Szemezni tanultak a hegyvidéki hobbikertészek

Amikor januárban Kosztka Ernő, a Magyar Kertépítők Országos Szövetségének elnöke nagy sikerű metszési bemutatót tartott a Hegyvidéki Kulturális Szalonban, már felmerült, hogy a helyi hobbikertészek szívesen elsajátítanák az oltás és a szemzés fortélyait is. Egyik sem ördöngösség – nyugtatott meg minden érdeklődőt a faápolási szakember, sőt még Bálint gazda legendás késeire sincs szükség a sikerhez. Kora tavasszal a két művelet közül inkább a szemzést végezzük, de a mostani bemutatón mindkét technikáról szó esett.
Az oltás és a szemzés is vegetatív szaporításnak számít, azaz a két szülő jó és rossz tulajdonságait is öröklik az utódok. A generatív szaporításra hétköznapi példa, amikor a legnagyobb, legszebb diókat választjuk ki és ültetjük el abban a reményben, hogy évtizedek múltán értékes fává növekszenek majd és nagy terméseket érlelnek. Jó módszer ez, csak kockázatos és kicsit lassú.
Ezzel szemben a vegetatív szaporításnál „százszázalékos adatátvitel” van, hiszen a szülő teljes genetikai állományát átültetjük. Egy már ismert és kedvező tulajdonságokkal rendelkező alanyról le lehet szaporítani akár több száz utódot. Ráadásul ezek mindegyike teljesen egyforma genetikai állományú lesz.Gyümölcsfákban gondolkodva hatalmas előny, hogy azonos időben tudjuk megfőzni a lekvárt, vagy elkészíteni a pálinka-alapanyagot, mert minden fa – ikertestvérként – egyszerre érleli be gyümölcseit. További előnye az oltásnak, szemzésnek, hogy egyetlen alanyra több fajta is rávihető, így egy kicsike előkertben is teremhet piros, sárga és zöld alma egyetlen törzsön. Vagy egy ellenálló törzsön kaphat helyet egy bő termő, édes cseresznye és a megporzója is, amely például lehet a cigánymeggy.
A szemzés és az oltás nem alkalmazható korlátok nélkül, csak egy növénycsaládon belül működőképes, azaz a cseresznye és a meggy oltható egymásra, az alma, körte és birs keresztbe oltható, vagy mandulába, mésztűrő keserűmandulába oltható az őszibarack, valamint a kajszi- és a szilvafajták olthatók mirobalán (fosóka) szilvaalanyba. Az alanyok kiválasztásánál mindig a talajadottságokhoz kell igazodni. A hegyvidéki meszes talajokban a cigánymeggy és a fosóka mindenütt szépen fejlődik, ezek nagyon megfelelnek alanynak.
Az oltáshoz, szemzéshez olyan nemes vesszőkre van szükség, amiken hajtórügyek találhatók, nem pedig virágrügyek. Ilyenekhez úgy juthatunk, hogy az előző évben kicsit „belemetszünk” a kiszemelt fába, amely a visszavágás hatására erősen hajtani kezd. A friss hajtásokat nyugalmi állapotban – azaz január végén, február elején – kell leszedni, és a lehető leggyorsabban, de már a nedvkeringés megindulása után felhasználni. A közbenső heteket a vesszők pincében, hűtőben (0-2 °C között) vészelhetik át. A leggyorsabb sebgyógyulásra akkor számíthatunk, amikor a fa tavasszal robbanásszerűen hajtani kezd.
A kézben oltás faiskolákban jellemző eljárás, ezzel a módszerrel ritkán találkozik egy hobbikertész. Sokkal elterjedtebb a helyben oltás, amikor ott kell elvégezni az oltást, ahol az alany kihajtott. Ha az alany és a nemes azonos vastagságú, akkor párosítást végzünk, ami lehet ferde lapos vagy angolnyelves. Rendszerint azonban az alany sokkal vastagabb a nemesnél, ilyenkor az oltás a héj alá történik. Azért oda, mert ott van a kallusz (osztódó- vagy hegszövet), ahol össze tud forrni a két élő növényi rész. Az ilyen oltás esetén héj alá oltás vagy kecskelábékezés alkalmazható.Vastag alany esetén akár több oltás is elvégezhető egy időben, de ha nem maradnak az alanyon „szívóágak”, akkor nem, vagy lassan indul meg a nedvesség és a fotoszintézis során keletkező tápanyagok áramlása. A nedvkeringés azért is fontos, hogy az alany – kertész zsargonban – „adja a héját”, ami azt jelenti, hogy a „T” alakú bemetszés elvégzése után a szemzőkés fokával könnyen fel lehessen hajtani a vékony és rugalmas héjat. Ha nem „adja a héját”, akkor nem érdemes erőltetni, mert csak sérüléseket okozunk a fának. Ilyenkor jobb várni egy-két hetet, majd újra próbálkozni.
Az oltás elvégzése után speciális, rugalmas kötözőanyaggal kell rögzíteni azt. A fixálás mellett a kötözéssel a levegőtől, ezáltal a fertőzésektől is elzárjuk a friss sebfelületeket. Kiegészítésképpen valamilyen természetes, méhviasz alapú anyagot érdemes választani, és azzal bőségesen bekenni a seb környékét.
A kalluszosodás megindulása az oltás helyének vastagodását idézi elő, amit a rugalmas kötöző követni tud egészen addig, amíg a friss hegszövet el nem zárja az érzékeny felületeket. Ettől kezdve már nem kell tartani a bakteriális vagy vírusfertőzésektől, netán a gombák megtelepedésétől, eltávolítható a kötöző.
Az oltás, szemzés gyakorlására a legtöbb kertben a hobbikertészek rendelkezésére állnak a vadon kikelő sarjak vagy magoncok. Ezeket kár lenne kiirtani, de mivel nem várhatunk tőlük értékes termést, szinte kínálkozik az alkalom az oltás, szemzés gyakorlására, amire tökéletesen megfelelnek. Így a kertész kedve szerint beszemezgetheti, beoltogathatja ezeket a környékből származó nemes gyümölcsfák szemeivel. A legrosszabb, ami történhet, hogy a következő évben – a tapasztalatokból tanulva – újabb kísérletet kell tenni az adott husánggal.

(Barta)