Keserű, mégis szeretjük!
A komlóról mindenkinek a sör jut az eszébe. A növény hosszú hajtásai itt tekeregnek közöttünk, talán már honfoglaló eleink előtt megérkeztek, hogy aztán meghódítsák előbb a kontinens apátságait, később pedig a sörgyárakat.
Nem kell többé irigykednünk a bajorokra, akiknél októberben a sör körül forog minden, mert immár a Hegyvidéknek is van saját sörfesztiválja. Talán még nem olyan nagy és híres, de legalább annyira kellemes, keserű és habos, és ugyanúgy alkalmat teremt a baráti beszélgetésekre. Ráadásul a Városháza térről kényelmesen haza lehet sétálni.
A nyári estéken hidegen csapolt ital és a párás falú söröskorsók felett, láthatatlanul és ismeretlenül, mindent a komló határoz meg. Ez a növény felel a kesernyés ízért, amit nehéz lenne kellemesnek nevezni, mégis annyira üdítővé teszi a sört, hogy semmi sem versenyezhet vele a nagy melegben.
A komló, a kender rokonaként, egy mindössze három fajt magában foglaló nemzetség egyetlen Európában is honos tagja. A botanikusok szerint valahol az Urál déli vonulatainak vidékén őshonos, ahonnan azonban már nagyon hamar eljutott nyugatra, mert mi még meg sem érkeztünk a Kárpát-medencébe, amikor már feljegyzések születtek róla Párizsban.
Mi lehetett az oka ennek a gyors terjedésnek? Valószínűleg a növény gyógyhatásainak híre és igénytelensége segítette ezt, mert ahová eljutott, ott gyorsan gyökeret is vert. Ma is sok helyen felbukkan a patakokat, folyókat övező erdőkben és a part menti, áthatolhatatlan növényszövedékben.
Méteres gyöktörzséből tavasszal szinte szemmel látható sebességgel nyúlnak felfelé a kúszó szárak, amelyek jobbra csavarodva keresnek kapaszkodót. Ha találnak, akkor akár 40 méter hosszúra is megnőnek, és egész fákat beborítanak. Innen kapta tudományos nevét: a Humulus a mi komló szavunk szarmata eredetijének latinos átirata, a lupulus pedig a farkasra utal, mert a komló ugyanolyan ellenállhatatlan elszántsággal gyűri le vetélytársait, és kerekedik felül a támasztékul szolgáló növényen, ahogy a farkas győzi le prédáját.
A komló szárain szőlőlevélre emlékeztető alakú, sötétzöld, érdes levelek fejlődnek, amelyek tapintása bőrirritációt okozhat. Virága kétlaki és nem különösebben tetszetős. A beporzást a szél végzi, ennek ellenére a jellegzetes szagú virágok körül sok pillangó és egyéb rovar döngicsél. A nőivarú virág murvalevelei a beporzás után sárgászöldre színeződő, laza, tobozszerű képletet alkotnak.
A söripari alapanyag a komlóliszt. A betakarított és megszárított tobozkákból kinyerhető por illóolajokat, gyantát, csersavat és keserű ízanyagokat tartalmaz. Az ízesítés mellett a komlóból származó gyanta felel a sör tartósításáért. A komlónak rengeteg termesztett változata létezik, ezek a vad fajhoz képest sokkal több keserű anyagot tartalmaznak. Sőt, van díszkomló is, amely aranysárga leveleivel érdemelte ki ritka helyét a kertben.
Sok szó esik a komló gyógyhatásáról, de a vélemények erősen megoszlanak. Vannak, akik szinte mindenre jó csodaszert látnak benne, mások tudományos kutatásokra hivatkozva tartják jóformán haszontalannak. Néhány évtizede sört itattak kismamákkal tejfakasztás céljából, vagy vesebetegekkel a folyadékbevitel fokozása érdekében. Ma főleg a komló nyugtató és étvágygerjesztő hatását ismerik el. Ezek a jótétemények söriváskor is kétségkívül érvényesülnek.
B.