Minden kertben szívesen futnak a loncok

A lonc név mögött megannyi különböző megjelenésű növény rejtőzik, ezek között biztosan akad olyan, amivel feldobhatjuk kertünk megjelenését. Amikor épp nincs ötletünk, csak sétáljunk egyet estefelé a Hegyvidék utcáin, és biztosan felkapjuk a fejünket a nyári illatfelhők valamelyikére. Ha körülnézünk, jó eséllyel találunk a közelben csinos loncvirágokat.
A tudományos nevén Lonicera nemzetség egy középkori német matematikaprofesszor-orvosdoktorról kapta a nevét, aki füveskönyve által vált ismertté. A festett táblákat is tartalmazó kiadvány megszületését és terjesztését nagyban segítette, hogy Adam Lonicer egy frankfurti nyomdász lányát vette feleségül. A népszerű mű hatása hazánkig gyűrűzött, megihlette az első magyar füveskönyvet, Melius Juhász Péter 1578-ban megjelenő Herbáriumát.
A kertészek a lonc név hallatán sokféle növényre gondolhatnak, és ez a csoport nem fedi pontosan a növényrendszertani kategóriát. A rózsalonc (Weigela) és a serleglonc (Cobaea) például csak nevében lonc, míg a kúszólonc, a törpelonc vagy a mirtuszlonc valóban mind Lonicera.A legnépszerűbb lonc fásodó szárú futónövény, amely felfut akár kerítésre, akár pergolára, sőt a Hegyvidék néhány villanyoszlopát is birtokba vette. Kedveli a félárnyékos helyet, ahol lassan indul fejlődésnek, és legkorábban az ültetés utáni évben kezd futni. Gazdag virágzására a harmadik évtől számíthatunk, ilyenkor már májustól egészen a nyár derekáig folyamatosan bomlanak a különleges felépítésű, örvökben nyíló virágok.
Az ősszel érő magokról könnyen szaporítható a növény, de fás dugványozással is próbálkozhatunk. Ha loncunk jó körülményeknek örvend, akkor nem kell betegségek, kártevők felbukkanására számítani; a lonctetű amúgy is ritkán jelenik meg a Hegyvidéken.Az idősebb tövek erősen burjánzanak, ezért ezeket rendszeresen metszeni kell, amit legjobb tél végén vagy késő ősszel elvégezni. Az alakításnál figyeljünk arra, hogy a virágok az előző évi hajtásokon fejlődnek – hacsak le nem vágjuk mindet... A kúszóloncok leggyakrabban fehéres, sárgás virágúak, de léteznek lila, piros és narancsszínű változatok, sőt, nemesítettek már aranysárga és vöröses lombú fajtákat is.
A kúszóloncfajták sokaságából kiemelést érdemel a narancssárga virágú magyar lonc. Ezt száz évvel ezelőtt nemesítette Magyar Gyula. Az erőteljes növekedésű, akár 5-6 méter magasra felkúszó, nagyon dús virágzású fajta jól érzi magát a hazai körülmények között.
A bokros növekedésű loncok közül megelegmlítendő a törpelonc, ez az apró levelű, szabályos kis bokor. Leggyakrabban sziklakertbe, ágyások szegélyére ültetik. A magasabb termetű, örökzöld bokorloncok alacsony sövényként érvényesülnek a legjobban. Mindkét típust bátran metszhetjük, alakíthatjuk, és félárnyékos helyen is kielégítő növekedést várhatunk tőlük.

BI.