Zöld utat kapott az Árnyas Hegyvidék program
Miután a hegyvidékiek a támogatásukról biztosították a tervezett faültetési programot, így már az idén novemberben gazdára találhatnak az első olyan facsemeték, amik a magánkertekben gyökeret verve fejthetik ki jótékony hatásukat mindannyiunk örömére és egészségére. A nyáron zajló szavazáson közel 900-an éltek a lehetőséggel, és nyilvánítottak véleményt a közpénzből vásárolt őshonos erdei facsemeték magánkertekben történő ültetéséről. A voksolók 96%-a egyértelműen fontosnak tartotta az Árnyas Hegyvidék programot, azaz a XII. kerület további fásítását, valamint a környezeti és klímavédelmi szempontok mind teljesebb érvényre juttatását, és csak 4% látott kivetnivalót az egyébként nyilvánvalóan közösségi célokat szolgáló kezdeményezés finanszírozási konstrukciójával kapcsolatban.
A szavazás eredményeként szeptember közepén megkezdődhet az elektronikus úton történő jelentkezés, aminek során egy ingatlanhoz – annak méretétől és jellegétől függetlenül – legfeljebb négy erdei facsemete igényelhető. A részletekről és a regisztráció menetéről a Hegyvidéki Zöld Iroda hírlevélben küld tájékoztatót a közeljövőben, emellett a szükséges információk elérhetők lesznek az iroda, az önkormányzat honlapján, és lapunk hasábjain is írunk ezekről.
Sajnálatos tény, hogy az idei nyár – bár sokkal csapadékosabbnak bizonyult az előző évinél – nem fordította vissza a fenyőfélék pusztulását. A meleg periódusokat a meggyengült példányok nem tudták átvészelni, és lelkiismeretes öntözés mellett is sok olyan tűlevelű száradt ki, amiről tavasszal még remélhettük, hogy lassan kiheveri a 2022-es extrém időjárású nyarat.
A hegyvidéki kertekben leggyakrabban ültetett lucfenyő a Kárpátok vonulatainak 1000 méter feletti meredélyein őshonos, érthető, hogy nem bírja a kerületünkre jellemző meleg, alföldi klímát. Eddig, a dombvidéki jellegnek és a sűrű növényzetnek köszönhetően, példányai túléltek, növekedtek, de most beigazolódott, hogy a magas és idős tövek hosszan száraz körülmények között sekélyen futó gyökereikkel nem tudják összegyűjteni a szükséges nedvességet.
A szintén sok helyütt látható ezüstfenyő észak-amerikai eredetű faj, sohasem élt a környékünkön. Népszerűségét tetszetős lombozatának köszönheti, amely azonban nem nyújt védelmet a szárazság ellen. A fenyőfélék közül jobb szárazságtűrő az őshonos erdei fenyő, ami a Budai-hegységben is több helyen elegyes állományokat alkot.
A fák pótlásakor, az őshonos fajok mellett, egyre inkább érdemes megfontolni a mediterrán ciprusok és a mandulafenyő telepítésének lehetőségét. Ezek a növények kinézetükben talán ma még idegenül hatnak a Hegyvidéken, de a Földközi-tenger partvidékén megszokhatták a nyári forróságot és az egyenlőtlen csapadékeloszlást, így valószínűleg nálunk sem sínylik meg a nyarakat. Mivel pedig a fagyok sem ismeretlenek számukra, átlagos időjárású teleink nem korlátozhatják fejlődésüket.
Szerencsére lombos fáink jobban átvészelték a nyári meleget, amelynek mérséklésében hathatós szerepet játszanak. Egy-egy kifejlett példány ágain akár 100-200 ezer levél is kifejlődik, és ezek felülete jelentősen meghaladja a lombkorona alatti területet. A szakemberek által levélfelület-indexként emlegetett mérőszám, fajonként változóan, átlagosan mintegy négyszerese a koronacsurgó alatti területnek, tehát egy koros fa több száz négyzetméternyi levélfelülettel termeli az oxigént, köti meg a szén-dioxidot és a városi levegőben szálló port.
Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a Hegyvidéken mennyi és milyen méretű, egészségi állapotú fa segít a párásításban, a légszennyezés megkötésében. A fák jótékony hatásai – talán egyedül az árnyékolást leszámítva – nemcsak a növény közvetlen közelében érvényesülnek, hanem tágabb területen, vagy akár globálisan is.
A világ faállománya jelenleg mintegy 3,04 trillió (3 040 000 000 000 000 000!, vagy 3 milliárd-milliárd), de ez a szám, főleg a féktelen fakitermelés és az élőhelyek degradációja miatt, folyamatosan és egyre gyorsuló ütemben apad, ezért sem lényegtelen, hogy mi hogyan viszonyulunk a kérdéshez. Az elmúlt évtizedben évente mintegy 15 milliárd fa eltűnéséért volt felelőssé tehető az ember, míg az ültetés és a természetes szaporodás során évente csak mintegy 5 milliárd fa pótlódott. A globális faállomány éves fogyása tehát 10 milliárd egyedre tehető. Mindemellett fontos tudni, hogy az ember megjelenése óta már majdnem az erdőségek fele eltűnt bolygónkon.
Ebben a szomorú összefüggésben válik jelentőssé minden egyes facsemete elültetése, mert ha csak néhánnyal is gyarapítani tudjuk lakókörnyezetünk faállományát, akkor a gyerekeink, unokáink életkörülményeit is érzékelhető mértékben javítjuk. Ebben nyújt segítséget az Árnyas Hegyvidék program.
(Barta)