„A tanítást nem lehet megunni!”

• Mi vette rá, hogy pedagógus legyen?
• Higgye el, nem kellett rávenni! Egész életemben szívesen foglalkoztam gyerekekkel, ezért határoztam el, hogy pedagógus leszek. Környezettudatosságra, a természet szeretetére, a fenntarthatóságra akartam nevelni az utánam következő generációkat a biológián és a földrajzon keresztül.
• Milyen tárgyakat tanult?
• Biológia és földrajz szakra jártam az ELTE-re, előtte a Veres Pálné Gimnáziumban fizika szakos voltam. Talán nagy váltásnak tűnik, pedig nem az. A fizika alapozza meg a biológiát, és ott van a földrajzban is, gondoljunk csak a légköri jelenségekre, vagy a föld mélyében zajló folyamatokra. Elengedhetetlen a természet működésének megfejtéséhez, a mechanizmusok megértéséhez.
• Hogyan indult a pályája?
• Mindössze tizenhatan végeztünk az ELTE-n, és csak három-négy budapesti volt köztünk, szóval akkoriban – 1986-ot írunk – bizonyos szempontból szűk elitképzésen vettünk részt, így szoros volt a kapcsolat az egyetem és a hallgatók között. A földrajztanszék vezetője szólt, hogy az Arany János iskola biológia–földrajz szakos tanárt keres, én pedig éltem a lehetőséggel.
• Mit tudott akkor az iskoláról?
• Annyit, hogy egy erős iskola, de számomra ez nem volt szempont. Az sokkal inkább, hogy a természettudományok oktatása magas színvonalú. Ez az, ami számított.
• Fiatal pedagógusként voltak reformelképzelései?
• Hogyne lettek volna, de inkább újító szándéknak mondanám, amiben minden segítséget megkaptam. Az Arany már akkor is egy befogadó iskola volt, ahol a gyerekekre közösségként tekintettek és felkarolták őket – ahogyan minket, pályakezdő pedagógusokat is. Tizenkét évfolyamon folyt a tanítás, és szóba került, hogy legyünk nyolcosztályos gimnázium, amihez a biológia tanmenetét én dolgoztam ki. Aztán ebből semmi sem lett, ami nem volt akkora baj, hiszen a felső tagozaton és a gimnáziumban oktatók amúgy is összedolgoztak. Döntő többségük mindkét korosztályt, a felsősöket és a gimnazistákat is tanította, és ez ma sincs másként. Ami az újításokat illeti, nagyon büszke vagyok arra, hogy az 1990-es évek közepén sikerült beindítanom a biológia tagozatot. Így emelt szintű képzésen vehettek részt a diákok, versenyeken indultak, sok tanítványom jutott be az egyetemre. Amikor igazgató lettem, a 2008–2009-es tanévben ebből a tagozatból alakítottuk ki a reálosztályunkat, amiben a biológia kiegészült a fizikával, a kémiával és a földrajzzal.
• Mondhatni, hogy ez úttörő vállalkozás volt?
• Mindenképpen! Mellénk állt a Magyar Innovációs Szövetség és az MTA, mert népszerűsíteni akarták a természettudományokat, nálunk pedig a biológia tagozat jó alap volt ehhez. Olyan nagy cégek támogatták, mint az Elektronika77, a Richter, az EGIS – és nem csak azzal, hogy a segítségükkel tantárgyi laborokat tudtunk kialakítani. Előadókat küldtek, ötleteket adtak, megnyitották kapuikat az iskola előtt. Később ez az Öveges-programmal folytatódott, az Arany pedig ennek az egyik központja lett.
• Azért a humán vonal is kap elég figyelmet?
• Óriási hagyományai vannak nálunk a humán tantárgyak, valamint a nyelvek oktatásának, és én ezt igazgatóként is megőriztem. Iskolánkat a Sion-rend alapította, innen maradt ránk az angol, a francia és a német tanítása, amihez a kezdetektől ragaszkodtam. Ezért van a reálon kívül humán és nyelvi előkészítővel induló osztályunk a gimnáziumban. Felsőben sokan jönnek hozzánk emiatt, de legalább ennyire fontos, hogy így könnyebben meg tudjuk tartani a saját általános iskolásainkat. Azaz elsőtől egészen az érettségiig végigkísérhetjük az útjukat.
• A Sion-rend öröksége mellett más hagyományokat is ápolnak?
• Nemcsak a három nyelv oktatásában merül ki az alapítók iránti tiszteletünk, hanem az iskolai programokon keresztül is ápoljuk a Sion-rend örökségét. A hagyományőrzés része a néptánc iskolai oktatása, ezt még Timár Sándorral kezdtük, ma is élő a kapcsolatunk a Csillagszeműekkel. A néptáncoktatás pedig kiegészül a népszokások, a népi kultúra megismertetésével az alsós osztályokban.
• Sokadik igazgatói ciklusát tölti. Miért vállalkozott annak idején erre a feladatra?
• Tulajdonképpen az élet hozta így. Nekem már az is óriási megtiszteltetést jelentett, hogy pályakezdőként létrehozhattam a biológia fakultációt, és érettségire készíthettem fel. Nagyon hamar osztályfőnök lehettem, utána munkaközösség-vezető, majd tíz évig igazgatóhelyettes. Amikor az igazgatónk nyugdíjba ment, a tantestület tagjai ösztökéltek arra, hogy pályázzam meg a pozíciót. Megvolt bennem az ambíció, de nélkülük talán nem vágtam volna bele. Büszke vagyok arra, hogy engem nem felülről jelöltek ki, hanem az iskola közössége, a pedagógusok, a szülők támogatásával lettem igazgató. Köszönet érte!
• A természettudományos oktatás erősítéséről már volt szó, min változtatott még?
• Talán még nyitottabb, elfogadóbb, támogatóbb lett az iskola a vezetésem alatt, de ezek olyan értékek, amik amúgy is fémjelezték az intézményt. Meggyőződésem, hogy egy iskolának ilyennek kell lennie a tanárokkal, a diákokkal és a szülőkkel szemben. Egyáltalán nem elcsépelt, hogy mi egy nagy család vagyunk, így tekintünk egymásra. Örülök, hogy ebben a változó világban ilyenek tudtunk maradni.
• Minek tud még örülni, ha az iskoláról van szó?
• Annak, hogy hozzánk szeretnek járni a gyerekek. Nálunk szeretnek tanítani a pedagógusok. A nagyszerű közösségi életnek és persze a színvonalas oktatásunknak. Minden eredményre büszke vagyok, a legkisebbre is. A támogatás része, hogy elismerjük az apró sikereket, mert ami nekünk talán nem nagy dolog, lehet, hogy egy kis elsősnek óriási eredmény. Jár érte a dicséret.
• Soha nem érezte azt, hogy elég volt?
• A tanítást nem lehet megunni! Ha bemegy az ember az osztályba, annyi visszajelzést, életet, pezsgést kap, hogy folyamatosan megújul. Nekem furcsa azt hallani, hogy egy tanár fásultságot érez, vagy kiégett. A diákok, a kollégák, a szülők folyamatosan inspirálnak, rengeteg energiát adnak. Ezért is tanítok az igazgatói munka mellett, nem tudnám máshogyan elképzelni az életemet.
• Tehát elégedett?
• Igen, az vagyok. Jó ezt kimondani. Elégedett lehetek a pályámmal, a közös sikereinkkel, mindazzal, amit az iskolával elértünk. Boldogan végzem továbbra is a munkámat, amíg csak tehetem.

-sm-