Botlatókövek a Lauder iskolában

Dallos Hanna (1907–1945) és Strausz Lili (1906–1945) emlékére botlatóköveket – a holokauszt áldozatainak emlékére készült, földre helyezett kis réztáblákat – avattak a Budakeszi úti Lauder Javne zsidó közösségi óvoda és iskola kertjében. Mindkettőjüket az egykor az óvoda épületében működő, zsidó lányokat és asszonyokat védelmező varrodából hurcolták el a nyilasok 1944 decemberében, hogy deportálják őket. A Ravensbrückből Dachau felé tartó úton haltak meg 1945-ben.

„Annak a történetnek, amelynek része ez a megemlékezés, két rétege van. Az egyik, hogy mi történt itt, milyen hősiességek és gyávaságok alakították a történelmünk akkori, szörnyű szakaszában az életet. A másik réteg viszont arról szól, hogy mi itt most együtt vagyunk, és ennek erős, szimbolikus jelentése van” – mondta Horányi Gábor, a Lauder Javne iskola főigazgatója a botlatókövek avatásán, arra utalva, hogy az eseményen katolikusok, köztük a budapesti Piarista Gimnázium tanulói is szép számban megjelentek.

„Jövőre, 2024-ben lesz nyolcvan éve, hogy Budapestet elfoglalták a nyilasok, és a zsidóüldözés az áldozatait szedte” – emelte ki Pokorni Zoltán polgármester, aki szerint nem csak április 16-án, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján van szükség az emlékezésre. Mint mondta, az emléknapot – aminek a bevezetését még oktatási miniszterként kezdeményezte huszonhárom évvel ezelőtt – csak úgy érdemes megtartani az iskolákban, ha a fiatalok akár már a tanév elején megkezdik rá a felkészülést, és maguk választhatják meg az emlékezés módját.

„Azért fontos, hogy emlékezzünk, hogy ne ismétlődjenek meg többé a történelem szörnyűségei” – fogalmazott Fonti Krisztina alpolgármester, hozzátéve: Dallos Hanna és Strausz Lili tragikus története a női összetartás és barátság üzenetét is hordozza. A két nő akkor is a varrodát vezető barátnőjük, Mallász Gitta mellett maradt, amikor betörtek oda a nyilasok, szolidaritásukért és bátorságukért azonban az életükkel fizettek.

Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely arról beszélt, hogy voltak történelmi korszakok, amelyek nehéz válaszút elé állították az akkor élő embereket. Nagyon sokan talán fel sem ismerték a dilemmát, vagy egyszerűen a rosszabbik úton indultak el, de „voltak olyanok is, sajnos talán kevesebben, akik az igaz utat választották”. Közéjük tartoznak, akik mások életét mentették meg; ők azok – tette hozzá –, akik erőt adhatnak nekünk, hogy sorsdöntő helyzetekben a helyes úton induljunk el.

Dallos Hanna és Strausz Lili történetét Deák Gábor, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnökségi tagja, a Lauder iskola egyik alapítója mutatta be egy videoüzenetben az emlékünnepségen. Felidézte, hogy Klinda Pál katolikus pap alapította azt a varrodát, amely a nyilas uralom idején zsidó asszonyokat és néhány esetben gyerekeket bújtatott, több mint száz embernek nyújtva ily módon menedéket. A műhely vezetésére az úszóbajnokként és grafikusként elismerést szerző Mallász Gitta vállalkozott, elsősorban amiatt, mert abban bízott: itt meg tudja védeni két zsidó barátnőjét, Hannát és Lilit.

A sors furcsasága, hogy amikor a háborús bűnös Kun páter vezetésével a nyilasok rátörtek a varrodára, a mellette állomásozó német alakulat parancsnoka védte meg a zsidó nőket. A következő támadás alkalmával az asszonyok többsége egy hátsó kijáraton el tudott menekülni, tizenhárman azonban – köztük Hanna és Lili – a varrodában maradtak Mallász Gitta védelmében. Őket mind deportálták, egy kivételével senki sem térhetett haza.

n.

*

Meghívó híján sajnos csak utólag értesültünk arról, hogy nyáron a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Momentum Mozgalom XII. kerületi szervezete botlatókövet helyezett el a Nagyenyed utca 11. számú ház előtt az 1944-ben onnan elhurcolt és Auschwitzban meggyilkolt 19 éves Szenes Imre emlékére. Az apró, a járda szintjében elhelyezett réztábla emlékezteti ezután az arra járókat a fiúra, aki ott élt, mielőtt deportálták.

Szenes Imre Lóránd György 19 éves volt, amikor megölték. A Városliget melletti Pesti Izraelita Hitközség Gépészeti Ipari Középiskolájába járt, ahol 1943-ban érettségizett.

Karjára az A-12982 sorszámot tetoválhatták, az auschwitzi haláltábor fennmaradt iratai szerint. Szenes Imre azonban nem csak egy szám volt: ő egyike annak a hatmillió embernek, aki 1939 és 1945 között tűnt el Európa városaiból és falvaiból. A legtöbbjüknek nincs sírja, nincs méltó emlékhelye.

Ezt a hiányt akarják betölteni a ma már Európa számos településén látható botlatókövek, nem csak fizikai értelemben megállítva egy pillanatra az arra járókat. Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke a megemlékezésen elmondta, hogy Gunter Demnig német szobrászművész kezdeményezésére 1995 óta Európa-szerte már több mint 100 000 hasonló botlatókövet helyeztek el.