbszer forduljon elő, és a sportolás ne menjen a tanulás rovására.
• Mik az eddigi legjobb eredményeid?
• Több meghatározó bajnokságban értem el dobogós helyezést a csapataimmal, ezekre kivétel nélkül jó szívvel gondolok. Egyénileg pedig leginkább arra vagyok büszke, hogy a téli felkészülést a felnőttek között csináltam végig az MTK-ban. Ráadásul gólt is tudtam szerezni egy szerb csapat elleni edzőmeccsen, aminek különösen örültem.
• Milyen terveid vannak a focival?
• Kimondott célom nincs, az viszont biztos, hogy addig szeretnék focizni, amíg csak lehet. Azért a tanulás mellett jó lenne majd külföldön játszani, persze csak azután, hogy elvégeztem a gimnáziumot.

sm.