Fejezetek a MOM történetéből

A Magyar Optikai Művek (MOM) történetét bemutató, a Lóvasút impozáns épületében november 12-ig megtekinthető új helytörténeti tárlat első és egyik legfontosabb fejezete a geodéziai műszerekkel foglalkozik, mivel a cég legkorábbi tevékenysége is ehhez kapcsolható. A kiállítótér öt vitrinjében szemügyre vehető tárgyak közül talán ezek a legmutatósabb és legrégibb darabok.

 

Egy világmárka kezdete

A földmérés, azaz a geodézia az egyik legősibb tudomány. Ha egy népcsoport valahol letelepedett, és elkezdte művelni a területeket, szabályozni a vízfolyásokat, valamint építményeket emelt, akkor mindenekelőtt tisztázni kellett a birtokhatárokat. A mérésekhez műszerekre volt szükség, amelyek közül a legkorábbi, amit ismerünk, az ókori görögök által használt dioptra. Ez a szögek mérésére és a vízszintes síkok kijelölésére szolgált a földmérésben, de csillagászati megfigyelésekre is alkalmas volt.

Amikor a szemmel történő megfigyelés már kevésnek bizonyult, a műszereket optikai elemekkel egészítették ki. Ezekből fejlődtek ki később a geodéták legfontosabb eszközei, a szintezők, a teodolitok és a különböző mérőasztal-felszerelések.

A Süss Nándor által felállított Állami Mechanikai Tanműhely döntő hatással volt arra, hogy később, egészen a huszadik század utolsó évtizedéig a MOM – termékskálája méretét és innovációs eredményeit tekintve is – a világ élvonalába tudott tartozni. Ebben a kezdetektől döntő szerepet játszottak a geodéziai műszerek. A vállalat 1896-os keltezésű katalógusában már több mint kétszázféle geodéziai, erdészeti és bányászati eszköz található.

A műszerek tervezésébe és fejlesztésébe bevonták a kor legjelentősebb geodéziai szakembereit. Neveik a műszerek típusjelében szerepeltek, ezzel is növelve azok piaci értékét. Süss Nándor együtt dolgozott többek között Kruspér Istvánnal, Bodola Lajossal, Fasching Antallal, Oltay Károllyal és Szepessy Józseffel. A műszerek szabályozásához külön termet létesítettek, amelyben az épülettől elszigetelten, mélyen a talajba süllyesztett két pillér biztosította a rezgésmentes vizsgálatokat. Azt, hogy ez mennyire fontos volt, jól mutatja, hogy a mostani kiállításon az egyik vitrinben található erdészeti tájolóműszer olyan érzékeny, hogy teljes nyugalomban is folyamatosan mozog az iránytűje.

Az 1920-as évek elején a geodéziai műszerek szerkezeti kialakítása és a nemzetközi trendeknek való megfelelés szempontjából meghatározó jelentőségű volt az optikai elemek gyártástechnológiájának átvétele a Goerz vállalattól, valamint a korábban a Zeiss művektől vásárolt üvegkörök kiváltása saját gyártásúakkal. A huszadik században több Kossuth-díjas tervező – Bors Károly műszer-, Schinagl Ferenc optikai, Pusztai Ferenc tervezőmérnök – mellett az Állami díjas Lisziewicz Antal, Tóth Pál főkonstruktőrök és Hegyessy Géza száloptika-fejlesztő is hozzájárultak ahhoz, hogy a geodéziai műszerek és az optikai eszközök terén is a világ élvonalába tartozzanak a MOM termékcsaládjai.

 

Nagyszüleink kedvenc távcsöve

Ignazio Porro (1801–1875) olasz katonai mérnök 1852-ben meglepő ötlettel állt elő, ami később nagymértékben átalakította a távcsövek rendszerét. A távcső optikai hosszméretét a sugarak útjába iktatott, egymáshoz bizonyos szög alatt hajló tükörrendszerrel megrövidítette, és a képet megfordította. Tervét azonban nem tudta teljes mértékben megvalósítani, mert a finommechanikai és az optikai ipar abban az időben nem volt képes megfelelő minőségű prizmákat gyártani. Porro úgy halt meg, hogy nem élvezhette találmánya gyümölcsét. Ötletét csak jóval később kezdték alkalmazni, az egyenes állású képet adó, tört sugármenetű prizmás távcsövekben napjainkban is a róla elnevezett prizmarendszert alkalmazzák.

A geodéziai és katonai műszerekben használt távcsövek fejlesztése és gyártása mellett a polgári felhasználású távcsövek – jellemzően Porro-prizmás binokuláris távcsövek, „binoklik” – gyártása is megkezdődött a Magyar Optikai Művekben már a második világháború előtt. A legnépszerűbb, legnagyobb darabszámban előállított, klasszikus típus, a 6x30-as binokuláris prizmás távcső, a polgári kivitel mellett, különböző változatokban (például éjjellátó funkció) nagy mennyiségben készült katonai célú felhasználásra is. Ennek az elterjedt típusnak volt úgynevezett egyszemes, monokuláris változata, amely könnyű és kis helyigényű kivitelének köszönhetően népszerű társ volt a kirándulások alkalmával.

A hetvenes években létezett nagyobb nagyítású és fényerejű, 7x50-es binokuláris távcső is. Kisebb mennyiségben többféle vadászfegyvertávcsövet is gyártott a MOM, a többi mellett 2,5-szeres nagyítással, de volt 6x42-es változat is. A futóvadlövészetben használt első olyan céltávcsövet, amelybe a központi irányzék mellé, jobbról és balról egy-egy további kisegítő irányzék került, a MOM részlege készítette. Ez hihetetlen módon fokozta a távcső pontosságát, és így a magyar vadászok a legelsők közé kerültek a nemzetközi mezőnyben.

 

Sportélet a MOM-ban

Az 1900-as évek elején Magyarországon szokás volt, hogy a nagyvállalatok sportolási lehetőséget biztosítottak dolgozóiknak. A MOM jogelődjeként ismert Süss Nándor Rt. is különböző sportszakosztályokat hozott létre, az 1920-as évek közepére már ötöt. A labdarúgók munka után gyalog jártak a kelenföldi KFC-pályára edzeni. A Süss Nándor Rt. Polgári Lövészegyesületnek volt saját focicsapata, sőt a második világháború előtt férfi és női kézilabdacsapat is működött a MOM-nál.

Az 1940-es években számos új sportág jelent meg, a többi között ökölvívó-szakosztály 1942-től, amely egy légópincében tartotta az első edzéseit. Itt kezdett el bokszolni Papp László, a későbbi háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó. Nem véletlen, hogy neves sportolónk 2017-ben felavatott szobra a Gesztenyés kertben áll.

Ugyancsak a negyvenes években született meg a MOM síszakosztálya, amelynek versenyzői a Normafánál és szerte az országban számos sí- és síugróversenyen vettek részt eredményesen. Az 1950-es években alakult meg a tekeszakosztály és a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) szervezete, aminek részét képezte a Lövész, Rádiós és Modellező Klub. Az MHSZ jogutódja, az 1990-ben létrejövő MOM Tömegsport Klub napjainkban is működik.

A megnövekedő igények miatt az 1960-as évek közepén egy nagy sporttelep létrehozásáról születtek tervek. Ennek főépületét és az első pályáját, egy földes labdarúgópályát végül 1969 őszén adták át. Az ünnepélyes gálamérkőzésen a Ferencváros játszott a MOM csapatával.

Néhány évvel később, 1972-ben készült el a telep mellékszárnya, amiben a kor elvárásainak megfelelően tekecsarnok, asztalitenisz- és tollaslabdapálya, valamint tornára is alkalmas terek lettek kialakítva. A bővülő lehetőségek révén a MOM által biztosított sportágakban több mint ötszázan, a különböző tömegsportokban pedig több ezren vettek részt a MOM dolgozói közül.

A gyár sportcsapatai számos kitűnő eredményt értek el. A tekézők az NB I-ben, a teniszezők az NB II-ben, a focisták pedig néha az NB III-ban szerepeltek, míg az asztalitenisz-, a kosárlabda- és a röplabdaszakosztály gárdái a Budapest-bajnokságban küzdöttek a pontokért.

A MOM lebontását követően a sportközpont is leépült, ezzel együtt megszűntek a sportszakosztályok. Az önkormányzatnak köszönhetően azonban nem sokkal később egy új, minden igényt kielégítő sportcentrum nyílt: a MOM Sport ma is számos sportolási lehetőséggel várja a mozogni vágyókat.

 

A MOM napjainkban

Az 1970–80-as években a Magyar Optikai Művek az egyik leginkább nyereséges magyar vállalatnak számított, alkalmazottjai száma elérte a 8000 főt. A budapesti törzshelyen kívül sok másik városban nyíltak gyáregységei, ezek közül több ma is működik. Hiába azonban a hazai és nemzetközi sikerek, a rendszerváltozást, egyéb vállalatokhoz hasonlóan, a MOM is megszenvedte. Az üzem hatalmas és összetett rendszere felbomlott, és több kisebb vállalkozás alakult ki belőle.

A végelszámolást követően a precíziós optika gyártása a Schmidt & Bender Hungária Kft.-hez került, a geodéziai műszergyártásból megmaradó műszertalpgyártás pedig jelenleg a Trimble Hungary Kft.-ben történik, mindkét cég budapesti. A szemüvegkészítést, több váltást követően, most a Carl Zeiss Vision Hungary Kft. és a Hoya Zrt. végzi Mátészalkán. Ugyanott a Carl Zeiss Sport Optikai Kft. precíziós optikákat és távcsőrészegységeket gyárt.

A mátészalkai vízméréstechnika előbb a DIEHL-é lett, majd 2016 óta újra magyar kézben van, a MOM Zrt. fejleszti és gyártja a vízórákat. Zalaegerszegen, Dunaújvárosban és Komlón az egykori gyáregységek, új tulajdonosi háttérrel, továbbra is folytatják tevékenységüket, közülük több is őrzi a MOM márkanevet (MOMERT Zrt., MOM Faktor, MOM Szerviz Kft. stb.).

Az Europtik Rohman Mikrooptika Kft. mellett más cégek is – korábbi MOM-dolgozók szakmai tapasztalatára alapozva – létesültek és működnek sikeresen napjainkban. A teljesség igénye nélkül: Biomom Bt., MOM Sensors Kft., OMI OPTIKA Mérnökiroda Kft., Optilab Kft., Optimal Optik Kft., Unioptik Bt. Összességében mintegy 2000 főre tehető azoknak a száma, akik közvetlen „MOM-gyökerekkel” rendelkező cégeknél dolgoznak.

A MOM írott és tárgyi emlékeinek gyűjtését, a vállalat történetének feldolgozását a Magyar Optikai Művek (MOM) Emlékalapítvány végzi. A szervezet Maros utcai kiállítóhelyén jelentős és folyamatosan bővülő tárgyi gyűjtemény található.

Az egyetlen Csörsz utcai gyárépület, amely túlélte a MOM iparépületeinek lebontását, a Csörsz utca és a Nagy Jenő utca sarkán álló, egykor az optikagyártásnak helyet adó toronyépület, amelyet ma sokan Fotex Pláza néven ismernek. A pesti oldalon, a IX. kerületi Vaskapu utcában található az egykori szemüveglencseüzem védett épülete.

Az egykori MOM-komplexum egyetlen olyan épülete, amely megtartotta eredeti funkcióját, a kultúrház. A helyi közösségi színtér, a terek újraértelmezésével és modern kulturális koncepcióval megtámogatva, korszerű finanszírozási modellben üzemel. Ebben komoly szerepet játszik az a tény is, hogy a kevés 1945 után készült épületek egyike, amelyik 1990-ben részleges műemléki védelmet kapott.

Annak ellenére tehát, hogy a magyar ipar egyik legfontosabb és legnagyobb szereplője, a Magyar Optikai Művek megszűnt, vidéki üzemei és jogutódjai révén a MOM név a mai napig komoly minőséget jelez. Ezt bizonyítja a Hegyvidéken működő MOM Kulturális Központ, MOM Sport és MOM Park is.

F. G.