Minden szerhasználat a kipróbálással kezdődik (1.)

• Sokféle drog van, sokféle hatással. Lehet ezeket kategorizálni?
• Lehet, és leginkább az alapján szokás csoportosítani a szereket, hogy milyen módon befolyásolják a központi idegrendszer működését. Vannak stimuláló, élénkítő hatású szerek, mint a kokain, vagy a különböző partidrogok – például az ecstasy, az amfetamin- vagy újabban a katinonszármazékok, amelyek leghíresebb képviselője a mefedron, a „Kati” nevű drog. A következő csoportba tartoznak azok, amik lassítanak, kábítanak, mint az ópiátok, a heroin, a nyugtató, szorongásoldó gyógyszerek. A harmadik kategória a hallucinogén drogok, ezek leginkább vizuális, időnként hallásos (akusztikus) hallucinációkat idéznek elő, ilyen az LSD, a varázsgomba vagy az ayahuasca. Ez utóbbiak a legkevésbé addiktívak, és leginkább spirituális célra használja őket egy szűkebb, szubkulturális réteg. Ezeket és a stimulánsok bizonyos hatóanyagait újra felfedezték a gyógyászatban is. Egyes szerek, mint például a kokain, az ópiátok, a nikotin, nagyon addiktívak, magas a rászokási potenciáljuk, és sajnos magas a visszaesési arány is.
• Hogyan válik valaki függővé? A kipróbálás már egy lépés a szenvedélybetegség felé, vagy azért ez túlzás?
• Természetesen minden szerhasználat a kipróbálással kezdődik. Ez az első szakasz, ami többnyire pozitív élménnyel jár, testi-lelki fájdalmat csökkent, vagy örömet okoz, jól érzi magát tőle az ember. Az élmény eléréséhez azonban idővel mind nagyobb mennyiségre lesz szüksége. Aztán ahogy egyre többször használja, kialakul az addikció, ami tartósan fennálló idegrendszeri zavar. Onnantól már nem azért nyúl a szerhez az érintett, hogy eufóriára leljen, sokkal inkább azért, hogy ne kelljen elviselnie az elvonás kínjait. Már nem örömet okoz a használat, hanem a mindennapi túléléshez, a negatív tünetek elkerüléséhez kell.
• Miért nyúl valaki droghoz? Például a fiatalok esetében mekkora szerepe van a kíváncsiságnak, a megfelelési kényszernek, a vagánykodásnak, és mekkora a valódi problémáknak?
• A kipróbálás hátterében jellemzően még egyéni és társas motivációk egyaránt szerepet játszhatnak. A szociális motiváció esetében a közös élmény a meghatározó, ehhez csak keretet, apropót szolgáltat a szerhasználat. A fokozásos motiváció esetében a meglévő jó hangulatot, a bulit próbálják feldobni drogokkal. A komformitás motiváció leginkább a kamaszoknál jellemző, de felnőtteknél sem kizárt. Ebben az esetben a kipróbálás mögött az az észlelt – vagy elképzelt – elvárás húzódik, hogy a közösség csak úgy fogad be, ha én magam is fogyasztom az adott szert. Ha én is elszívom a füves cigit, ha nem mondok nemet. Ez egyáltalán nem veszélytelen motivációforrás, elég magas szerhasználati gyakorisághoz vezet. Addiktológiai szempontból azonban leginkább a megküzdéses motiváció problematikus, mert ez esetben a szer eszközzé válik arra, hogy átmenetileg oldja az erős szorongásokat, vagy a mélyben tartsa az elszenvedett traumákat. Ez vezet el legtöbbször a későbbi függőséghez. Végül pedig van a tudattágítási motiváció, leginkább a hallucinogén szerek esetében, amikor valamiféle önmeghaladást, spirituális elmélyülést akar valaki elérni a szerhasználattal.
• Ha ezek a motivációk jelen vannak valakinél, és kipróbálta a szert, akkor már egyenes út vezet a függőséghez?
• Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy korántsem csak a szertől függ, kiből lesz szenvedélybeteg. Jelen tudásunk szerint az addikció legalább 50%-ban genetikai tényezők által meghatározott zavar, továbbá számít az egyén személyisége, élettörténete, aktuális hangulata vagy az adott kontextus, amiben a szert éppen használja. Függ a tágabb és szűkebb környezettől, a családi háttértől is. Ezek együttesen játszanak szerepet abban, hogy ki csúszik bele az örvénybe.
• A környezet, a család hogyan befolyásolja, vagy éppen védi meg az embert attól, hogy függővé váljon?
• Ha a családban kialakult egy alapvetően biztonságos kötődés és szeretetteljes, bizalmi kapcsolat kisgyerekkortól kezdve, az már önmagában nagyon komoly védelem, sokszor ugyanis azt tapasztaljuk, hogy a drogfüggők a jól működő emberi kapcsolatok hiányát próbálják kompenzálni, pótolni egy kémiai szerhez való kapcsolódás útján. Ha a család diszfunkcionálisan működik, akkor szinte bárki veszélyeztetett lehet. Nem kell feltétlenül durva bántalmazásokra gondolni, vagy állandó konfliktusokra. Elég, ha érzelmileg elhanyagolt a gyerek, ha nincs nyílt kommunikáció a családtagok között, ha sok a tabusított, kimondatlan téma, ha valami miatt nem nagyon tud kapcsolódni a többiekhez. Akkor ebből a fajta viszonyrendszerből kimenekül, más kapcsolódásokat keres. Ugyanúgy probléma, ha nem hagyják függetlenedni, rátelepednek, érzelmileg manipulálják. Ezek mellett a tágabb környezet is hatással lehet a későbbi függőségre. Ki milyen közösségbe kerül be? Ebben a közösségben – például egy iskolában – van-e jól működő jelzőrendszer, amelyik észreveszi a bajt? Van-e szakember a közelben? Persze a függőséghez vezető utat meghatározza az egész társadalom hozzáállása a szerekhez, és ezt a legnehezebb megváltoztatni. A felnőtteknél is sok esetben a magányra épül a szerhasználat, vagy a veszteségélmények következménye lesz. Egy szeretett személy, vagy akár egy munkahely elvesztése is előidézheti a függőséget.
• Vannak veszélytelen drogok? Például a füves cigire sokan csak legyintenek. Bár épp nemrég a Science News írt arról, hogy a mai kenderek THC-tartalma magasabb, mint a korábbiaké. (A THC vegyület okozza a növény pszichoaktív hatását – a szerk.)
• Nem új felfedezés, hogy magasabb a lefoglalt kannabisztermékek THC-tartalma, és fokozatosan csökken a bennük található CBD vegyület aránya, ami egyebek mellett enyhíti is a THC drog- és pszichoaktív hatásait. (A CBD a kannabidiol, amit gyógyászati célból is használnak – a szerk.) Természetesen a kannabiszfogyasztás sem ártalommentes. A hatására megjelenhet a motivációvesztés, a beszűkülés, az, hogy semmihez nincs kedve, ereje, késztetése az illetőnek. Bizonyos esetekben okozhat hallucinációkat, amik időnként visszatérhetnek szerhasználat nélkül is. Illetve a metamfetamin mellett a kannabisz az, ami legnagyobb arányban idézhet elő pszichotikus állapotot, ezt drog indukálta pszichózisnak nevezzük: valóság- és énvesztéssel – az érintett önmagát és a világot álomszerűnek éli meg, mintha csak külső megfigyelője lenne önmagának – járó átmeneti tudatmódosultság. Ennek ellenére a kannabiszt nem szokás halálosan túladagolni, jellemzően nem okoz fizikai függőségi tüneteket – nem remeg a kéz, nincs verejtékezés –, viszont pszichés elvonás, szorongás, álmatlanság megjelenhet. (Folytatjuk)

KA.

 A drogok egészség- és személyiségromboló hatásáról, a prevencióról és arról, hogy mit tehet valaki, ha segíteni szeretne szerfüggő hozzátartozóján, a következő lapszámunkban olvashatnak.