A közös játék élményével ünnepelt a Hegyvidék

Szeptember utolsó napjaiban megtöltötték a családok a Böszörményi utat és környékét. A gyerekek kezében egy rejtélyes füzet volt, és több boltba, kereskedelmi egységbe is betértek.
Elmentek például a XII. kerület kedvenc hentesüzleteibe, a Balogi Húsáruházba, valamint a Molnár Hús és Hentesáruba, megcsodálták a Hegyvidék Galéria legújabb kiállítását, szétnéztek az édes örömök fellegváraiban, a Cocos Csokoládébolt és Látványműhelyben, a Szamos Budai Cukrászdában és a Rigó Jancsi Cukrászdában, majd a Hegyvidéki Ízlelőben és a Miliő Kávézóban. A színes albummal jártak a Délbudai Fodrásznál és a Bambusz Szépségszalonban is, emellett feltűntek a frissen sült finomságokat kínáló Prémium Pékség és Kávézóban, a Brúnó Pékségben, a Kincskreátornál, a Házitündér háztartási boltban, a Pont Iroda-technikában és a Fantasma Lingerie fehérneműüzletben.A sokakat foglalkoztató kérdésre végül egy hatévesforma kislány adott választ. „Matricákat gyűjtünk a Szent Mihály-ünnepre. Az a lényeg, hogy minél többet szerezzünk. Nézd, az én füzetem már tele van!” – büszkélkedett Dalma, aki azt is elmondta nekünk, hogy az üzletekben szerzett matricákkal értékes ajándékokat lehet nyerni.
A Hegyvidék első Szent Mihály-napi ünnepsége azonban nem csak emiatt volt különleges. A Városháza téren kreatív játékok, kézműves foglalkozások, ezüstgyűrű-készítés, arcfestés és hajfonás várta a családokat, amelyek tagjait Rolando bűvész mellett a Kolompos együttes, a Tázló együttes és a Lara Mesék Társulat is elvarázsolt.„A MOMkult és tagintézményei először rendeztek Szent Mihály-ünnepet a Hegyvidéken. A dicsőség kiemelten a Jókai Klub munkatársaié, ők állították össze a kulturális programokat. A Kolompos együttes koncertje közben felmentünk az emeleti teraszra, mert onnan is szerettük volna megcsodálni a mulatságot. Szívet melengető látvány fogadott minket: a tér szinte minden szegletét ellepték a hegyvidékiek. Amikor ott álltam, eszembe jutott Pokorni Zoltán gondolata, aki azt mondta, hogy a Városháza tér igazi közösségi pont lett, ahová mindig érdemes eljönni” – fogalmazott Menyhárt Éva, a Hegyvidéki Kulturális Szalon vezetője.
„A szomszédos épületben dolgozom, munka közben rendszerint kinézek az ablakon. Jó érzés látni, hogy a téren szinte mindig nyüzsgés van. Sok hagyományt ápolunk itt, a Hegyvidéken, különösen az őszi-téli időszakban, és az idei évtől már Szent Mihály ünnepe is fontos szerepet kap kerületünk életében – mondta Fonti Krisztina alpolgármester, aki köszöntőbeszédében a Szent Mihály-napról is mesélt. – Kevesen tudják, de Szent Mihály napján nem szabad házimunkát végezni. A babona szerint aki mos, annak kisebesedik a keze, aki mángorol, annak a háza fölött egész évben dörögni fog az ég.”Az alpolgármester, mint kiderült, sajnos túl későn értesült erről. „Elrontottam, mert tegnap mostam, de jövőre biztosan odafigyelek… – jegyezte meg. – Szent Mihály napján rendszerint vásárokat, táncos összejöveteleket rendeztek azért, hogy együtt tudjanak inni, enni és vigadni az emberek. Nekünk is ez a célunk: a hagyományteremtő programsorozatnak köszönhetően a hegyvidékiek, idősek, rokonok, családok, gyerekek és felnőttek együtt mulathatnak. Nagy öröm számomra, hogy a környék üzletei is csatlakoztak hozzánk; hálás vagyok, amiért partnerek voltak abban, hogy ismét átéljük a hegyvidékiség csodáját.”
A nap végén a Városháza téren fellobbant az első hegyvidéki pásztortűz lángja, amellyel búcsút vettünk a nyártól. A legenda szerint most már hűvösebb, borongósabb napok jönnek, de egyvalami egészen biztos: mulatságból az év hátralévő részében sem lesz hiány…

*

…és ez azonnal be is bizonyosodott a verőfényes napsütéssel beköszöntő október legelső napján. Habár a Városháza téri program az előző estébe nyúlt, másnap reggel mégis szórakozni vágyók sokasága érkezett a Gesztenyenapra.
A Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban rendezett Zugligeti Családi Napon Farkasbarkas és Rókakoma fogadta a gyerekeket, akik a mókás előadást követően próbára tehették a kreativitásukat, a kézműves műhelyben mindenki megalkothatta a saját bábját, sőt a rejtőzködés mesterei saját maszkot is készíthettek. A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény különleges kvízkérdésekkel készült. Itt a képzeletbeli időutazók brillíroztak, hiszen a válaszokat csak a múltban lehetett megtalálni.Délután a művészeté volt a főszerep. A Samodai–Szives Duó és Nagy Katalin Matild „elmerülős” koncerttel szórakoztatta a kreativitás szerelmeseit, akik megtapasztalhatták a zenei aláfestés élményét.
„Számunkra jutalom látni, hogy ilyen sokan eljöttek! Ezért szeretjük a munkánkat” – mondta Bain Melinda, a Lóvasút rendezvényszervezője.
Nagyszerű zenei élmény várta a családokat a MOMkult kertjében is, ahol Szalóki Ági derítette még jobb kedvre a közönséget.– Nem mindennapi mulatsággal kezdhettük a napot! Mi a titka annak, hogy húsz év elteltével is képes megnyerni magának a gyerekeket? – kérdeztük a többszörös Fonogram-, Artisjus előadói, Regionális Prima és Liszt Ferenc-díjas művészt.
– Sok mindent megtapasztalhattam az elmúlt két évtizedben. Van rutinom abban, hogy miképpen lehet megszólítani a közönséget, ugyanakkor azt is megtanultam, hogy a jó dolgokért keményen meg kell küzdeni. Nem kényelmesedhet bele az ember a sikerbe! Újra és újra el kell nyerni a gyerekek tetszését, de nem akármilyen áron. Jó érzés, hogy a zenésztársaimmal iskolázottságtól, társadalmi osztálytól függetlenül érzelmeket tudunk ébreszteni a kicsikben és a felnőttekben.
– Milyen volt színpadra lépni a hegyvidéki közönség előtt?
– Bevallom, izgalommal vártam a koncertet. Öröm volt látni, hogy tíz óra után néhány perccel már zsúfolásig megtelt a hely. Ilyenkor mindig megerősödik a hitem abban, hogy van értelme és ereje annak, amit csinálunk. Varázslatos programokkal készültek a szervezők, nagyon idilli a MOMkult kertje. A mai világban, ahol megannyi digitális impulzus veszélyezteti a gyerekeket, felemelő megtapasztalni azt, hogy a családok számára még mindig értéket jelent a népzene, az ének, a vers.
A színpadnál találkoztunk a Kertai családdal, amelynek tagjai megállás nélkül táncoltak.
– Feltűnt, hogy nagy rajongók, kívülről fújták a dalokat – szólítottuk meg Lillát, aki kisfiával, Móriccal és férjével, Róberttel érkezett.
– Még szép! Minden számot ismerünk, de jó volt hallani az új dalokat a Zümmögő idők lemezről. Szalóki Ági kedvessége, pozitív kisugárzása minden hangjegyben tetten érhető. Kismamaként kezdtem el követni őt, mert azt mondják, hogy a babák már magzatkorukban is hallanak. Egyébként sok ismerős arccal találkoztunk, itt vannak a szomszédjaink is. Ez nálunk már hagyomány. Minden évben jó együtt gesztenyézni!
– Melyik Szalóki Ági-számot szereted a leginkább? – kérdeztük a középső csoportos Mórictól.
– „Volt, volt, hol nem volt, Kongóban egy kongó-bolt. Arra jött egy pigmeus: van-e krokodil-hús? Volt, volt, hol nem volt…” – énekelte nagy átéléssel Móric, aki a koncertet követően szüleivel felfedezőútra indult a MOMkult kertjében, ami a közkedvelt programoknak köszönhetően egyáltalán nem kongott…
– Ajjaj, ajjaj! Ne érintsd meg! Nem hallottad a történetet? – figyelmeztette a kosaras körhinta pörgetője az egyik kisfiút, akit a szerkezet kívülről történő felgyorsítása érdekelt.
– Mit nem hallottam? – kérdezte riadtan a fiú.
– Hát, néhány héttel ezelőtt így törött le az egyik gyerek körme, és emiatt nem tudott otthon mosogatni.
– Én nem is szoktam mosogatni! – zárta rövidre a beszélgetést az apró „gépészmérnök”, aki végül a kör közepéről hajthatta a hintát.
Huszáros céllövölde, ördöglakat, avagy a családi kötelék, amiből lehetetlen kiszabadulni, lóverseny, parasztgolf cséphadaróval, barázdabillegető és diavetítés – a Babtársulat furfangoktól burjánzó Paszulykerengőjében a logika aranyat ért.
„Sok helyen vezettem műsort, innen jött az ötlet, hogy a koncertek között jó lenne valamivel szórakoztatni a közönséget. A végén annyi játék lett, hogy a Babtársulat kiemelt szolgáltatásává vált a Paszulykerengő – mesélte Zugmann Zoltán, a Babtársulat vezetője. – Reményre ad okot az, hogy a gyerekek élvezik a játékot. Azt mondják, már a jövő sem a régi. Állandóan panaszkodunk, hogy a modern világban elvesznek a személyes kapcsolatok. A mi célunk az, hogy megmutassuk az együtt játék örömét. Nem váltjuk meg a világot, de legalább jól érezzük magunkat. Mert, milyen szép is a magyar nyelv, nem mindegy, hogy az időt múlatom, vagy töltöm. Úgy néz ki, itt nem a »most múlik pontosan«-t várjuk” – fűzte hozzá.
A hagyományok tisztelete mellett a természetvédelem is fontos szerepet kapott a Gesztenyenapon. A Paradicsom-projekt lelkes szakemberei olyan kreatív, szemléletformáló foglalkozásokkal készültek, amik megtanítanak minket arra, hogyan tehetjük szebbé a mindennapjainkat úgy, hogy közben a környezetünkre is figyelünk.„A titkos kerthez készítünk alapanyagokat. Bárhol elültethető sziklakerti növényeket teszünk a kézzel készült papírtölcsérbe. Ezenkívül a kicsik képeket is eszkábálhatnak. Van, aki az óvodai jelét formálja meg a kis magokból, de láthatunk izgalmas absztraktokat is” – magyarázta Farkas Eunika, a Paradicsom-projekt vezetője, aki szerint a hegyvidéki gyerekek különösen jól ismerik a növényeket.
A MOMkult kertjében a Misztrál együttes, míg a Lóvasút épületében a Redbreast & Volkova duó koncertje zárta a napot. „A Hegyvidéken valóban a Gesztenyenappal kezdődik az ősz – összegzett Fonti Krisztina alpolgármester. – Ezt a napot a gyerekek mosolya teszi igazán különlegessé. Jó szívvel emlékszem arra, amikor a gyermekeimmel közösen festettünk, rajzoltunk, nemezeltünk, gyöngyöt fűztünk – ezt egyébként mi bütykölgetésnek hívtuk. A legfantasztikusabb az volt, hogy beengedtek a saját, varázslatos világukba. A Gesztenyenap is erről a varázslatos világról szól...”

Boussebaa Mimi