Az északi reneszánsz polihisztor
Albrecht Dürer szokatlan művészetéről adott átfogó képet Gimesy Péter művészettörténész, filozófus a Nagy mesterek, életművek című előadás-sorozata második részében. A magyar származású festőművész neve egyet jelent az északi reneszánsz művészet kiteljesedésével, ami egybeesik a német reformáció korával is. A Hegyvidék Galériában rendezett vetített képes, interaktív előadás, amelyből cikkünkben részleteket idézünk, kitért erre a különleges és sokszor ellentmondásos, zaklatott művészettörténeti korszakra is, párhuzamba állítva Dürer művészetét az itáliai reneszánszéval.
Albrecht Dürer (1471–1528), a világ egyik leghíresebb festőművésze a Gyula melletti Ajtós községből származik. Az Ajtósi név németre fordítva Türer, ebből lett Dürer.
Édesapja ötvös volt. Ifjabb Albrecht Dürer híres gyerekrajzát, egy önarcképet ezüstvesszőrajz-technikával 13 évesen készíti. A tehetséges ifjú Wolgemut festő- és fametsző műhelyében tanul, és bekapcsolódik a Világkrónika grafikai munkájába. A városképeket, legendákat tartalmazó dokumentumkönyv 1493-ra készül el, így a világtérképen még csak Afrikát, Európát és Ázsiát ábrázolja. Városképei közül a legismertebb a Mátyás korabeli Buda, valamint Nürnberg és Firenze látképe.
Dürer korai portréidőszakából szülei diptichonján figyelemre méltó a szemekben tükröződő látvány és a lélek ábrázolása. A család címerében megjelenik a Dürer nevet jelképező ajtó motívum és a monogram.
Vándorévei Frankfurtba, Hollandiába, Colmarba, Bázelba és Strasbourgba viszik. „Dolgaim úgy mennek, ahogy elrendeltetett” – írja a családi krónikában, amikor apja 1494-ben hazahívja. Agnes Freyjel lép frigyre, majd bejárja Európát, Olaszországot.
Huszonhat évesen készített önarcképén az itáliai reneszánsz – Leonardo, Michelangelo és Raffaello – hatását érezni; a háttérben ablakot nyit a külvilágra. Velencében megismerkedik a Bellini festőcsaláddal, ebben az időszakban a reneszánsz és a késő gótika párhuzamos hatása jellemzi. Nürnbergbe visszatérve készíti Az Apokalipszis négy lovasa című híres fametszetét, valamint A tétlen kísértése, avagy a tudós álma című művét. Természet- és növényábrázolásaival – ilyen A nagy fűcsomó – rézkarcaihoz szerez tapasztalatot. Ádám és Éva című festménye itáliai hatásra alkalmazza a kontraposzt (contrapposto) és a fény-árnyék adta lehetőségeket. A német festészet történetében elsőként készít nagy méretű aktokat.
Az Önarckép a 28 éves művészt ábrázolja prémes köntösben. Az ikonszerű portrét szemlélve mintha a korabeli Krisztus-ábrázolások beállítását látnánk. Második itáliai útján Dürer északi és olasz hatások kombinálásával alkot oltárképeket, A szentháromság imádására krónikásként magát is ráfesti. Textilmintákkal, díszítőművészettel, labirintusábrázolással is foglalkozik.
Három leghíresebb rézmetszetét 1513–14-ben alkotta, ezek: a Lovag, a Halál és az Ördög, a Szent Jeromos dolgozószobájában és a Melankólia. Ez utóbbiról rengeteg megfejtés született. Alkotója mondta a mű kapcsán, hogy aki túl sokáig keresi a tökéletest, a melankólia keze alá kerül. A képen lévő elgondolkodó figura tovább hat, ám például Orosz István – akinek június 22-ig látható a Paradoxonometria című kiállítása a Hegyvidék Galériában – Melankólia című munkáját a képen ábrázolt kő és a rajta felsejlő arc ihlette meg.
Kortársai is elismerték Dürert. Még életében plakett készült róla, hajtincsét ereklyeként őrzik. Művészete szerteágazó univerzum, a művészettörténet kimagasló teljesítménye.
Sz. D.