A légytől a Pokol-szárnyig – Rófusz Ferenccel
Hogyan változtatta meg egy apró rovarról szóló néhány perces animációs film a készítője életét? Rófusz Ferenc Oscar-díjas alkotásáról, A légyről, a megvalósítás nehézségeiről, elköltözésről és visszatérésről is mesélt előadásában a Szalonegyetem vendégeinek.
Honnan, hova, merre, meddig? – Rófusz Ferenc Kossuth-díjas, Magyar Szent István-renddel és Oscar-díjjal elismert filmrendező, a Hegyvidék díszpolgára ezzel a címmel tartott előadást a Hegyvidéki Kulturális Szalon Szalonegyetem című programsorozatának legutóbbi vendégeként. Elkísérte őt felesége, Hajdú Zsófia, továbbá tiszteletét tette az eseményen Lázár Zsuzsa iparművész, a Budai Rajziskola intézményvezetője, valamint Piros Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő is. Köszöntőjében Menyhárt Éva, a szalon vezetője megemlékezett Rófusz Ferenc pályafutásának mérföldköveiről és az alkotó legrangosabb kitüntetéseiről.
A rendező először egy diasorozatot vetített le a szép számú közönségnek élete legfontosabb epizódjairól: a Pannónia Filmstúdióban eltöltött évekről, az Oscar-díjról, a kanadai karrierről, magánéletéről, a szeretteiről. Mély beleéléssel és humorral idézte fel pályafutásának hol felemelő, hol komikus történéseit, valamint meglepetéssel is szolgált: több alkotását is levetítette az egybegyűlteknek.
Elsőként A légy következett, a film, ami megváltoztatta az életét. Elárulta, hogy a Pink Floyd egyik lemezének zörejeffektje adta számára az ötletet. A Pannónia Filmstúdió művészeti tanácsa eleinte nem lelkesedett a filmtervért, szerencsére azonban Hankiss Elemér, a stúdió dramaturgja felkarolta azt. Pedig nem volt kis vállalkozás…
Az úgynevezett háttéranimációs megvalósítás, az, hogy Rófusz a légy szemébe helyezte a szubjektív kamerát, jelentősen megnehezítette a stáb dolgát. Két évbe telt a mintegy négyezer rajz elkészítése, amiből összeállt a néhány perces film. Ezután az a kérdés okozott fejtörést az alkotócsapatnak, hogyan lehetne imitálni hitelesen egy légy zümmögését. Végül Langer Ede vállalkozott arra, hogy a rovar hangját utánozza, az eredmény pedig igencsak meggyőző lett.
Az alkotást az Ottawai Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon mutatták be, és átütő sikert aratott: a közönség üdvrivalgásban tört ki. Bill Littlejohn, a Disney híres animátora személyesen gratulált Rófusznak, és meghívta őt Los Angelesbe.
A történet folytatása jól jellemzi az akkori időszakot: hiába jelölték a filmet Oscar-díjra az animációs rövidfilmek kategóriájában, Rófusz Ferencet nem engedték ki a gálára, mondván, úgyis esélytelen két kanadai vetélytársával szemben. A kulturális irányítás azonban még ezt is tudta fokozni: Dósai István, a Hungarofilm igazgatója kiutazhatott a díjátadóra, így Rófusz helyett ő vette át a szobrocskát Alan Arkin és Margot Kidder műsorvezetőktől. A közönség egy pillanatig azt hitte, maga a rendező sétál fel a színpadra, Bill Littlejohn meg is jegyezte tréfásan: „Ez nem is a Ferenc…”
Rófusz végül a rádióból tudta meg, hogy ő nyert. Ahogy fogalmazott, abban a pillanatban ő volt egyszerre a legboldogabb és a legcsalódottabb ember a földkerekségen.
Két hónappal később azért csak kijutott a tengerentúlra, ahol megtapasztalta, milyen is az, ha piaci alapon működik a filmipar. Nem akart azonban disszidálni, bízott abban, hogy az Oscar-díj után Magyarországon is lesz lehetősége a bizonyításra. Ehhez képest eleinte több ígéretes filmtervét is elutasították. Következő munkái a Holtpont (1982) és a Gravitáció (1984) című animációs rövidfilmek voltak – ezt a kettőt is megtekinthette a szalon közönsége.
Miután Rófusz megtudta, hogy a Koncertirodán keresztül disszidálás nélkül is mehet külföldre dolgozni, az NSZK-ban vállalt munkát, 1988-ban pedig elfogadta a Nelvana animációs vállalat invitálását, és családjával együtt Kanadába költözött. Meg is találta a számítását, idővel saját stúdiót alapított, de 2001-ben végül hazahúzta a szíve.
Rófusz Ferenc két későbbi filmjét is levetítette a Szalonegyetemen. A Ticket címet viselő, megrázó mű tíz percben foglalja össze egy ember életét az anyaméhtől a koporsóig. Az utolsó vacsora pedig Leonardo da Vinci híres freskóját kelti életre.
A 2022-es, nagyszabású budapesti Hieronymus Bosch-kiállításhoz kapcsolódóan Rófusz Ferenc „életet lehelt” a németalföldi festő Földi gyönyörök kertje című triptichonjának Pokol-szárnyába is. A végeredmény ez esetben is lenyűgöző lett, ahogy arról az előadás résztvevői szintén meggyőződhettek.
Zárásként a rendező anekdotázgatott egy kicsit, utána pedig a jelenlévők rendelkezésére állt. Még azt is megengedte nekik, hogy kézbe vegyék azt a bizonyos aranyszobrocskát…
W. Á.