Hasznos vagy káros a csiga?
Már a hegyvidéki kertekben is egyre gyakoribb vendégek a különböző csigák. Nem szeretjük őket, pedig hasznuk is van, sőt, akadnak köztük védett fajok. Mit tehetünk a távol tartásuk érdekében?
A hegyvidéki hobbikertészek évtizedeken át értetlenül álltak a cikkek tucatjait ihlető „csigaproblémával” szemben, hiszen minket nagyrészt elkerültek ezek a puhatestűek. Aztán megjelentek az első példányok, amiket a gyerekek gondosan megmentettek, ha a járdára tévedtek. Először finoman megkocogtatták a csigabiga házát, hogy a lakója visszahúzódjon, majd óvatosan egy közeli bozótosba vitték őket, anélkül, hogy durván „feltépték” volna az aszfaltról. Manapság azonban már senki sem örül őszintén, ha a mentett csiga a kertjébe téved, mert sokan vannak, és bizony károkat is okoznak.
Családi állapotát tekintve alapvetően kétféle csigával találkozhatunk: a házassal és a meztelennel. A meztelen viszonylag könnyen elkülöníthető és jellemezhető, de jó tudni, hogy belőlük is sokféle van. Egyes fajok bomló szerves törmelékkel táplálkoznak, és nem okoznak kárt a kertben, mások ugyan fogyasztanak zöld növényeket, de ez ritkán éri el a hobbikertész ingerküszöbét.
A legádázabb kártevő a barna színű spanyol csupaszcsiga, amely negyven éve csúszott be az országba, és azóta igencsak elszaporodott. Ahol nagyobb példányszámban jelenik meg, ott akár egy egész veteményest képes tarra rágni egyetlen éjszaka alatt.
A házas csigák besorolása kapcsán nehezebb a helyzet, mert közéjük tartozik az éticsiga, amely védett faj hazánkban, így elpusztítása természetkárosításnak minősül, és alapesetben példányonként 2000 forintos bírságot, vagy akár börtönbüntetést is érhet. Mindamellett a kifejlett példányok gyűjtése – étkezési céllal – tavasszal engedélyezett, de csak meghatározott időszakban és korlátozott mennyiségben. Ráadásul az éticsiga megeszi a többi csiga petéjét, így közvetlen hasznot is hajt a kertben!
Vannak más házas csigák, amik méretükben és színezetükben hasonlítanak ugyan az éticsigára, de sem elfogyasztani, sem kímélni nem tanácsos őket. Velük gyakran találkozunk a kertben, különösen a sűrűn beültetett, nedves sarkokban, ahol az árnyat adó levelek alatt vagy a sűrű aljnövényzetben vészelik át a nap legmelegebb óráit, aztán táplálkozni indulnak, és bár a tempójuk legendásan komótos, mégis sok bosszúságot képesek okozni.
A kertészeti portálok több ötletet ajánlanak a csigák távol tartására. A leghatékonyabbak kevésbé javasolhatók a Hegyvidéken: a különböző csigaevő kacsák, a vegyszerek, valamint a fonalféregfertőzéses biológiai hadviselés alkalmazásától jobb, ha eltekintünk.
Ha maró mésszel vagy hamuval szórjuk körbe a konyhakertet, akkor a csigák elkerülik, mert nyálkás haslábukkal nem merészkednek rá ezekre a védvonalakra. Hasonlóan hatásos lehet az apróra tört tojáshéj, ami a talajba mosódva a növényeknek is hasznos tápanyagot biztosít. Ezeknek a módszereknek a hátránya, hogy folyamatos éberséget igényel a határvonal fenntartása, pótlása minden eső vagy kerti munka után.
Szintén a mechanikus növényvédelem kelléktárába tartozik, ha összegyűjtjük a csigákat, és egy távoli vidékre száműzzük őket, ahonnan a szezon végéig már nem térnek vissza a kertvárosba. A gyűjtést segítheti, ha sör-, tejsavó- vagy élesztőtartalmú csalétket helyezünk ki, ami – néhol, néha – valóban tömegével vonzza a puhatestűeket. A vakond ellen ajánlott módszer – fülön csípni és átdobni a szomszéd kertjébe – a csigánál sem működik, mert vagy így, vagy úgy, de visszajön.
Az inváziós spanyol csupaszcsigánál indokolt lehet a drasztikus irtás, amit hajnalban vagy este tudunk a leghatékonyabban elvégezni. Ilyenkor az előmerészkedő példányokat egyesével besózhatjuk: ez a pusztulásukat okozza, és nem igényel a kertet vagy más élőlényeket károsító vegyszeres beavatkozást.
A legelegánsabb megoldás, ha a kert természetes eszközeivel védekezünk a csigák ellen. Például a fokhagyma és a metélőhagyma (snidling) erős aromájával távol tartja őket. Hasonlóan működik a rozmaring, a menta és a zsálya is, ráadásul ezek erős növekedésű fűszernövények, így nem kell külön erőfeszítéseket tenni a nevelésük érdekében. Hatékony megoldás lehet a kert rejtett sarkába épített farakás is, amely önmagában még nem veszélyes a csigákra, de ha megtelepszik benne egy sün, akkor elfelejthetjük a csigainváziót.
(Barta)