Épített értékeink: a városmajori kistemplomtól a reuse-ig

Az Építészek Nemzetközi Egyesülete (UIA) 1986-ban október első hétfőjét az építészek világnapjává, míg októbert az építészet hónapjává nyilvánította. „Minden évben csatlakozunk az ünnephez. Ezzel is szeretnénk felhívni a figyelmet épített környezetünk meghatározó szerepére, valamint az építész hivatás felelősségteljes munkájára” – mondta Beöthy Mária építész, a Budapesti Városvédő Egyesület XII. kerületi csoportjának vezetője. Az idei előadás-sorozatban elsőként a Hegyvidék díszpolgára, Skardelli György Ybl- és Kossuth-díjas építész mutatta be a munkásságát, legutóbb pedig egyebek közt az Árkay-örökséget ismerhettük meg közelebbről.
Pokorni Zoltán polgármester, a program fővédnöke kiemelte: a Hegyvidéken a gondoskodás, a biztonság és a fenntarthatóság mellett az értékteremtés és az értékőrzés is fontos szerepet kap. „Egy városban ne csak a házakat, utcákat és tereket lássuk, hanem a történeteket is – fogalmazott. – A negyedik dimenziót, azaz az időt is erősítenünk kell magunkban. Ez kell ahhoz, hogy az életünket ne csak a jelenbe vetve éljük. A gyermekeinknek újra és újra el kell mesélnünk az épített környezetünk és vele együtt a közösségünk történetét is. Minden a mostanihoz hasonló beszélgetés, rendezvény és kiállítás erősíti, táplálja ezt a bennünk élő negyedik dimenziót.”A polgármester az Árkay családról is szólt: „Árkay Aladárnak és fiának, Árkay Bertalannak köszönhetően számos kiváló épület gazdagítja városunkat. A Hegyvidéki Önkormányzat igyekszik megőrizni ezt az örökséget.”Pokorni Zoltán ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra is, hogy az önkormányzat jelentős forrást biztosít az Árkay-pályázatra, amelyet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel közösen minden évben meghirdetnek: „Díjazzuk a legjobb diplomamunkákat, valamint a hallgatókat bevonjuk a Hegyvidék számára fontos urbanisztikai vagy építészeti feladatok megoldásába is. Bízunk abban, hogy ezzel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az Árkay név még szebben és értékesebben csengjen a felnövő építész generációk számára.”
Dr. Benárd Aurél egyetemi docens az Árkay-örökségről beszélt. Az építész alkotásai közül sok más mellett a Fasori református templomot, Árkay Aladár Alma utca 1. szám alatt épült egykori családi házát is megmutatta, és egy érdekes, kevésbé ismert tervet is láthattunk tőle.„Árkay Aladárnak jelentős belsőépítészeti munkái is voltak. 1912-ben karácsonyra bútortervet készített megbízójának, az akkor tizenegy éves Árkay Bercinek” – mesélte Benárd Aurél, aki Árkay egyik legjelentősebb mesterművéről, az 1923-ban felszentelt, alig egy év alatt megépített városmajori kistemplomról részletesebben is szólt. Elmondta, hogy a folyamatosan bővülő egyházközösség hamar „kinőtte” a templomot, ezért 1927 körül Árkay Aladár egy új, nagyobb méretű épület tervezésébe fogott. Az építész azonban 1932-ben elhunyt, így a nagytemplomot végül Árkay Bertalan fejezte be.
Az elmúlt években több jelentős felújítás történt a Hegyvidéken. Ennek köszönhetően nemcsak a Fácán vendéglőt és az egykori lóvasút-végállomás zugligeti épületét, hanem a városmajori kistemplomot is sikerült megmenteni az enyészettől.„A városmajori kistemplomra sokan szürke, omladozó épületként emlékezhetnek, pedig anno ez is egy világos ékszer volt” – kezdte előadását prof. dr. Anthony Gall, aki az épület felújítását tervezte. Mint kiderült, munkatársaival együtt több kihívással is szembesültek a rekonstrukció során. A tartószerkezeti problémák megoldása mellett komoly kőművesmunkára is szükség volt.
„A középső ablak feletti feszület távolról nézve tökéletesnek tűnhet, ám ha közelebbről szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy az arcokon lövésnyomok vannak, a felület kagylós. Úgy éreztük, hitelesebb, ha ezt nem állítjuk helyre – magyarázta az Ybl- és Pro Architectura-díjas építész. – A templom épülete különösen fontos értéket képvisel, hiszen az idő múlására is emlékeztet minket. A sérülések ellenére megmaradt, sikerült megőriznünk, és ennek köszönhetően egykori pompájában ismét a közösségi élet része lehet.”Vannak olyan elfeledett értékeink, amiket már nem használnak, de érdemes ismét felfedezni, új funkciót adni nekik – erről szólt Kovács Csaba „Talált tárgy, talált épület” című prezentációja, amely az adaptív reuse hazai gyakorlatain keresztül tárta elénk az épület-újrahasznosítás zsenialitásait. Sok egyéb mellett láthattunk előregyártott, sematikus vázszerkezetű házat is, amely modern irodaépületként születhetett újjá.
„A huszadik században nagy volumenben készült épületek között több olyat is találunk, ami már elavult, ugyanakkor a múltja, szerkezete miatt még mindig értéket képvisel – emelte ki az Ybl-, Pro Architectura- és Prima Primissima díjas építész, egyetemi tanár. – Szerencsére olyan korban élünk, ahol számít a karbonlábnyom, így a sok esetben nagy energiabefektetést igénylő bontás helyett a megtartás, avagy az újragondolás lehetősége kerül előtérbe.”

B. M.