A zöld Hegyvidék nagy vonzerő
„A Hegyvidék nagy értéke az összefüggő erdő és a számtalan zöld terület. A felméréseink is azt igazolják, hogy az itt élők különösen büszkék a kerület zöldjére és a Normafára” – vezette fel az Urbanisztikai beszélgetések című programsorozat legutóbbi, a zöld területekkel és a fenntarthatósággal foglalkozó rendezvényét a házigazda, Kocsis János Balázs, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke.
A moderátor szerint a zöld Hegyvidék vonzereje egyben veszélyt is jelent, mivel emiatt időnként a túlhasználat jelei mutatkoznak. Hozzátette, hogy a XII. kerület alsó, sűrűn beépített részén a két nagy parkon, a Városmajoron és a Gesztenyés kerten kívül csak kis „zöld foltok” fordulnak elő. Egyes utcákban egyáltalán nincsenek fák, csupán dézsás növények, amik ugyan segítséget jelentenek, de nem oldják meg a nyaranta erőteljesen érvényesülő hőszigethatás problémáját.
„Tíz évvel ezelőtt vettük át a Pilisi Parkerdőtől a Normafa kezelését. Ez idő alatt annyit gyarapodott az erdő, mintha elültettünk volna kétszázötvenezer fát” – mondta Pokorni Zoltán polgármester, aki szerint a Normafával kapcsolatban az az önkormányzat egyik legfontosabb feladata, hogy Zugligettől Budakesziig minél inkább „széthúzza a használatot”, valamint elkülönítse a használati módokat. A környék rendbetételének részeként már elbontották a nem oda való épületeket, és több tízezer köbméternyi sittet hordtak ki az erdőből.
A kerület sűrűn lakott részeinek zöldítése nehezen halad, a közműcégek ugyanis olyan nagy védőtávolságot írnak elő, ami nem teszi lehetővé az újabb fák ültetését, csak dézsás növények kihelyezését – reagált a házigazda problémafelvetésére Pokorni Zoltán. A polgármester arról is beszélt, hogy a hegyvidéki lakóterületeken kötelezően előírt minimum 65%-os zöld területi arány fővárosi viszonylatban kifejezetten szigorúnak mondható. Magasabb, mint néhány budapesti közparkra vonatkozó előírás.
„A Hegyvidék szén-dioxid-kibocsátásának 40%-a a háztartási fűtésre vezethető vissza. Ezt legalább 50%-kal kellene csökkenteni” – hívta fel a figyelmet a fenntartható életmód és az energiahatékonyság összefüggései kapcsán Pálvölgyi Tamás egyetemi docens, hozzátéve: egy átlagos családi házban nyolc év alatt megtérül egy 50%-os energiamegtakarítással járó beruházás.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víz- és Környezetpolitikai Tanszékének vezetője szerint egy önkormányzatnak nincs elég forrása ahhoz, hogy kellő mértékben támogatást nyújtson a lakosság energetikai beruházásaihoz, ugyanakkor tanácsadó szerepet tölthet be, elősegítve azt, hogy a legoptimálisabb beruházások valósuljanak meg a lakóépületekben. Sok esetben ugyanis nem olyan fejlesztésekre költenek pénzt az emberek, amik a legtöbb energiamegtakarítást eredményeznék.
Pálvölgyi Tamás arról is szólt, hogy a világban számtalan „okos város” célozta meg a hatékonyabb energiafelhasználást. Példaként hozta fel azt a koppenhágai kezdeményezést, aminek a keretében a helyi áramszolgáltató határozza meg, hogy a nap mely szakában működjenek bizonyos háztartási berendezések, cserébe viszont a lakók olcsóbban juthatnak áramhoz.
„Okos városok nincsenek okos emberek nélkül” – kapcsolódott az előtte szólóhoz Dékány Anett, a 8G Energy Holding Kft. ügyvezető igazgatója. Szerinte az emberek előbb döntenek egy energiahatékonysági beruházás megvalósítása mellett, ha pontos számításokat kapnak annak megtérüléséről. A napelemekkel kapcsolatban megjegyezte, nem lehet minden háztetőre fotovoltaikus rendszert telepíteni, ezért energiaközösségek, közösségi napelemparkok megvalósításában látja a megoldást. Utóbbiak akár az otthonainktól távolabb, barna mezős területeken is megépülhetnek.
A beszélgetésen szó esett a klímaváltozás miatt egyre gyakoribbá váló villámárvizekről is. Rózsa Zoltán, a Hegyvidéki Zöld Iroda vezetője elmondta, ma már nem az a cél, hogy minél gyorsabban a Dunába irányítsák a csapadékvizet, hanem az, hogy helyben tartsák, mivel a csatornahálózat nem alkalmas arra, hogy elvezesse a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű esővizet. Pokorni Zoltán polgármester megjegyezte, hogy a probléma kezelése érdekében zöld tetők, valamint ciszternák, szikkasztók építését ösztönzi az önkormányzat.
„Meg kell találni a jó szándék útját. A szemléletformálást a gyerekeknél kell kezdeni, akár az iskolakert-programokkal, hogy aztán ők mutassanak jó példát otthon a szüleiknek” – mondta Balogh Péter István tájépítész. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Kert- és Szabadtértervezési Tanszékének tanára arra is kitért, hogy klímaadaptív, azaz a klímaváltozáshoz alkalmazkodó megoldásokra van szükség, amik nem mindig igazodnak az online közösségi tereket éppen uraló véleményekhez, de fenntarthatók.
Rózsa Zoltán a hegyvidéki méhlegelőket hozta fel példaként. Ezek kapcsán kommunikációs munkára volt szükség, hogy az emberek megértsék: hogyan szolgálja a beporzókat és a természet sokszínűségének megőrzését, ha ritkábban kaszálnak bizonyos zöld területeket.
n.