Szakmai díjat kapott a hegyvidéki szociális munkás

• Csak nagyon röviden: mi a dolga a szociális munkásnak?
• Ez nagyon összetett feladat, de a lényeg, hogy a szociális munkás az alapellátásban a saját elhatározásából jelentkező, vagy jelzés útján a szolgálattal – nálunk, a XII. kerületben a Hegyvidéki Családsegítő és Gyermekjóléti Központ család- és gyermekjóléti csoportjával – kapcsolatba kerülő emberekkel foglalkozik. Minden „eset” különbözik még a hozzá hasonlótól is. Nincs két egyforma szociális, mentális nehézséggel küzdő, hátrányos helyzetű, álláskereső, bántalmazott, szenvedélybeteg, pszichiátriai érintett, fogyatékkal élő, magányos, kapcsolati konfliktusokkal küzdő család vagy egyén. Tizennégy fős teamünk családsegítői ezeket a problémákat klienseink együttműködésével segíti megoldani, átérezve a nehézségeiket. Időnként bevonjuk munkánkba intézményünk másik öt csoportjának munkatársait is. Szerencsére egyre javul a szociális munka, a családsegítő munkakör megítélése. Ugyanakkor sokak számára még mindig azt jelenti, hogy kizárólag anyagilag rossz helyzetben lévő, hátrányos társadalmi helyzetű, gyerekes családokkal foglalkozunk. Ma már nem erről van szó! Intézményünk klienseinek 60-70%-a jó anyagi körülmények között él.
• Hogyan talált rá erre a hivatásra?
• Másoddiplomás képzést keresve 1989-ben jelentkeztem az ELTE szociológus–szociálpolitikus szakirányára. Úgy éreztem, ez felel meg leginkább annak, hogy olyan átfogó, több irányból közelítő segítő szakmám legyen, amilyent mindig is szerettem volna. A rendszerváltás idején különösen fontossá vált a segítő háló kialakítása. Nem bántam meg, szeretem ezt a munkát. A képzés második évében a XV. kerületi Családsegítő Szolgálatnál végeztem a terepgyakorlatomat. Tereptanárom Jobbágy Mária volt, aki a gyakorlat végén felajánlotta, hogy menjek hozzájuk dolgozni. Így 1991 óta vagyok szociális munkás, családsegítő. 1994-től dolgozom itt, a XII. kerületi intézményben, amelyet néhány éve Hegyvidéki Családsegítő és Gyermekjóléti Központnak hívnak.
• Az ELTE TáTK Kari Tanácsa minden évben elismeri a legkiválóbb oktatói, kutatói és oktatástámogató eredményeket. Ön a szociális munkások gyakorlati képzéséért járó Ohly Éva-díjat vehette át. Pontosan mit takar ez a munka?
• Az ELTE-hallgatók a képzésük harmadik évében egy félévet terepgyakorlattal töltenek. Lehetőséget kapnak arra, hogy a tereptanárral különböző társadalmi problémájú emberekkel találkozzanak. Részt vesznek első interjún, segítő beszélgetésen – a coaching módszerhez hasonlóan –, megfigyelhetik a kapcsolati nehézségek oldásának folyamatát, az anyagi, egészségügyi problémák következményeinek kezelését, a krízisintervenciót. Megismerik a különböző segítő módszereket, az együttműködés lehetőségeit más szakterületű kollégákkal. Megtapasztalják, hogyan működik együtt a családsegítő a pszichológus, esetmenedzser, iskolai segítő, adósságkezelő, jogász végzettségű szakemberekkel egy-egy eset kezelésekor. Bekapcsolódnak a klienseink igényeire reflektáló csoportjainkba, klubjainkba. Fontos része a gyakorlatnak, hogy a hallgatók fel tudják dolgozni a sokszor érzelmileg és intellektuálisan is nagyon megterhelő esetkezeléseket. Ezért sokat beszélgetünk, és ezzel párhuzamosan az egyetem terepgyakorlatot kísérő szemináriumot is biztosít számukra.
• Mióta foglalkozik az oktatással?
• Már 1992-ben fogadtam harmadéves terephallgatót az ELTE időközben elinduló szociális munkás nappali tagozatáról. Azóta folyamatosan vállalok felsőfokú képzésben tanuló terephallgatókat, elsősorban az ELTE-ről. Ohly Éva tanított ott, ő volt a terepgyakorlatok koordinátora. Sokat tett a szakma alapjainak és a képzés magas színvonalának kialakításáért, érzékenysége és támogatása számomra is fontos volt. Nagyon örülök, hogy az idén alapított díjat róla nevezték el, és büszke vagyok rá, hogy megkaphattam. Bármelyik foglalkozás esetében fontos, hogy a még iskolába járókat a gyakorlati szakemberek bevezessék a szakmába, átadják nekik a tapasztalataikat, a megküzdési stratégiáikat, úgy, hogy közben legyenek nyitottak az új generáció szempontjaira és a körülmények alakulására. Változó, sok stresszel járó világunkban ez különösen fontos a segítő szakmákban.
• Az Ohly Éva-díjat megelőzően más elismerésekben is részesült.
• Szociális munkás, családsegítő munkám elismeréseként 2011-ben kaptam meg a Zalabai Gábor-díjat. Nagyon megtisztelő volt, bár úgy gondolom, sok kolléga van, aki szintén megérdemelné ezt a kitüntetést. Az Ohly Éva-díjat a tereptanári munkám miatt vehettem át, ami szintén nagy meglepetés volt. Ezek előtt, 2009-ben kaptam meg a Hegyvidék Szociális Ellátásáért Díjat.
• Hogyan látja a szakma jövőjét, milyen új kihívások állnak önök előtt?
• Sajnos ezekből nincs hiány. Csak címszavakban a legfontosabbak: az állandóan változó világ, a COVID miatti kollektív társadalmi krízis, aminek a hatása még most is érződik, a háborúk és a fenyegetettség, összességében ezek hatása a családokra, a kapcsolatokra, a gyerekekre.
• Lesz elég szakember, hogy ezekkel a kihívásokkal meg lehessen birkózni?
• Remélem, igen. A kilencvenes években még a terephallgatók nagy része sem tudta, mi az a szociális munka, és sokan azért kezdtek el járni ezekre a szakokra, mert nem vették fel a pszichológiára, a szociológiára. Azt tapasztalom, hogy ez már rég megváltozott: a hallgatók tudatosan, elkötelezetten választják a szociális munkás szakot, mivel ott széles körű elméleti tudást és gyakorlatközpontú képzést kapnak. Úgyhogy nem aggódom, lesz elég szakemberünk, aki valós válaszokat tud adni a társadalmi és egyéni problémákra.

sm.

A Hegyvidéki Családsegítő és Gyermekjóléti Központ címe: Szarvas Gábor út 8/c. Telefonszáma: +36-1/319-9301, +36-1/319-9299. Honlapcíme: cssk12ker.hu