Diákok százait inspirálta a pedagógus-festőművész
Bakonyi Mihály az élet két területén is ki tudott teljesedni: festőként és művésztanárként is maradandót hagyott hátra. A polgármesteri hivatal folyosógalériájában látható kiállításon alkotói tevékenységébe nyerhetünk bepillantást, amely azonban nem választható el pedagógusi munkájától, harmonikus egységet képez a két életmű.
Bakonyi Mihály festőművész, művésztanár születésének kilencvenedik, halálának hetedik évfordulója alkalmából nemrég emléktáblát avattak tiszteletére a Tamási Áron iskolában, ahol évtizedeken át tanított, és ahol a feleségét is megismerte. Nem volt véletlen tehát, hogy a polgármesteri hivatal folyosógalériájában most látható emlékkiállításának megnyitója bevezetőjeként, Opánszki Dávid vezényletével, a Tamási gyermekkórusa adott elő egy Szeged-tematikájú dalcsokrot, így is tisztelegve az alföldi városban született pedagógus emléke előtt.
Az eseményt Héder Mária Gabriella festőművész, a Bakonyi Mihály által alapított Fővárosi Festő Stúdió vezetője, az emléktábla-állítás kezdeményezője moderálta. Fonti Krisztina hegyvidéki alpolgármester betegség miatt nem tudott megjelenni, gondolatait Csepreginé Volosinovszki Mária, az önkormányzat köznevelési és közművelődési irodájának vezetője tolmácsolta.
Az alpolgármester szerint, noha ez a kiállítás elsősorban Bakonyi Mihály alkotói tevékenysége előtt tiszteleg, a festőművész értékrendjében a pedagógusi munka legalább olyan fontos volt. Rengeteget tett azért, hogy magas szintű legyen a vizuális nevelés Magyarországon, összehozta a művészeket, művésztanárokat, hogy egymással is megosszák tudáskincsüket. Példája, nagyszerű pedagógiai érzéke diákok százait terelte a képzőművészeti pálya felé. Alkotói életművéből kiviláglik a szülőföld tisztelete, jellemző rá a formák tisztasága.
A Hegyvidéki Önkormányzat épülete nemcsak irodáknak, hanem a mostanihoz hasonló egyéb rendezvényeknek is otthont ad. Értékbefogadó, értékőrző hely, amely szerves része a kerület pezsgő kulturális életének – zárta szavait Csepreginé Volosinovszki Mária.
Sipos Endre művészetfilozófus, Bakonyi Mihály jó barátja tréfásan megjegyezte: ha a művésztanár minden diákja eljött volna, alighanem az Operaházba sem fér be a megnyitó. Elmondta, Bakonyi hitt abban, hogy az autentikus festőművészetnek megvannak a maga törvényei, imperatívuszai, amiket be kell tartani, ezek azonban nem korlátozzák az alkotót, hanem sokkal inkább inspirálják.
A művészetfilozófus ezt követően Bakonyi „törvényeiről”, szakmai alapvetéseiről beszélt, majd részletesebben is szólt néhány most kiállított alkotásáról, például a Kairó kapuja című mesterművéről, amelyet a művész háromszor adott el és háromszor vásárolt vissza. Sipos Endre kiemelte a síkplasztikákat is, így az 1944 vészterhes nyara, valamint a Práter utcai barikád elnevezésű munkákat – ez utóbbi Bakonyi saját ’56-os emlékei alapján készült.
A folyosó elején kifüggesztett két önarcképen két teljesen különböző életszakaszban örökítette meg magát a festő: fiatal katonaként és meglett művészként. Mint elhangzott, Bakonyi autodidakta hadtörténész is volt, olyan tudással rendelkezett a témában, ami a szakmabéliekével vetekedett. Szintén szó esett a megnyitón a Jázon című képről, amelyről a család macskája tekint le ránk. Beszéde végén Sipos Endre arra kérte a jelenlévőket, hogy őrizzék meg Bakonyi Mihály emlékét, vigyék tovább szellemiségét.
WÁ.
Bakonyi Mihály festőművész, művésztanár kiállítása november 17-ig – ügyfélfogadási időben – ingyenesen megtekinthető a polgármesteri hivatal (Böszörményi út 23–25.) földszinti folyosógalériájában.