Kubai sakkvilágbajnok a Siesta Szanatóriumban

Az ötven szobával, vízgyógyintézettel, kaszinóval, teniszpályákkal, napfürdővel és sok egyéb szórakozási lehetőséggel felszerelt Siesta Szanatórium rendkívül fényűzőnek számított a korszak más egészségügyi intézményei közt. Nem véletlen, hogy politikusok, külföldi uralkodók, híres művészek és költők is megfordultak itt.

Egy ilyen előkelő vendég miatt jött létre az 1928-as nemzetközi sakkverseny, miután a Siestában szállt meg Maróczy Géza sakknagymester, a Magyar Sakkszövetség elnöke. „Heteken át feküdt tüdőgyulladással a Siesta-szanatóriumban és csak a rendkívül gondos kezelés, szeretetteljes ápolás, a pihentető csend és nyugalom, valamint a magyar sakktársadalom feltétlen aggódása adta vissza egészségét. Betegágya mellett, a szanatórium orvosaival és igazgatóságával beszélgetések során többször terelődött a szó a sakkozásra, a sakkversenyekre és Capablancára, akinek európai szereplését a kulturnépek érdeklődése kísérte” – olvasható a nemzetközi sakkversenyről 1929-ben kiadott ismertetőben.

Ebből a kiadványból derül ki az is, hogy a szanatórium felajánlotta Maróczynak: ha elintézi, hogy Jose Raúl Capablanca, a világbajnok kubai sakkozó a Siestában játsszon, akkor a hely vállalja a bajnokság megszervezését és költségeit. A közbenjárás sikeres volt, meg is kezdődött a verseny előkészítése. A felkérésre Capablanca állítólag csak ennyit válaszolt: „Türelmetlenül várom a napokat, Kedves Maróczy, melyeket együtt tölthetünk.” Ezzel eldőlt, hogy sakkverseny lesz a szanatóriumban.

A Siesta igazgatósága egyébként sokat segített már az 1924-es olimpiai előkészítő verseny rendezésében is, 1925-ben pedig számos sakkversenynek adtak helyet a termei. Egyebek közt a budapesti sakkbajnokságnak is, amelyről a Pesti Hírlap így számolt be 1925. június 23-án: „A [...] szanatórium modern stílusu vezetése tette csak lehetővé, hogy ez a nagyszabású sakkesemény létrejöjjön. A pompásan felszerelt szanatórium berendezése, de a gyönyörű parkban épült pavilonok és a nagyszerű konyha egyaránt alkalmassá teszi a »Siestát« üdülők számára is.”

Az 1928-as nemzetközi sakkbajnokságra eljöttek a sportág legnagyobbjai, Capablanca mellett F. J. Marshall (New York), R. Spielmann (München), H. Kmoch (Bécs) és H. Steiner (New York) is. A versenyt Ripka Ferenc, Budapest főpolgármestere nyitotta meg szeptember 20-án a szanatórium kettős márvány oszlopsorral ékeskedő társalgójában. Utána Ugron Gábor nyugalmazott belügyminiszter, a szanatórium igazgatósági elnöke a kultuszminiszter nevében üdvözölte a mestereket és a közönséget. A megnyitót fényes vacsora követte:

„Résztvettek a vacsorán az összes mesterek, nemzetük zászlóival díszített, fenntartott helyeken, a sakk- és társadalmi élet vezetői, szinte teljes számmal. A gonddal, humorral és teljes szakácsművészeti felkészültséggel rendezett díszvacsora étrendjét megörökítjük a sakktörténet számára is.

- Siesta stílusú erőleves

- Capablanca módra készült balatoni fogas

- Filézett marhahús

- Fűszeres zöldségköret

- Magyar Sakkvilág parfé (fagyi)

- Mignon sütemény, sajt, gyümölcs, kávé

- Kőbányai sör

- Badacsonyi fehérbor, 1923

- Egri Bikavér, 1925

- Kecskeméti édes furmint, 1925”

 

A díszvacsorán Capablanca így fogalmazott: a Siesta páratlan vendégszeretetéért most és a jövőben is kötelességének tartja, hogy minél kitűnőbb teljesítményt nyújtson. A 100 terítékes díszvacsora éjfélig tartott, majd másnap megkezdődtek a versenyek. Az Est című lap 1928. szeptember 23-i számából kitűnik, mekkora lelkesedéssel követték a rajongók a sakkozók minden rezdülését:

„A Siesta szanatórium közönsége pénteken délután mind abba a szalonba tódult, ahol Capablanca vívta meg első budapesti sakkcsatáját. Az emberek egymás hegyén-hátán próbálták Capablanca mozdulatait ellesni, voltak, akik percekig álltak lábujjhegyen, csakhogy Capablanca egyetlen pillantását elkaphassák. Igen nagy érdeklődés kísérte a meccset, mert hiszen mindenki kíváncsi volt Capablanca formájára. Capablanca ugyanis nem titkolta, hogy világbajnokságának visszahódítására készül, tulajdonképpen azért vesz részt a versenyeken, hogy a jövő évben, régi tudása fegyverzetében mérkőzhessen Aljechinnel.

Capablanca, mint a világosbábok vezetője a vezérgyaloggal nyitott. Általános meglepetésre Havasi belement a vezércselbe. A tizedik lépésnél felzúgó morajlás jelentette, hogy nagy esemény történt. Valóban Capablanca merész kombinációt kezdett, feláldozta a fehér futóját a gyalogért. Maróczy vígan dörzsölgette a kezeit: – Bogolyubovval is ezt csinálta a moszkvai versenyen – hirdette a teremben. A parti nyomban drámai fordulatot vett. Havasi már a tizenegyedik lépésnél matthálóba került. A közönség lélegzetét visszafojtva leste Capablanca ádáz megsemmisítő rohamát. Csak egyet nem értett. Miért olyan ideges, miért olyan nyugtalan még mindig a kubai nagymester, amikor már kezében a parti?

Capablanca szaladgált a kötelek között, amelyek boxringhez tették hasonlóvá a versenyzők terét. Valahányszor Havasi elmélyedt reménytelen állásának tanulmányozásában, Capablanca mindig a fejéhez kapott. Aztán újra körbe rohant, mint valami futóbajnok. Csak a játszma végén oldódott meg ez a rejtély. Amikor a magyar mester egy mély és panaszos sóhajtással letette a fegyvert, Capablanca felragyogó arccal melegen megköszönte a kapitulációt, aztán a szélvész gyorsaságával szaladt átöltözködni, hogy még idejében ott lehessen a Városi Színházban, ahol Anna Roselle a Pillangókisasszony szerepében lépett fel.”

A nemzetközi sakkverseny végeredménye nem okozott meglepetést: az első számú esélyes, Capablanca nyert, és szép élményekkel gazdagodva távozott a Siestából. A külföldi sajtó később nagy terjedelemben foglalkozott a küzdelmek értékelésével. Talán a szintén részt vevő ausztrál sakknagymester és szakíró által megfogalmazott gondolatok adják vissza leginkább a hangulatot.

A beszámoló a Magyar Sakkvilág 1929. január 1-jei számában jelent meg németül, de a verseny ismertetőjében magyarul is olvasható: „A Siesta-verseny – nomen est omen! – nem csak a résztvevők kellemes emlékezetében fog élni, ami egészen bizonyos, hanem maradandó helyet érdemel a sakk történetében is. Mert voltak nagyobb versenyek, fényesebb nevekkel, sokkal nagyobb díjakkal, – de bizonyára nem rendeztek még versenyt több áldozatkész szívélyességgel! Az arany muzsikája szép és hasznos zene, de a szeretet közmondásossá lett hangja mégis jobban szívhez szól.”

Ugyanitt Capablanca is elismerően nyilatkozott a magyarországi versenyről: „A Siesta-Szanatórium nemzetközi sakkmesterversenye minden résztvevőt kellemes emlékekkel gazdagított. Maróczy Gézának és Tóth Lászlónak, mint tornavezetőknek jelenléte biztosította, hogy a mesterek kitűnően érezték magukat és erejük legjavát vessék a küzdelembe. […] A mesterek mindenkor szívesen gondolnak vissza a Siesta-versenyre, amelynek folyamán annyi előzékenységben, figyelemben és oly kedves vendégszeretetben volt részük. Hálás köszönettel tartoznak mindezért a szanatórium igazgatóságának, a verseny szervezőinek, támogatóinak és Budapest székesfőváros sakkbarát vezetőségének.”

A Siesta Szanatóriumban később is rendeztek különböző sakkversenyeket, de ezek jelentősége össze sem hasonlítható az 1928-aséval. Annak hatására igencsak kapós hely lett az egészségügyi intézmény, nem véletlen, hogy több lap is foglalkozott vele. A Színházi Élet 1928. október 24-i számában olvashatjuk a „Világhírre tett szert a Siesta-szanatórium a sakkverseny rendezésével!” című cikket:

„Mire e sorok megjelennek, a világszerte nagy port vert sakkverseny befejeződött s annak világhírű résztvevői: Capablanca és társai már elhagyták a fővárost, ahonnét bizonyára sok kellemes emlékkel távoztak el. Ebből az alkalomból felkerestük Bodor Pált, a Siesta-szanatórium kiváló vezérigazgatóját, aki elmondott egyet mást a kies fekvésű, gyógyító levegőjű szanatóriumról, amelynek lelke, vezetője s jórészt tulajdonosa Bodor Pál vezérigazgató.

Arra a kérdésünkre, vajon a Siesta-szanatórium a nagyszabású építkezések és berendezések mellett megtartja-e továbbra is szanatóriumi jellegét, a következő érdekes felvilágosításokat kaptuk: – Miként a nagyközönség is látja, újabban elnevezésünkben a Szanatórium szót már nem is igen használjuk s mindenfelé csak Siesta néven ismernek bennünket. Lényegében magánklinika vagyunk, melyet kizárólag a gyakorló és sebész-, nőgyógyászorvosok rendelkezésére tartunk. Épp ezért honosítottuk meg a teljesen díjtalan műtő rendszerét és állapítottuk meg magánklinikai rendszerű ágyaink és szobáink árát 9-, 12.50, 14-pengős igen mérsékelt nívón.

E mellett megtalálja nálunk a maga elhelyezkedését a legnagyobb és legkényesebb igényű közönség is, melynek acélrúgós betéttel ellátott Buchwald-féle nikkelágyakat, – továbbá francia csipkefüggönyökkel és legelsőrendű Lingel-féle bútorokkal berendezett fürdőszobás szobákat és szalonos appartementokat tartunk 20-26 pengőig terjedő árakban rendelkezésére. Nagyon szívesen keresnek fel gyönyörű fekvésű kilenc holdas parkunk miatt is, melynek tiszta ózondús levegője különösen a tavaszi és őszi időben nagy vonzerőt gyakorol az üdülni és csendes magányban pihenni szándékozók számára.

– Szanatóriumunk 8-10 perc alatt a város bármely pontjáról könnyen megközelíthető (a 3-as autóbusz végállomásánál!) s e mellett mégis kint fekszik a budai hegyek által övezett kies fekvésű helyen. Könnyebb megközelíthetés érdekében állandóan 5 luxus gépkocsit bocsájtunk díjtalanul rendelkezésre.”

A Siesta sokat változott az évtizedek folyamán. 1952 óta az Országos Onkológiai Intézet működik itt, amely a magyarországi daganatos megbetegedések első számú gyógyközpontja.

Földváry Gergely