„Jó korban vagyunk jó hegyen”
Indulások és hazaérkezések a Déli pályaudvarról; az őszi falevelek tánca a Svábhegyen; a városmajori templomtorony harangszója; az Anna-réti fák zúzmarás pompája; az utcákat szegélyező házak százéves meséi; az orgonaillatú nyár; a sejtelmes ködfátyolba burkolódzó Normafa. A Galéria 12 Egyesület művészei legújabb kiállításukon fotókkal idézik fel azokat a szívünknek kedves emlékeket és hangulatképeket, amik miatt a Hegyvidék sokunk számára több, mint egy kerület.
1840. augusztus 29-én, a Magyar Tudós Társaság ülésén Vállas Antal megmutatta, miképpen lehet fénysugarak és fényérzékeny nyersanyag segítségével fényképet készíteni – 2003 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar fotográfia napját, amihez a Galéria 12 Egyesület tagjai is csatlakoznak. A művésztársaság Hegy-vidék című tárlatán ezúttal kerületünk ikonikus helyszínei kaptak főszerepet.
„Ez a kiállítás átfogó képet ad a Hegyvidékről: a Svábhegytől a Tartsay Vilmos utcán keresztül, a Déli pályaudvaron és a Városmajoron át egészen a Normafáig. Mindenki a saját stílusában alkotott – ki líraian, ki pedig tárgyilagosan ábrázolja a saját mondanivalóját arról, hogy milyen azon a vidéken élni, ahol a történelem, a modern város és a zöldellő természet összeforr. Ezt az értéket kötelességünk megbecsülni” – mondta a megnyitón Maczkó Erzsébet, a Galéria 12 Egyesület tagja, a tárlat kurátora.
A fotóművész az egykori 58-as villamos zugligeti végállomásáról készített saját felvételéről is mesélt: „Egy kicsit kilóg a sorból, mert egy régi, talált ablakkeretbe tettem a képet. Néhány héttel ezelőtt fotóztam, szerettem volna megörökíteni a 2023-as állapotot. Bízom abban, hogy a Lóvasúthoz hasonlóan ez a helyszín is a régi fényében ragyoghat.”
– Sok művészt inspirált már a Hegyvidék egyik legszebb templomtornya, de repülő keresztként eddig nem láthattuk... – szólítottuk meg Szamos Iván grafikusművészt, a városmajori templomról készült montázs alkotóját.
– Tulajdonképpen ez egy hirtelen ötlet volt. A Harangok Rómába mennek – ezt a címet adtam a négy templomtoronyból formált keresztnek.
– Hogyan készítette a képet?
– A templomtornyot napsütéses időben örökítettem meg, majd digitális montázst csináltam belőle. A felhők és a kereszt alatt elterülő város azokról a fotókról vannak, amiket a teraszomon készítettem – tette hozzá a grafikusművész, aki azt is megfogalmazta nekünk, mit jelent számára a Hegyvidék: „Az otthont. Az inspirációt. Az életet.”
„Hegyvidékinek lenni, ott élni, odaszületni, vagy szerencsésebb esetben odakeveredni sajátos kiváltság. A budai hegyvidék egy olyan sajátos topográfiai szubkultúra, ami jelen esetben a fővároshoz kapcsolódik, amely alatt ott lüktet a »laposon« a város, ahová fertályóra alatt le lehet érni, de ahonnan feljutva az ember a természet közvetlen közelébe ér. Ilyen formában a hegy kissé vidék, ritkábban lakott, nagyobb levegőhöz jut az ember, a szó közvetett és közvetlen értelmében is. S bár Petőfi-emlékév van, aki, mint tudjuk, a sík területet többre tartotta a zordon Kárpátoknál is, nekünk, ide kötődő alkotóknak mégis több inspirációt nyújthat a domborzatával, múltjával ez a terület, amely bent is van a városban, meg nincs is” – mondta köszöntőbeszédében Hupján Attila fotóművész. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Fotóművészeti Tagozatának elnöke szerint a kiállított művek részleteiben olyan mély gondolatokat, képi megfogalmazásokat is felfedezhetünk, amikre mindennap rácsodálkozhatunk.
„Ezek a fényképek nem csak apró jelek, inkább figyelemfelkeltő információk: tessék felébredni, kimenni az utcára, felmenni a hegyre, felfedezni újra magunknak a Hegyvidék még megmaradt, vagy újjászületett szépségeit, saját emlékeinket újraélni! Mert nincs annál jobb, mint azt érezni, jó korban vagyunk jó helyen, vagy egy olcsó szóviccel élve: legalább egy hegyen.”
BM.
A Hegy-vidék című tárlat szeptember 16-ig, naponta 16.00–22.00 óráig látogatható (szerdán és vasárnap zárva) a Galéria 12 Kiállítóhely, Kávézó és Borbárban (Hajnóczy József utca 21.).