A könyv nemcsak utazás, hanem megérkezés is – önmagunkhoz

• Felolvasószínházzal, beszélgetéssel, zenével a kortárs és a klasszikus irodalom szerelmeseinek nyújt izgalmas, hiánypótló programokat a Juhász Anna Irodalmi Szalon, miközben fontos célja a közösségteremtés. Hogyan kezdődött?
• A szalon szimbólum lett számomra. Az első önálló munkám volt, sok lépcsőfok vezetett a megvalósulásához. Alapvetően a családom irodalmi beágyazottsága inspirált, nővéremmel a művészet légkörében nőttünk fel (Juhász Anna édesapja Juhász Ferenc kétszeres Kossuth-díjas költő – a szerk.). Emellett, amikor irodalmárként kezdtem el dolgozni, akár Olaszországban, akár itthon, a közösségteremtés nagyon fontos volt számomra, mert ezt láttam otthon is. Ha összejön egy társaság, és elkezd beszélgetni könyvélményekről, az olvasás aktívvá tud válni. A Gellért-hegy aljában lakom, a Bartók Béla útnál, és amikor elkezdték felújítani a történelmi Hadik Kávéházat, egyszerre összeállt minden kis mozaik: közösségalkotás, olvasás, hagyomány, Karinthy, Kosztolányi, az írók, akik az alkotás mellett a közösséget is megélték ezeken a helyszíneken. Így született meg az ötletem 2010 őszén: induljon irodalmi élet egy kávéházban!
• Akkoriban nem volt ehhez hasonló program.
• Talán mondhatom, hogy nagyot robbant, de számomra is összeállt: ez lesz az én utam! Nagyon szerettem csinálni, izgultam, ki kellett járni az útját. Én sem tudtam pontosan, hová vezet, csak azt, hogy a könyvekben olvasott szalonkultúrát szeretném feléleszteni. Hosszú időbe telt, amíg az a forma, ami már szinte rutinszerűen működik itt, a Hegyvidéken, modell lett. A sokszínű programban hiszek, mert maga a könyv is sokféle, és ezt a sokszínűséget szeretnénk átadni a közönségnek. Mindannyian építkezünk a hagyományainkból, a környezetünkből, van saját utunk, ez csírázhat a régiből, de lehet valami egészen új is. Nagyon sok szerencsés pillanatból állt össze és indult el a szalon útja. A mottónk: „Az irodalom világnézet”. Ez Márai Sándor „Budán lakni világnézet” mondatára utal; kifejezi, amit hordozok a gyökereimből, és mindazt, amire én is felteszem az életemet. Nagy változás az elmúlt években, hogy a fővárosi estek mellett a Kárpát-medencébe és országon belül kisebb településekre is el tudjuk vinni az irodalom üzenetét. A Petőfi program keretében az idén kezdődött meg az országjárás, amiben egy számomra fontos jelszót használok: ez a „Sanctum”, azaz szentség, szentély, egy saját tér, amire minden alkotónak, sőt mindannyiunknak szüksége van. Sűrű félév volt, körülbelül 95 fellépéssel, 25 ezer kilométernél tartok! De a legnagyobb dolog, hogy van rá igény.
• Hogyan talált rá a Hegyvidéki Kulturális Szalonra?
• Budapesten ez a harmadik helyszíne az Irodalmi Szalonnak, miközben mára már „ügy”, közösség lett. Sokáig a Bartók Béla úton, két kávéházban működtünk, a Hadik mellett négy évig a MITZI-ben, januárban költöztünk át a Hegyvidékre. Habár a támogatónk, a Szerencsejáték Zrt. állandó, de hiszem, hogy szervezésügyileg a változásban van az állandóság. Olyan helyszínt szerettünk volna a tizennegyedik évünkben, ami Budán van, közel hozzám, az otthonomnak tekinthetem, és össze tud kapcsolódni egy másik intézménnyel, ahol szintén hisznek a kultúrában, és infrastruktúrával rendelkeznek. A kávéház örök szerelem, jelenleg is a New York Café művészeti vezetője vagyok, tehát nekem megmarad a kávéházi légkör. Harmadik éve szervezek esteket a tizenkettedik kerületben, a MOMkulttal együtt dolgozunk, szinte véletlenül kerültem a Hegyvidéki Kulturális Szalonba tavaly decemberben, Csányi Vilmos A teremtő képzelet estjével. Beléptem az épületbe, és úgy éreztem, nem kell tovább keresnem, ez a tökéletes helyszín! Bejelentkeztem a szalonvezetőnél, Menyhárt Évánál, és megkérdeztem, mit gondol arról, ha ideköltöztetném a programot. Másnap már dátumokat egyeztettünk egy évre előre, január első napjaiban forgott a beharangozó videó. Nagyon megható volt az első este, a kerületi kötődésű Polcz Alaine-t és az Asszony a fronton című könyvét mutattuk be felolvasószínházi előadással. Ez volt Tompos Kátya, a feledhetetlen színművész egyik utolsó fellépése. A Hegyvidéki Kulturális Szalonban remek kollégákra találtam, olyan, mintha régóta együtt dolgoznánk, remekül sikerült az első közös félév!
• Hogyan folytatódik a sorozat?
• Szeptembertől robog tovább! Nyáron lehet találkozni a művészekkel és velem például Kolozsváron, a Művészetek Völgyében, vagy akár az erdélyi EgyFeszten. Négy előadást tervezünk decemberig a Hegyvidéki Kulturális Szalonban. Lesznek megrendítőbb, ünnepibb programok és szórakoztatóbb, könnyedebb estek, mint amilyen a júniusi évadzárónk is volt, amikor a Kovács ikrek hozták el csodálatos, többgenerációs nagyregényüket. Novemberben következik a szalonunk születésnapi gálája, erre különleges meglepetésekkel készülünk. Sokan mondják, hogy a könyv egy utazás, de hiszem: a könyv megérkezés is. A szalon alkalmain közösségben – akár könnyekkel vagy nevetéssel feloldódva – szembesülünk önmagunkkal, átgondolhatjuk együtt, hol tartunk az életünkben.

Szepesi Dóra