Március 15-e a mi magyar mitológiánk
A Hegyvidék közbiztonságáért és a közösségek építéséért tett erőfeszítésekért, a kimagasló sport- és edzői teljesítményekért, valamint a helytörténeti gyűjtemény pályázatára beküldött kiváló munkákért adott át díjakat az önkormányzat március 15-én, nemzeti ünnepünk alkalmából. A Hegyvidéki Kulturális Szalonban tartott megemlékezésen Pokorni Zoltán polgármester mondott ünnepi beszédet.
Miért pont március 15-én ünnepeljük az 1848-as forradalmat és az azt követő szabadságharcot? – tette fel a szokatlan kérdést Pokorni Zoltán a Hegyvidéki Önkormányzat idei megemlékezésén. Ünnepelhetnénk március 23-án is – folytatta a gondolatot –, mivel hosszú idő után ekkor alakult újra független magyar kormány. Április 14-e, amikor az országgyűlés elfogadta a Függetlenségi nyilatkozatot, szintén lehetne piros betűs nap, vagy április 11-e, amikor az uralkodó szentesítette az „áprilisi törvényeket” – ez az a törvénycsomag, amely letette a polgári Magyarország alapjait. A dualizmus idején, amikor már lehetett ünnepelni ’48-at, április 11-e lett a nemzeti ünnepünk. Így volt ez egészen 1927-ig, ekkor vált március 15-e ünnepnappá.
„A nemzeti kormány létrejöttéhez, a nemzeti függetlenség deklarálásához vagy a polgári Magyarország jogi alapjainak születéséhez képest március 15-én nem nagyon történt más, mint egy nagy hatású tüntetés” – mondta a polgármester, hozzátéve: kollektív emlékezetünkben a történelem jelentős fordulatai nem jogi aktusokhoz, hanem átélhető, látványos gesztusokhoz kapcsolódnak. Példaként hozta fel, hogy a huszadik század nagy fordulópontja, a hidegháború vége sem a Helsinki-csúcshoz, vagy a Reagan–Gorbacsov-találkozóhoz kötődik, hanem a berlini fal lebontásához. A hazai rendszerváltáskor sokkal erősebb gesztus volt a páneurópai piknik, mint bármelyik jogi történés. Ugyanígy a magyar emlékezetben a cenzúra eltörlése, a sajtószabadság nem az 1848. áprilisi törvények XVIII. törvénycikkét idézik fel, hanem Landerer és Heckenast nyomdagépének lefoglalását.
„Március 15-e, majd az azt követő másfél év rengeteg ilyen gesztust hozott létre, és őrizzük az emlékezetünkben ezeket. Ez a mi magyar mitológiánk, ez alapján tájékozódunk a világban, s tudjuk, kik a jók és a rosszak, kik a hősök és az árulók. Amikor a politikáról, közügyekről gondolkodunk, a mintáink ebből az időszakból jönnek” – fejtegette Pokorni Zoltán, kitérve arra is, hogy hosszú teoretikus vitákat lehet folytatni arról, jó-e a forradalom.
Ő maga sokkal szívesebben vágyna „olyan unalmas országok történelmére, amelyek el tudták kerülni a forradalmat, mert szót tudtak érteni egymással a fent és lent lévők, meg tudtak állapodni, így jutottak előrébb, szemben azokkal, akiknek vérrel, halállal kellett bármit is kikényszeríteni”. Nálunk azonban más a helyzet, hiszen – mint fogalmazott – 1848-ban és 1956-ban nemcsak forradalom, hanem egy idegen, elnyomó hatalom elleni lázadás, szabadságharc is volt. Saját önrendelkezésünk, nemzeti alkotmányosságunk, függetlenségünk céljai miatt kellett véres eszközökhöz nyúlni.
„Azt gondolom, joggal ünnepelhetjük a forradalom napját, még akkor is, ha számos vitakérdést vet fel. Hasznos, szükséges és büszkeségre okot adó ez a nap. Helyes, hogy ezen a napon osztjuk ki a kitüntetéseket azoknak, akiket meg akarunk becsülni” – zárta ünnepi gondolatait a polgármester, aki elsőként a Hegyvidék Közbiztonságáért Díjat adta át Sztanyó István rendőr alezredessel, a XII. kerületi rendőrkapitányság vezetőjével, valamint Veres Péter tűzoltó ezredessel, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Észak-budai Katasztrófavédelmi Kirendeltségének vezetőjével. Az elismerésben az idén Marsiczki Péter Viktor rendőr törzszászlós, a XII. kerületi rendőrkapitányság rendészeti osztályának szolgálatirányító parancsnoka és Váradi Roland tűzoltó főhadnagy, az észak-budai katasztrófavédelmi kirendeltség rajparancsnoka részesült.
A Hegyvidéki Közösségépítő Díjakat Pokorni Zoltán Fonti Krisztina alpolgármesterrel közösen adta át a XII. kerületben kiemelkedő közösségszervező tevékenységet végző embereknek. Egyikük dr. Sepp Csaba hegyvidéki gyermekorvos, az I. és XII. kerület házi gyermekorvos-szakfelügyelő főorvosa, aki több éve vezeti a XII. kerületi orvosok tájékoztatására és a szakmai közösség építésére megalapított Orvosklubot. A másik kitüntetett Tamáska Jánosné népművelő, magyar nyelv és irodalom szakos pedagógus, a Hegyvidéki Kulturális Szalonban működő Irodalmi Szalon alapítója.
A „XII. kerület Sportjáért 2022” pályázat díjait Pokorni Zoltán, Fonti Krisztina és Móczán Mónika, a Hegyvidéki Szabadidősport Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója adta át az ünnepségen, két kategóriában. A kiváló sport- és tanulmányi eredményeket elérő XII. kerületi diákok közül Edelényi Noémi (sportága: akrobatikus fitnesz), Fekete Petra Anna (akrobatikus rock and roll), Irmes Rozália Regina (vízilabda), Juhász Emília (vitorlázás), Juhász András Sámuel (vitorlázás), Karcsics Boglárka Sára (akrobatikus rock and roll), Mikes Janka (tájfutás), Piry Péter (karate), Storcz-Nagy Réka (kerékpár), Szabó Panna (taekwondo), Taksonyi Blanka (szinkronúszás), Tóth Viktória Lilla (sportmászás) és Varró Eszter (vízilabda) kapott elismerést. Szintén díjat vehetett át a XII. kerület sportjáért kiemelkedően sokat dolgozó Kisvölcsey Ákos Bence tájfutóedző, valamint Kollárné dr. Ogonovszky Helga, a Testnevelési és Sporttudományi Egyetem gyakorlóiskolájának testnevelője, az egyetem mentortanára.
A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény 1848-as pályázatára az óvodások csákókat és pártákat, míg az általános iskolák tanulói esszéket küldhettek be. Pokorni Zoltán és Fonti Krisztina Földváry Gergellyel, a gyűjtemény szakmai felelősével és Tüske Tamás helytörténeti kutatóval közösen ajándékcsomaggal jutalmazták a legszebb csákót készítő gyerekeket és felkészítő pedagógusaikat a Zugligeti Óvodából (I. hely), a KIMBI Óvodából (II. hely) és a Mackós Óvodából (III. hely). A Mackósba és a Zugligetibe járó óvodások közül többen különdíjat vehettek át. Legszebb pártáikkal I. helyezést értek el a Bíró Utcai Református Óvodába és a KIMBI-be járó gyerekek, míg a Táltos Óvoda Csikó tagóvodájának csapata II., a Süni és a Mackós óvodásai pedig megosztott III. helyezést érdemeltek ki alkotásaikért. A Süniből és a Városmajori Óvodákból néhányan különdíjat is kaptak.
Az esszéíró pályázaton első helyezett lett Makausz Gyula Márton (Tamási Áron iskola) és Rádi Bertalan Mátyás (Nyitott Világ Fejlesztő Iskola). Második helyen végzett Erdei-Király Dániel (Németvölgyi) és Székely Lázár Attila (Zugligeti), harmadik helyezést ért el Máthé-Mózes Emma (Zugligeti). Különdíjasok: Erdélyi Zoltán (Zugligeti), Kardos-Szöllősy Adél (Németvölgyi) és Herboly Fanni (Zugligeti).
A Hegyvidéki Önkormányzat március 15-i megemlékezése a Gesztenyés kertben ért véget, a ’48-as emlékoszlopnál a hegyvidéki intézmények, nemzetiségek, pártszervezetek, egyházközségek, kulturális és hagyományőrző közösségek képviselői helyezték el koszorúikat. Az önkormányzat nevében Pokorni Zoltán és Fonti Krisztina rótta le tiszteletét.
sz.