Zöld volt, sárga lett, ma piros – a fogaskerekű 150 éve

Az elmúlt százötven évben többször változott a fogaskerekű mozdonyainak és szerelvényeinek kialakítása, színe, technikai tudása, sebessége. Három jól elkülöníthető korszaka van a jellegzetes hegyvidéki vasútnak: az 1874 és 1929 közötti, amikor még gőzmozdonyok, majd az 1929 és 1973 közötti, amikor már villamosított járművek közlekedtek a Svábhegyen, végül pedig az 1973 óta tartó jelen állapot a mai szerelvényekkel. Az alábbiakban néhány érdekes adat segítségével hasonlítjuk össze ezeket az évtizedeket.

 

A fogaskerekű sebessége

Gőzüzem idején (1874–1929): hegymenetben (felfelé) 12 km/h, völgymenetben (lefelé) 7,2 km/h.

Villamosítás után (1929–1973): hegymenetben 12 km/h, völgymenetben 12 km/h.
Felújítás után (1973–napjainkig): hegymenetben 30 km/h, völgymenetben 20 km/h.

 

Az utazás időtartama

Gőzüzem idején (1874–1929): hegymenetben 21 perc, völgymenetben 33 perc.

Villamosítás után (1929–1973): hegymenetben 20 perc, völgymenetben 20 perc.

Felújítás után (1973–napjainkig): hegymenetben 18 perc, völgymenetben 19 perc.

Mint látható, a Városmajorból a Svábhegyre történő eljutás fogaskerekűvel mindössze 3 perccel lett rövidebb százötven év alatt, de ennek az a fő oka, hogy eleinte nem volt annyi állomás, mint most. Laikusként azt is gondolhatnánk, hogy völgymenetben gyorsabb a közlekedés, ám mivel hegynek lefelé tartva sokkal nagyobb volt a baleset veszélye, ezért jóval kisebb volt a szerelvények sebessége.

 

Lóerő és szállítási kapacitás

Gőzüzem idején (1874–1929): a vonatot gőzmozdony tolta, és egy, két vagy három kocsi közlekedett. A befogadóképesség ennek megfelelően 54, 108 vagy 162 utas volt, állóhelyek ekkor még nem álltak rendelkezésre, csak ülni lehetett. A mozdony teljesítménye 170 lóerő volt.

Villamosítás után (1929–1973): a vonatok jellegzetessége, hogy a kocsi a mozdonyra támaszkodott, így csak egyetlen tengelye volt. Nagy forgalom esetén egy átalakított, régi pótkocsi is üzembe állt. Az egytengelyű kocsiban 54, a pótkocsiban 36 ülőhely volt, az állóhelyeket is beleszámítva a vonat mintegy 200 utast tudott szállítani. A mozdony teljesítménye 280 lóerő volt.

Felújítás után (1973–napjainkig): az új vonatok motorkocsiból és vezetőállásos pótkocsiból állnak, két ilyen jármű mindig együtt közlekedik. A motorkocsiban 41, a pótkocsiban 49 ülőhely van, az állóhelyeket is beleszámítva 250 utast szállíthat a vonat. A motorkocsi teljesítménye 600 lóerő.

 

A fogaskerekű látogatottsága

A gőzüzem kezdeti éveiben (1874–1890): évente 100-150 ezer utas.

A Széchenyi-hegyi meghosszabbítás után (1890–1920): évente 200-300 ezer utas.

A villamosítás előtti évtizedben (1920–1929): évente 500-600 ezer utas.

A villamosítás utáni években (1929–1939): évente 700-800 ezer utas.

A hatvanas években (1960–1970): évente 3-4 millió utas.

 

Laszlovszky-major mint végállomás

Széchenyi Ödön gróf 1870-ben nem a Svábhegyre tervezte a felső állomást, hanem a zugligeti Laszlovszky-majorhoz, amihez közel esett az omnibuszok és a lóvasút végállomása is. Erről ír A Hon című lap 1870. július 9-én, amelyből az is kiderül, hogy a közlekedési eszközt nem csak személyszállításra szerették volna használni: „Széchenyi Ödön gróf egy uj vállalatot akar létrehozni t. i. Mont Washington rendszerű vasutat a Svábhegy aljától, a Svábhegyen és Zugligeten keresztül a Laszlovszky-majorig és vissza. Nyáron személy, télen fa és egyéb eféle szállítására fogják használni.”

Végül aztán az 1871-ben elinduló svájci fogaskerekű minden tervet megváltoztatott. A budai vasút felső végállomása pedig nem a Zugligetben, hanem a Svábhegyen épült fel.

 

Teherszállítás, avagy a „hegyi komp”

Az 1874-ben útját megkezdő fogaskerekűt eleinte személyszállításra használták, de 1924-től komolyabb teher szállítására alkalmas szerelvények is készültek, amelyek építőanyagokat, fát, vendéglőkbe árut, de akár lovas kocsit is felvittek a Svábhegyre, sokszor a lovakkal együtt. Erről számos lap írt, mások mellett Az Ujság, amely érdekes nevet is adott a kezdeményezésnek.

„A hegyi komp teljesen új találmány. Nálunk a fogaskerekűvasút alkalmazza most először. Folyómenti emberek jól ismerik a speciális vízi járművet, amelyen kocsit, lovat, teherszállítmányt, embert összezsúfolnak s amely azután a saját súlyától megindul egyik parttól a másikig. Ilyesféle a fogaskerekűvasút új teherszállítóliftje, amelyet hasonlóságánál fogva elmésen »hegyi komp«-nak keresztelt el a feltalálója, Paulinyi Alfréd dr., a vasút üzemvezető igazgatója. A hegyi komp a fogaskerekű személyszállító kocsijai elé fogott egy-két, esetleg három nyitott tehervagon, – ennyit bír el a szuszogó lokomotív egy útra – amelyre azután felraknak: akár tetőig megrakott teherautomobilt, akár zsúfolt társzekeret az igavonó állatokkal együtt, akár pedig két személyautót, bútort, építési anyagot stb.-t. A kupékban zavartalanul ülnek az utasok, a nyöszörgő, pöfögő mozdony pedig egyúttal tolja maga előtt a teherszállítmányt is. Ez annál is nagyobb vívmány, mert a Svábhegy népszerűségét mindezideig veszélyeztette a megközelíthetetlenség. Az építkezés nehezen indult meg, mert az anyagok felszállítása majdnem többe került, mint maga az anyag, de közel annyiba, mint maga az építkezés. Most, hogy május 1-étől a fogaskerekű igazgatósága új teherszállítókocsijaival a darabáruszállításon kívül a vagonrakományok szállítására is vállalkozott, egyszeriben megoldódott a kérdés. Lehet már szállítani, fuvarozni, akár a Svábhegyen túl is, egészen a Széchenyi-hegyig, ahol ugyancsak újonnan kiépített »kikötő« várja a hegyi kompot. Tizennyolc kocsit indíthatnak útnak naponta, különleges esetben pedig különvonatként akár negyvenet is. Ami pedig a leglényegesebb, mérhetetlenül olcsóbban, mint a »lófogató járművek«. Egy 100 mázsás rakomány – többel nem lehet terhelni egy kocsit – szállítási díja ki és berakással a Svábhegyig 70.000, a Széchenyi-hegyig 90.000 korona, holott egy napi fuvarért előfogattal együtt ide közel félmilliót kérnek. Ma mutatta be a vasútigazgatóság ezt az új találmányt a főváros közlekedésügyi szakemberei és az újságírók előtt. Két hatalmas igásló dübörögve vontatott be a »hegyi komp«-ba egy kaviccsal megrakott kocsit, amelyet így azután 70 mázsa terheléssel könnyedén szállított fel a fogaskerekű megfiatalított kávédarálója. A főpróba kitűnően sikerült; a hegyi komp most már vidáman evezhet hegynek föl – völgynek le.” (Az Ujság, 1924. május 15.)

A teherszállítás tette lehetővé azt is, hogy 1948-ban a fogaskerekű vigye fel a Széchenyi-hegyre az egykori úttörő-, ma gyermekvasút szerelvényeit.

 

Mozdonyok és szerelvények

A gőzüzemű fogaskerekűn 1874 és 1929 között a mozdonyok felfelé tolták az egy-, két- vagy háromkocsis szerelvényeket, míg visszafelé engedték, fékezték ezeket. Érdekesség, hogy a szerelvények és a mozdony eleinte nem voltak összekötve, ezért fontos volt, hogy a mozdony mindig a lejtő felől állt, így felfelé és lefelé sem tudtak elszabadulni a kocsik.

A korabeli fotókon jól látható, hogy az ekkoriban közlekedő gőzmozdonyokból többféle is üzemelt a Svábhegyen, és mindegyik Svájcból származott. A fogaskerekű első évében három ilyen működött, ezek Winterthurból érkeztek, majd 1875-ben az aaraui gyárból gördült ki a negyedik, 1918-ban pedig ugyanonnan az ötödik.

Kissé szokatlan, hogy a szerelvényeken csak 1929-től lehetett állni, addig kizárólag ültek az utasok. A vonatok tetején álló vagy ülő emberek látványa mai szemmel furcsának tűnik a fotókon, de fontos munkakört töltöttek be: ők voltak a fékezők, akik azért a járművek tetején kaptak helyet, hogy jól belássák a pályát, és szükség esetén külön-külön tudják megállítani a szerelvényeket.

 

A szerelmes hős

A legenda szerint a fogaskerekű építője, a svájci származású Cathry Szaléz Ferenc mérnök azért telepedett le a Svábhegyen, mert beleszeretett egy magyar lányba. Ez igaz, azonban azt is hozzá kell tenni, hogy a bázeli fogaskerekűcég ellen 1876-ban felszámolási eljárás indult Svájcban, Cathry hatalmas adósságot halmozott fel, és tartozásai miatt nem is térhetett volna haza.

 

Autóversenyek

A híres svábhegyi autóverseny több helyen csatlakozott a fogaskerekű vonalához és állomásaihoz. Az 1920-as években megesett, hogy a versenyzők a fogaskerekű útját járták be az alsó végállomástól egészen a felső, Széchenyi-hegyi végállomásig.

 

A csillagok felé

„Per ardua ad astra” – Meredek úton a csillagok felé. Ez a mondat állt a fogaskerekű alsó, városmajori végállomásánál. A svájci stílusú épület a felirattal együtt elpusztult a második világháború idején.

 

Merényletek

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára dokumentumai között található az a vizsgálati anyag, amelyből kiderül, hogy a második világháború után több merénylet történt a fogaskerekű vonalán.

„1945 év őszén Szelepcsényi István és Saáry Ákos a budapesti fogaskerekű vasút sínjein talpfákat fektettek keresztbe. Ezzel a fogaskerekű vasút kisiklatását akarták elérni, de mivel a kísérletük nem járt eredménnyel, ezt követőleg robbanóanyagot helyeztek el a vasút középső lukacsos sínjére, minek következtében robbanás folytán kigyulladt. 194? tavaszán Szelepcsényi István és Saáry Ákos a fogaskerekű ellen újabb merényletet terveztek. És ennek végrehajtása során Szelepcsényi István az egyik váltót átállította, a vasút sínjeinek rögzítő csavarjait leszedte, minek következtében a vasút kisiklott és az első kocsi megrongálódott. Szelepcsényi Istvánt a fogaskerekű vasút kisiklatásáért a fiatalkorúak bírósága dorgálásra ítélte.” (ÁBTL 3.1.9 V-90059 vizsgálati dosszié)

Színváltozások

Mint cikkünk elején írtuk, az elmúlt százötven évben háromszor újultak meg a szerelvények, és ezzel együtt a színük is változott. Kezdetben zöldek voltak, majd az 1929-es villamosítást követően sárgák lettek, végül 1973 óta piros kocsik közlekednek. A fogaskerekű létrejöttének 125. évfordulójára, 1994-ben felújítottak egy régi fogaskerekű-szerelvényt, amely azóta is nosztalgiajáratként üzemel.

 

*

Akik még több érdekességet, apró titkot szeretnének megtudni az idén 150 éves közlekedési eszközről, azoknak továbbra is ajánljuk a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény Fogaskerekű 150 című kiállításának megtekintését. A Közlekedési Múzeum makettjei, műtárgyai és fotói segítségével izgalmas időutazáson vehetnek részt a Zugligeti út 64.-be ellátogató vendégek.

F. G.